5. A háború koordinátor
Krigli von Jimmy - fordító 2006.10.06. 17:52
Nézzétek, lássátok, olvassátok!:))
ÖT
A HÁBORÚ KOORDINÁTOR
Danni Quee újra és újra és a térképek fölé hajolt, ellenőrizte a koordinátákat és vektorokat. Az ellenőrző teremben állt. A tudósok közül sokan itt töltötték minden ébren töltött órájukat, sőt néhányan még itt is aludtak, most hogy végre találtak valami érdekeset. A tizenöt tagból most kilencen voltak jelen.
- A Helska-rendszer. – mondta Garth Breise a nőnek. – Annak is a negyedik bolygója.
Danni bólintott. Valóban úgy tűnt, hogy a galaxison kívülről érkező aszteroida rövidesen a Helska-rendszerbe érkezik majd – olyan sebességgel haladt, amilyet a tudósok még sosem láttak. Azt is kiderítették, hogy a jelenlegi pályájából és sebességéből ítélve – és nem láttak rá semmi kézenfekvő okot, hogy miért változna meg bármelyik – az aszteroida ütközni fog a rendszer negyedik bolygójával.
- Mit tudunk arról a bolygóról? – kérdezte Danni.
Garth Breise vállat vont. – Nem sokat. Az adatbankokban is alig pár sor van a Helska-rendszerről. Egyik bolygót sem lenne könnyű benépesíteni, és amúgy is messze van a galaxis központjától. Senki nem vette rá a fáradtságot, hogy bármit is kezdjen velük. Még nevük sincsen, csak Helska 1-7.
- Fordítsd az orbitális teleszkópokat a negyedik bolygó felé. – utasította végül Danni. – Nézzük meg, miből van.
- Jégből. – szólt közbe Yomin Carr a Hetesből, amiből a legtisztábban láthatták az aszteroidát.
A többi tudós egy emberként fordult felé.
- Utánakerestem egy kicsit, és megfigyeltem egy-két dolgot. – magyarázta el Yomin Carr. – Mikor rájöttünk, hogy annak fog nekimenni, lekértem pár képet a teleszkóptól.
- Szóval csak egy darab fagyott szikla? – kérdezte Garth.
- Vagy egy jéggé fagyott vízgömb. – felelte Yomin Carr. – Semmi mast nem jeleztek az érzékelők, csak jeget és párát, vagy gőzt. Ásványoknak nyoma sincs. – Természetesen Yomin Carr jóval többet tudott a Helska-rendszer negyedik bolygójáról. Járt már ott, tanulmányozta azt a jégtömböt. A galaxis peremén villipek által keltett jelzőfényeket helyezett el, hogy az érkező Yuuzhan Vongokat odavezesse.
- Biztosak vagytok benne, hogy bele fog csapódni? – kérdezte Tee-ubo.
- Nagyon úgy tűnik. – felelte Danni.
- Mekkora az a bolygó? – kérdezősködött tovább a twi’lek.
- Nem nagy. – Ezúttal Yomin Carr válaszolt. – Pár ezer kilóméter standard mértékegységben.
- Hát ha tényleg csak egy jégtömb, akkor az aszteroida dezintegrálja az egészet. – jegyezte meg vigyorogva Bensin Tomri. Mindannyian izgatottak lettek, mikor felfedezték, hogy összeütközés lesz, ilyet ugyanis még egyikük sem látott. Hogyha Yomin Carrnak igaza volt, akkor a buli valóban izgalmas lesz.
- Próbáljunk meg több adatot szerezni arról a bolygóról. – javasolta Danni. – És szerintem itt lenne az ideje, hogy értesítsük az ExGal anyabázist és az Új Köztársaságot. Ők tudnak még pár tudóst ideküldeni.
- És gyorsan kell cselekednünk. – tette hozzá Bensin Tomri. – Már csak pár nap, és… - megállt, és szélesen mosolyogva szétcsapta karjait - …bumm!
Tee-ubo azonnal a kommunikációs panelhez sietett, hogy megnyissa a csatornát, és kapcsolatba lépjen az ExGallal.
Nem működött.
- Erősítsék meg a dovin basal-ok szorítását a bolygón! – utasította a hatalmas és erőteljes Da’Gara prefektus legénységét. Az aszteroida legénységét, ami nem is volt aszteroida, hanem egy hatalmas, tíz kilométeres yorik korall-csomó, egy élő világhajó.
