Ez a táncverseny egy kicsit más lesz, mint amit a tv-ben, színpadon vagy bárhol máshol láttatok. Például azért, mert nem teljesen egyedi a koreográfia, amin viszont segítünk azzal, hogy ha van valami ötletetek, akkor bármelyikünkhöz odamehettek, és kérhetitek annak a lépésnek a helyes megtanítását, vagy valami olyat, amit bele szeretnétek vinni a stílusotokba. Illetve most együtt lesz az összes tánc. Nem lesztek csoportba sorolva műfaj szerint.  Idén, mivel a mambó sokatok kedvence, versenyezhetnek azzal a versenyszámmal is. Köszönöm a figyelmetek, további jó étvágyat! – fejezete Deborah a mondandóját. Mindenki visszafordult a reggelijéhez, de az előbbinél jóval nagyobb zsivajjal folytatták az evést.

 - Draco? – szólította meg Lisa a fiút – Ti mit fogtok táncolni?

A fiú elgondolkodva nézett maga elé, majd a mellette ülő Hermionéhoz fordult – Te mit szeretnél? – kérdezte meg udvariasan végül.

 - Nekem mindegy. Csak jók legyünk ám majd! – mondta mosolyogva, és tovább ette rántottáját – Te mire gondoltál?

 - Hát, nem is tudom. Talán lehetne mambó. Ahhoz lenne kedved? – kérdezte kíváncsian.

 - Persze. Csak nem tett rád nagy hatást a két Dirty Dancing? – kérdezte incselkedő mosollyal Hermione.

 - Nem csak rá – szólt közbe Lisa – Szerintem a fél tábor majd mambózni szeretne.

 - Nem baj – mondta Draco – Minnél több embert győzünk le annál jobb! – mondta diadalittasan. Hiába a Malfoy vér, és a mardekáros vonások nem tűnnek el örökre.

 - Draco tudod jól, hogy ez nem a győzelemről szól – mondta Hermione fáradtan. Túl sokszor hajtogatott valami hasonlót kvidiccs – meccsek előtt a fiúknak. De valamiért sosem helyeseltek.

 - Tudom, tudom, de azért szívesen győznék

 - Azt elhiszem. Nekem még vissza kell mennem egy kicsit házba. Majd Mr. és Mrs. Cruz fox-os óráján találkozunk – azzal felállt, és visszament a házukba.

Direkt ment el hamarabb a reggeliről, mert így Lisa és David sem jött még vissza.

Kinyitotta a ládáját, és a benne lévő titkos rekeszből kivette azt a ládikáját, amiben a gyógyszeres fiolákat tartotta. Megitta mind a hármat, majd megborzongott egy pillanatra: a 3 bájital közül, ugyanis csak az egyiknek volt tűrhető íze, a másik kettőnek a szaga sem volt jó.

Ránézett az órájára, és már állt is fel, mert ideje volt elindulnia, ha nem akart elkésni az óráról.

   Az elkövetkezendő másfél hét a roxforti vizsgaidőszakra emlékeztette Hermionékat.

Eddig ugyebár hét-nyolc órát töltöttek táncolással, ezekben a napokban volt, hogy 10 órát is gyakoroltak. Pénteken volt a nagy nap, de Hermione már szerdán is olyan ideges volt, hogy Draco attól tartott, hogy egyszer csak nekitámad, mint egy buckalakó.

A lány nem volt hozzászokva, hogy nem ment neki valami. A jóslástant is ezért adta le, és most, hogy egy, egyetlen egy mozzanatot nem tud a táncukból…

Mind többet és többet edztettek Dracoval, és egy idő után már a fiú biztos volt benne, hogy Hermionéhoz képest, ő nem is akar nyerni.

Minden zökkenőmentes volt egészen hétfőig, amikor már szinte megvolt az egész tánc, és azt tudták is, csak a kezdés hiányzott. Először arra gondoltak, hogy ők is a jól bevált Dirty Dancing-al indítanak, de aztán letettek róla, mert látták, hogy nem csak ők gondolták úgy… A gondjukat Mrs. Summers oldotta meg végül, úgy, hogy mutatott nekik valamit, nagyon jól néz ki, és kezdhetnének olyan pozícióban.

Ez tetszett mind kettőjüknek, de mikor elkezdték gyakorolni, Hermione egyszerűen leblokkolt.

Pedig nem volt annyira nehéz pozitúra, csak talán egy kicsit kirívó. Dracot természetesen nem zavarta a dolog, főleg hogy Hermionénak kellett számára nem túl illő pozícióból indulnia.

  Már csütörtök volt. Hajnali fél egy múlt, mikor Draco hirtelen felébredt, és oldalra pillantva még mindig nem találta Hermionét az ágyában.

Felvett hát egy pólót a boxere fölé, és elindult megkeresni szerelmét. Sem a tónál, sem pedig a „játszótérnél” nem találta meg. Végül úgy döntött, hogy megérné, ha megnézné a táncterembe, hátha ott van még.

Nem tévedett.

Hermione Granger a hatalmas táncterem közepén feküdt, halkan hallgatva a zenét, majd mikor elérkezett a kezdés ideje kecsesen emelkedett, próbálva utánozni azt a koreográfiát, ahogy a táncuk kezdődik. Nem sok sikerrel.

- Ha szoltál volna, hogy szeretnél még gyakorolni, akkor itt maradtam volna – szólalt meg halkan Draco, és odament a lányhoz, akin már nem a pizsamája volt, hanem tánccipő, egy dressz, és rajta egy szoknya.

- Nem megy! Egyszerűen nem tudom megcsinálni! – fakadt ki a griffendéles. Fejét masszírozva ült a földön.

- Dehogy nem! – mondta Draco – Csak nem akarod! Látom rajtad, hogy feszélyezve érzed magad. De miért? Ezt nem értem! Mert velem vagy? – kérdezte csendesen. Nem tudta mit mondhatna még a lánynak. Már százszor ő is végiggondolta, hogy mi baja Hermionénak. És már csak ezt tudta elképzelni.

- Jaj dehogyis Draco! Hogy mondhatsz ilyet?! Egyszerűen, csak, most nézz rám! – mondta neki, és felpattant – Mit látsz?

A fiút váratlanul érte a kérdés, de azért válaszolt – Egy gyönyörű, izzadt és kétségbeesett lányt – mondta enyhén vállat vonva.

Hermione halványan elmosolyodott, és leült a fiúval szemben törökülésben – Lehet, hogy Parkinson simán feldobná rád a lábát, és közben ívben megfeszülne, de én erre képtelen vagyok.

- Dehogy vagy képtelen! És engem meg az ég óvjon, hogy Parkinson rám dobja a lábát! – mondta fintorogva. Felállt, és magával húzta Hermionét is – Csak rám figyelj! – mondta, miközben szemben álltak egymással, és átölte bal kezével a lány derekát, aki közben átkarolta a nyakát – Nézz a szemembe és bízz bennem – Hermione elveszett abban az ezüstös csillogásban, amit Draco szemében látott. Már nem félt semmitől. Azt sem érzékelte, hogy Draco szép lassan eldönti. Kibomlott haja már a földet súrolta, Draco keze, amivel a derekát tartotta már szinte a földhöz ért, majd jobbjával a háttá tartotta meg – És most ölelj át, amennyire kell – suttogta Draco még mindig fogva tartva Hermione tekintetét, aki jobb lábát felhúzta, sarkával, pedig Draco csípőjéhez ért. A fiú nem adott több utasítást, Hermione anélkül is csinálta, amit Mrs Summers mutatott neki. Jobb lábát nyújtva hagyta Dracoé közt, jobb kezével elengedte a fiú nyakát, majd elszakadt tekintetétől, és évben hajolva ujjai kecsesen érintették a padlót.

A zene ebben a pillanatban ért véget. Síri csend telepedett a teremre. Amikor Hermione felnézett, Draco mosolygós arcával találta szembe magát. Óvatosan leeresztette Hermionét, és figyelte, ahogy kedvese arcát elöntik a boldogság jelei.