- Nagyobb sebességet kíván, prefektus? – kérdezte az egyik tetovált harcos.
Da’Gara, aki nem szokott ilyen kérdésekhez, elég csúnyán nézett rá.
- Belek tiu. – mondta gyorsan a másik, ökleit ellentétes vállaihoz csapva. Ez volt a bocsánat- és engedélykérés a továbbeszélésre.
Da’Gara bólintott. Ez a harcos, Tu Shoolb hasznosnak bizonyult útjuk során.
- Egy sebességváltozás figyelmeztetheti azokat az asztrofizikusokat. – magyarázta Tu Shoolb. – Természetes testek nem csinálnak ilyet.
- Azok? Kételkedik Yomin Carr munkájában?
- Nem, prefektus. – szólt Tu Shoolb, és ismét végrehajtotta az előző rituálét. – Belek tiu.
Da’Gara elküldte őt a dovin basal-okkal való feladatához. Azok voltak az organizmusok, melyek mozgatták a világhajót. Azzal a képességgel voltak megáldva, hogy befolyásolni tudták a gravitációs mezőket, akár több millió kilométer távolságban is. A kifejlett, három méteres dovin basal-ok sora megállás nélkül törtetett, és minél fókuszáltabb volt ez a vonal, annál erőteljesebb a húzóerő. Most ahhoz a bolygóhoz húztak a Yomin Carr által kihelyezett villip jelzőfények mentén, melyet a galaxis lakói Helska 4 néven ismertek.
Da’Gara majdnem megváltoztatta a sebességre vonatkozó parancsát, de óvatos volt, és valóban nem tudhatták, hogy Carr elvégezte-e már feladatát. A mostani sebesség persze igényelt pár utolsó pillanatbeli pályamódosítást, hogy megfelelően keresztezzék a bolygó pályáját, de nem számított. A prefektusnak nem számított. Nemrég a világhajó főrészében járt, hogy kommunikáljon a hatalmas yammoskkal, a háború koordinátorral, melynek gumós feje vörös volt a mohóságtól, kilométernyi hosszú, vastag és vékony csápjai pedig izgatottan forogtak, csavarogtak. A yammosk el akarta már kezdeni.
Da’Gara prefektus volt, magas rangot viselt. És ez az ő hajója volt, de a yammosk küldetése elsőbbséget élvezett, el kellett helyezniük ezt a csodálatos élőlényt, melyeket évszázadoik képeztek, hogy népének hasznára váljanak a hódításkor.
A yammosk mohó volt.
Da’Gara is.
- Egy csóva! – jelentette be az ExGal-4 egyik tudósa, majd felállt, és rácsapott a konzol szélére. – Tudtam!
Danni, Bensin és még többen a Hetes Fazékhoz siettek, és bólintottak, ahogy észrevették a jól látható csóvát az aszteroida mögött. – Nem valami nagy. – jegyezte meg valaki. De mégis, tisztán látható volt.
- Akkor ez egy üstökös. – dörmögte Bensin Tomri, és szinte azonnal kirobbantak a viták, többnyire arról, hogy a galaxison kívüli űrben elvileg nincs hő, és ha mégis volna hőenergia – ahogy azt néhány asztrofizikus állította – akkor a jég nem maradhatott volna meg rajta.
Danni és Bensin magabiztosan összemosolyogtak. Ez a nap a váratlan felfedezéseké volt, és ez mindig egy fénysugár a tudósok elméjében. Először észrevették, hogy az aszteroida növeli sebességét, noha nem tudták eldönteni, hogy ez a pálya következtében van, vagy netán valami fel nem fedezett gravitációs mező okozza-e, és azóta az is kiderült, hogy szó sem volt aszteroidáról, egy üstökös repült galaxisukban, egy rövid, de tagadhatatlan csóvával.
- Megjavította már Garth a kommunikációs rendszert? – kérdezte Danni.
- Dolgozik rajta. – felelte Bensin. – Valami átrágta a kábeleket, és kell csinálnia nekik egy csatlakozót.
A terem másik felében Yomin Carr titkon jót mulatott rajtuk. Nem üstökös volt az, és nem csóva, hanem a világhajó, és a mögötte haladó korallugró vadászgépek, amiket a hajóhoz membrános kreatúrák kötötték, mely kreatúrak annyira kitágulhattak az űrben, hogy tényleg egy csillagászati jelenségnek lehetett nézni őket.