 - Sikerült!!! – nevetett boldogan Hermione – Sikerült!! Már csak, az a kérdés, hogy menni fog e holnap is, hiszen ott rengeteg lesz az ember, és figyelnek…

 - Ne törődj velük! – mondta Draco – Csak rám figyelj!

 - Háát, az nem lesz nehéz! – mosolygott tovább a lány. Látszott rajta, hogy nagy kő esett le a szívéről.

Nem vették észre, hogy a bárpult melletti ajtóban Kristine mosolyog megkönnyebbülten. Most már nyugodt szívvel hagyta magára Hermionét, és tért nyugovóra.  

- Reméltem is! Gyere, menjünk vissza – mondta Draco feltápászkodva. Ideje aludni menni – együtt sétáltak vissza a házukba.

Hermione gyorsan lezuhanyozott, majd mikor kijött a fürdőből látta, hogy Draco az ágya előtt áll, és igen elgondolkodó arccal figyeli az ágyneműt.

- Min gondolkodsz annyira? – kérdezte.

Draco tanakodva ránézet, vissza az ágyra, aztán megint Hermionéra – Velem aludnál? – tette fel végül a kérdést, mely tíz perce egyfolytában foglalkoztatta. - végül is nincs veszteni valóm – gondolta – vagy megátkoz, vagy igent mond.

- Hmm, miért is ne – vont vállat Hermione. Ezzel sikerült Draco állát a padlóig nyomnia.

- Kényelmesen bevackolták magukat a fiú ágyába, és szinte azonnal elnyomta őket az álom. Egy jó éjt puszi, egy simogatás, és egymás karjaiban aludtak el.

A péntek azonban még annyira sem volt nyugodtnak mondható, mint a szerda, vagy a csütörtök.

Hermione nem volt az a tipikus lány, aki egy bál előtt napokig az újságokat nézegeti, hátha megtalálja a tökéletes hajat vagy sminket. De most, a verseny előtt annyira izgult, hogy Lisával, és a hatos házbeli Natalival együtt lapozgatta a női magazinokat, hátha találnak valami jót.

Lisa haját csak be kellett szárítani, hiszen még mindig nagyon jól állt neki, amilyenre Hermione vágta, Natalié pedig nagyon rövid volt, csak egy kis zselé kellett bele, ezért ők inkább smink tippeket kerestek maguknak, és titokban valami jó kis könnyen elkészíthető hajat Hermionénak, akin látszott, hogy csak unaloműzésképpen lapozgatja az újságot, nem teljes odaadással, mint mondjuk Nat.

Az egész délutánt készüllődéssel töltötték… Hermione még a zuhany alatt is a lépéseket gyakorolta. Fejében egyre csak a mozdulatok jártak, a ritmus. Nem is figyelte mit csinál vele Nat. Csak hagyta neki. Ha azt kérte tőle, hogy csukja be a szemét, megtette, ha azt, hogy a száját nyissa ki, megtette. Így, mikor Lisa felsikkantott, hogy Jajj, de gyönyörű vagy Hermione! Először semmit sem értett.

Kicsit megdörzsölte a halántékát, mert egyre jobban kezdett fájni a feje, de azért oda állt a tükör elé, és megszemlélte benne magát. Egy pillanatra a száját is nyitva felejtette.

- Ez én vagyok? – kérdezte döbbenten. A múltkori ruha volt rajta, de most valahogy mégis máshogy nézett ki.

Hosszú haja, most nem lett kontyba tűzve teljesen, csak egy része, amit a csajok elölről fogtak el, az viszont össze-vissza lett csavargatva. A maradék, pedig lágy hullámokban omlott a hátára. Egy kevés csillámport is tettek a kontyra, majd a szemét kicsit füstösre festették be.

- Lányok, én, én ezt nagyon köszönöm nektek, de nem tudom, hogy… - kezdte volna mondani.

- Nyugodj meg Hermione, mi tudjuk! Gyönyörű vagy, Draconak is tetszeni fog, és ügyes leszel. Nem vagy kirívó se! – ismételték el a lányok, amit már szinte két napja mondogatnak neki. Főleg Lisa.

Ezt a pillanatot választotta David és Draco, hogy belépjenek az ajtón. Mind kettőjuknek leesett az álla a csodálkozástól. Lisa is, Hermione is, és persze Natali is csodálatosan nézett ki.

- Na jó lányok, én megyek Lucashoz, mert kezdek féltékeny lenni rátok. Most már szeretném, ha engem is megbámulnának! – mondta mosolyogva, s a két kőszobor mellett kisuhant az ajtón.

Draco befelé jövet az ajtón épp a nyakkendőjét akarta megkötni, de valahogy elfeledkezett róla.

- Hermione így nem mehetsz sehova! – szólalt meg suttogva. Hermione szeme tágra nyílt, szája legörbült, és kétségbeesetten nézett Lisára, akinek hasonló reakciói voltak – Így nem mehetsz sehova, mert elrabolnak, vagy elcsábítanak tőlem! – fejezete be Draco, észre sem véve, hogy mekkora ijedelmet okozott előző mondatával.

- Óhh! Te lüke, dehogy csábítanak! – válaszolta Hermione megkönnyebbülve. Nevetve néztek össze Lisával.

Odament Dracohoz, és megölelte – Azt hittem, hogy nem tetszem neked! – mondta megrovóan.

- Gyönyörű vagy! Már túl gyönyörű. Rajtad kell tartanom a szemem, nehogy valaki lecsapjon rád – mondta nagy komolyan, s gyorsan megkötötte bordó nyakkendőjét.

- Gyönyörűek vagytok lányok, de már mennünk kell. Mindjárt kezdődik a verseny – szólalt meg David, miután kezet csókolt a „bájos, és gyönyörű” Lisának.

- Hölgyem, szabad a kezét? – kérdezte Draco, jobbját tartva a lánynak. Hermione kecsesen bólintott, és elfogadta a fiú kínálást.

Bár Hermione igyekezett nem gondolni arra, hogy pár perc múlva kezdődik a verseny, mégis, ahogy Draco oldalán lépkedett akaratlanul is azon merengett, hogy pontosan mennyire is kell felhúzni a jobb lábát a kezdő pozícióban…?

- Ugye most éppen az elmédet üríted ki, és nem gondolsz semmire, hogy koncentrálni tudjál? – nézett oldalra nagy komolyan Draco.

- Aha, megpróbálom – válaszolt Hermione egy halvány mosolyt erőltetve az arcára.

- Hermione – torpant meg Draco – Mit mondott mindig izé, hogy is hívják, ja igen, Yoda mester? „Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!”

- Jajj Draco, esküszöm, több nagysikerű filmet nem nézhetsz meg, mert a végén még valamelyik Fan Clubhoz fogsz csatlakozni – mosolyodott el, most már őszintén a lány, és már indult tovább.

- Fan Clubhoz? Az meg? – nézett értetlenül a mardekáros, majd kedvese után szaladt.

- Mindegy Draco – rázta a fejét Hermione – Na jó. Felkészültem – jelentette ki, mihelyst megérkeztek a táncterem bejáratához.

Most nem szólt a zene, csak izgatott hangokat lehetett hallani.

- Remélem, mindannyian jól érzitek magatokat ma este – kezdte megnyitó beszédét Mr. Cruz – Biztos izgultok, de nyugalom ez teljesen normális! Én is izgultam az első versenyemen…

Ekkor Mrs Cruz közbeszólt – Még mindig izgulsz drágám.

Nevetés futott végig a termen.

- Köszönöm szívem – sandított oldalra a férfi a feleségére – Most, hogy már ezt is tudjátok, ideje, hogy elkezdődjön az idei cathami táncverseny! A standard táncosok kezdenek. Kérek minden latinos versenyzőt, hogy foglaljon helyet.

Draco megszorította Hermione izzadt kezeit, s a lányhoz képest haláli nyugalommal, a helyükre mentek.

Lisa és David vigyorogva integetett nekik a parkett közepéről, majd komolyságot erőltetve magukra várták, hogy Mr. Cruz megmondja, melyik standard tánc kezdi a versenyt.

- Az idei versenyt nyissuk az angol keringővel! – hirdette ki, amjd a többi tanárral egyetemben elhátrált a parkettről, majd szétszóródtak, hogy jól megfigyelhessék a táncosokat.

Mivel Lisa és David is angol keringővel készültek, ők a parketten maradtak. Natali és Lucas vidáman huppantak le melléjük, mert már nem volt szabad asztal.

- Ti mire táncoltok? – érdeklődött Lucas Dracohoz hajólva.

- A Dirty Dancing re – válaszolt kedvese helyett Hermione, hisz Draco bár sokat fejlődött, azért az együttesek neve, vagy a számok címe még nem ment neki túl jól – Mambó – közben próbálta figyelmen kívül hagyni, hogy a fejfájása egyre jobban erősödik, és a gyomra is kezd fájni. – a fenébe, ennyire még az RBF- nél sem izgultam, nehogy már most legyek emiatt rosszul- gondolta magában, de közben mosolyogva kérdezte meg Natalitól, hogy ők mit táncolnak.

 - Salsát táncolunk, de nem tudjuk, hogy pontosan melyik számra. Valószínűleg a Dancing with Elena-ra  (a zene hallható volt oldalamon háttérzeneként – ha nem halljátok,vagy szeretnétek letölteni, akkor kattintsatok ide– szerkesztő). Legalábbis remélem – válaszolta Nat.

Mindenki elbűvölten nézte a keringőket. Csönd honolt a termen, csak a changes című szám hallatszott.

Lisa és David gyönyörűen táncolt.

Csak suhantak a termen. Néha úgy látszott, mintha nem is a földön táncolnának. Lisa kék ruhájához illő sála csak úgy szállt mögötte, mint egy madár.

Egy forgás így…, egy forgás úgy…, majd előre, és már is a terem másik végében voltak. Szálltak, mint a madarak, és csillogtak akár a tündérek.

A zene utolsó ütemét egy kecses döntéssel fejezte be szinte kivétel nélkül mindenki, ám Davis inkább egy utolsó pörgetett Lisán, ezzel téve még szebbé prodokciójukat.

Mindenki állva tapsolt.

Hermione és Draco tűkön ülve várták a sorukat, hiszen még jó néhány tánc hátra volt előttük: bécsi keringő, slow fox, disco fox és a quick step. Ám amikor Mr Summers következett Hermione úgy vélte, mintha csak most jöttek volna le Lisáék a parkettről.  

 - A latin – táncok közül indítsuk az estét a salsával!! – hívta fel a tanár a figyelmet.

Nat és Lucas nevetve elköszöntek tőlük, és felállván az asztaltól felvettek egy kecses tartást, és a Dancing with Elena – ra kezdtek el táncolni szinte ugyan azt a koreográfiát, mint a filmben, csak bele vitték egy kicsit a saját stílusukat.
Ez is ugyanolyan gyönyörű volt, mint Lisáéké, csak más volt az értékrend. Míg a standard az eleganciára fektet nagy hangsúlyt, addig a latin az érzékiségre, és a szexualitásra.

Azt mondják, hogy a félénk, visszahúzódó emberekre három fajta tánc hat: páros - latin, hastánc, és a sztriptíz. Ezt Hermione még aznap olvasta, mikor hazaérkezett a Roxfortból, és az ágyán a szokásos tini újság-halom várta. Az édesanyja mindig megvette ezeket neki, hogy ha már nem is az ő világukban él, legalább ezeken keresztül tarthassa a kapcsolatot a divattal.  

Natalie kecsesen hullámzott a kezével, miközben Lucas pörgette. A fiú biztos kezekkel tartotta a lányt, miközben olyan pillantásokkal méregette, mint egy ragadozó az ínycsiklandozó zsákmányát.

A többi táncos is rengeteget gyakorlott, látszott a mozdulataikon. A rengeteg kisfilm, melyet a tanárok raktak be nekik az elmúlt pár hétben, megtette a hatását. Híres salsa táncosok koreográfiájának egy részét tanulták meg, vagy használták fel.

Mikor az utolsó gitárpengetés is elhangzott, mindenki állva tapsolt most is.
Jó volt látni, hogy az elmúlt öt hét munkája hova vezetett.

 - Kérem a mambó táncosokat, hogy vegyék át a salsások helyét a parketten – Hermione lassan felállt az asztaluktól, és mélyet sóhajtott. Reméltem, hogy ezzel egyetemben  a hányingere is alábbhagy egy kicsit.

 - Amikor ő és Draco is besétáltak a parkettre, és a fiú szemeibe nézett, félelmei elmúltak, mert azok a szürke szemek, melyek régen semmit sem voltak képesek kiváltani az emberből a gyűlöleten, és a félelmen kívül, most olyan fokú megnyugvást sugárzott, hogy még Hermionéra is hatott.

 - Gyönyörű vagy, és az ügyes. Örülök, hogy veled táncolhatok – szólalt meg Draco, mikor Hermione bólintva rámosolygott. Ezen a napon ez volt az első igazi mosolya.

 - Köszönöm. Most már jól vagyok – adott egy puszit a fiú arcára, aki elmosolyodott a gesztuson. Nem szokott hozzá a szeretet eme kimutatásához. Sőt semmilyen kimutatásához sem. Maximum Pansy rajongásához, ami egyáltalán nem ilyen gyengéd, és kedves volt, hanem vad, és… hangos.

 - Éééés, hajrá táncosok, induljon a mambó!!!

És Stan, aki általában a zenével foglalkozott elindította a Black Eyed Peas –tól a Dirty Dancing című számot.
Hermione és Draco még előtte felvették a szokásos táncpozíciót, majd a zene ütemének kezdetekor Hermione vállai hátrafelé körkörös, kacér mozdulatokat tettek, és így Draco egyre jobban engedte, hogy háta is hátra hajoljon, míg már kezei a földet súrolták mellyel a lányt tartotta. Hermione lába pont ott volt, ahol kellett, és mielőtt az egyik énekes furcsa prrr hangot hallatott volna Draco bal keze Hermione derekáról a jobb, felhúzott lábára csúszott, és végigsimított rajta a derekától a combján át, egészen a térdéig, majd a furcsa hang pillanatában lökött egyet a térdén, mitől Hermione rúgott egyet a levegőbe, és már talpon is volt, a fiú jobb kezének köszönhetően.  
Hermione Granger így táncolt, mintha egész életében ezt tette volna. Draco nem győzött meglepődni kevese mozdulatain. A tegnapi hajnalt kivéve nem látta még ilyen átéléssel táncolni, főleg nem ennyit. Hermione együtt mozdult a ritmussal és Dracoval is.
Meglepően laza volt, mintha nem is lenne az, hanem egy másik lánya, aki kölcsön vette a testét erre a kis időre.
Kacérkodott Dracoval. Nem csak mosolygott, vagy szemöldököt emelgetett, hanem kacérkodott.

Csípője szorosan nyomódott Dracoéhoz, mikor a koreográfia azt követelte meg.

Olyan könnyed volt minden lépése, mintha már évek óta táncolni.

Mrs Summers és a többi tanár is elképedve nézte, hogy milyen harmóniában, táncol partnerével és a zenével.

Ám Draco ekkor észrevett valamit: a lány egyre gyorsabban lélegzett, hirtelen behunyta szemét egy pillanatra, pedig éppen csípőjét csavarta, és az Ő állát tartotta egy újjal. Ez azért volt furcsa, mert Hermione miután ezt a részt először eltáncolták, imádta nyitva tartani a szemét, és elveszni a fiú szürkés szemeibe. Aztán a forgásnál megremegtek a lábai, és kevesen múlott, hogy nem a másik irányba ment tovább, nem pedig Draco karjai közé.

Jött néhány pihentető alaplépés – Hermione jól vagy? – kérdezte aggódva Draco, miközben szemeit végig a lányon tartotta, s erősen fogta.

- Igen, persze – válaszolta elhaló hangon Hermione, majd úgy lépett, hogy Draco könnyen megforgathassa, és kipördült védelmező karjai közül, csak a fiú egyik kezét fogta.
Draco visszapörgette magához, majd megfogta a derekát, és egy hajlítás következett volna, mikor Hermione teste elernyedt, lábai kicsúsztak alóla, s csak a fiú lélekjelenlétének köszönhetően nem esett hanyatt a földre.

 - Hermione! – szólongatta az ájultan fekvő, most már sápadt lányt.

A tanárok egyből észrevették, hogy probléma van, és amint az egyikük eljutott a dj- hez, leállítatta a zenét, aminek már épp vége volt.

A többi fiatal annyira belefeledkezett a táncba, hogy csak az asztaloknál ülők vették észre, hogy baj van Hermionéval.

Draco a karjaiba emelte az ájult lányt, és látta, hogy Mr. Summers bólint neki.

Gyorsan szedve a lábait ment vissza a házukba, s mire beért, látta, hogy Mrs. Summers már ott van, s a lány ruhái közt turkál, és mikor megtalálta a kis ládikát kivette belőle.

Draco óvatosan az ágyára fektette a lányt, majd felpillantott a belépő Jamesre.

 - A többiek folytatják a versenyt, ide pedig senki nem jöhet be egy ideig.

Kristine bólintott a férjének, majd kinyitotta a dobozkát, és belenézett – Ahogy sejtettem. Hermione már egy ideje nem veszi be a bájitalait – Legalább 3 napja. És ha be is vett, rendszertelenül.– csóválta a fejét.

Dracot valahogy ebben a pillanatban nem nagyon érdekelte, hogy kiderült: tanárai is varázslók, csak azt figyelte, amint Mr. Summers kivesz a zakója zsebéből pár fiolát, és a feleségének adja, aki Hermione szájába önti.

 - Nyugodj meg Draco. Most már jól lesz – tette a fiú vállára a kezét Mr. Summers.

A Draco hálásan nézett fel Jamesre, és még csak most tudatosult benne, hogy tanáraik varázslók.

 - Maguk meg, hogy hogy… és honnan tudták...? – tette fel a cseppet sem értelmes kérdéseket.

Katrine és James egymásra mosolygott, majd a tanárnő válaszolt.  

- Nos Draco, ha arra vagy kíváncsi, hogy varázslók vagyunk e, akkor természetesen igen a válaszunk. Hermione betegségét onnan tudtuk, hogy Dumblidore professzor írt nekünk egy levelet, mikor megtudta, hogy Hermione idejön, és szólt, hogy milyen bájitalokat szed. Meg rólad is mondott egyet s mást.

- Öhm, izé, hát köszönöm, hogy megmentették – váltott komolyabb hangnemre a fiú, miután felébredt első kábulatából.

Már majdnem másfél hónapja van itt, de még nem jött rá, hogy két tanára varázsló. Ez azért nem sűrűn fordult elő vele.

Ám nem volt ideje tovább töprengeni, mert Hermione mocorogni kezdett. Fölpattant az ágyéról, és a fejéhez sétált. Olyan közelről nézte, hogy orruk már - már összeért.

De Hermione nem nyitotta ki a szemeit, hanem egyszerűen csak az oldalára fordult.

 - Ma már nem fog felébredni Draco – mondta Mrs. Summers a fiúnak – Jól ki fogja magát aludni. Reggel majd benézünk hozzá, de most – nézett az órájára a nő – Vissza kellene mennünk a többi táncoshoz, mert biztos ők is kíváncsiak, hogy mi van Hermionéval.  

Draco bólintott, majd meglazította vörös nyakkendőjét. Egy pillanatig megkövülten nézte: milyen jól áll neki ez a szín, pedig eddig még életében nem hordta.

- És Draco – fordult vissza az ajtóból James – Nagyon jók voltatok.

Draco halványan elvigyorodott, és remélte, hogy a tanárai ezt majd Hermionénak is megmondják.

Közelebb tolta ágyát a lányéhoz, majd leoltott a villanyt, és ő is lefeküdt. Nem öltözött át, csak a nyakkendőt vette le, hogy éjszaka meg nem fulladjon.
Megfogta Hermione kezét, megszorította, és addig figyelte álmát, míg ő maga is elaludt.