Garth Breise lépett a terembe, egy nagy fémdobozt cipelvén. – Két nap. – szólt oda Danninak.
- Csináld meg holnapra. – felelte a nő. – Időben kell szólnunk nekik, hogy ideérjenek.
Garth színpadiasan felsóhajtott, de bólintott, majd távozott.
Yomin Carr csak mosolygott, tudván, hogy Garth rendbehozza a kábeleket, és ráébred majd, hogy a rendszer így sem működik. Vajon mennyi időbe telik majd, hogy rájöjjenek a következő okra, a torony tetején kihúzott vezetékekre?
Úgy bizony, ezeknek a bolondoknak sok meglepetésben lesz részük az elkövetkezendő napokban. Soha nem jelezhetnek társaiknak, és a bolygójuk hamarosan leég körülöttük.
A naplemenete ezúttal zöld-naranccsárga színben játszott. Yomin Carr kis dweebit-jei elkezdték halálos varázsukat…
Da’Gara sokszínű kamrájában üldögélt, és érezte maga körül a vibráló mozgást. Minden a helyén volt végre, ő rendelte el a lassítást, hogy pályájuk ütközzön a negyedik bolygóéval, ahol a yammosk és ő berendezik első bázisukat.
A világhajó mögött a korallugrók lassan kiterjedtek, félkört alkotván a membrános vitorlából, melynek közepén a világhajó állt. A dovin basal-ok nehézségi szorítása elengedte a bolygót, helyette a hatalmas jármű pályájára fókuszált.
A korallugrók bevitték a nagy hajót, és elérték a felszínt, de korántsem azzal a látványos robbanással, amit a távolból figyelő szemek vártak, inkább egy tompa loccsanással, ahogy a membránok révén utat fúrtak maguknak a jégben.
A többi ötezer Yuuzhan Vonghoz hasonlóan Da’Gara is szekrényéhez lépett, és előhúzott egy húsos, membrános kreatúrát, az ooglith-maszk egy ooglith-köpenynek nevezett változatát. A prefektus segítségével a köpeny felfutott a lábán, majd teljesen beborította, milliónyi érzékelője fullánkszerűen kapcsolódott a prefektus sejtjeibe. A maszkkal ellentétben a köpeny arcrésze átlátszó volt, megmutatta az arc dicsőséges torzulatait. Da’Gara még várt egy pillanatott, hogy a kapcsolat teljes legyen, majd egy egy mellette fekvő, vízzel teli dobozból kivette egy puha, csillag formájú teremtményt, és az arcához tartotta, amihez lassan csatlakozott is. A prefektus öklendezett egy kicsit, ahogy a gnullith egy tapogatója lecsúszott torkán, és mindkét orrlyukára rá kellett tennie egy-egy ujját, nehogy a lény teljesen elzárja légutait, de végül a kapcsolat teljes volt, és a kreatúra megértette feladatát. A Da’Gara testében található vízből lélegzett, a prekektus pedig az általa termelt oxigént lélegezte be.
Da’Gara lement a legalsó szintre, végighaladván a kemény falú folyosókon, ahol katonáinak nagy része, és a nagy yammosk várta.
A yammosk vezette ki őket a világhajóból, miközben kiszélesítette tapogatóit, hogy meg tudjon kapaszkodni a jeges talajban. Aztán fogát egy ionágyú erejével vájta a jégbe, újra és újra rácsapván, miközben még egy folyadékot is bele juttatott, hogy segítsen a kéreg elolvasztásában. Majd egy órai munka után a fog végül átjutott, és a yammosk rögtön lecsúsztatta hatalmas, csonttalan testét az alatta fekvő vizes világba.
Da’Gara és csapata követték a víz alá, ahol a gnullith-ok gondoskodtak a légzésről, az ooglith-köpenyek pedig a melegről.
Hamarosan a yammosk mesterkedésének területét visszafoglalta a természet, és a lyuk befagyott. De még előtte egy másik hatalmas teremtmény, egy barnás féreg a világhajótól egészen a vízig kiterjedvén befurakodott oda. Belső hőmérséklete túl magas volt ahhoz, hogy meg tudjon fagyni, így Da’Gara kommunikálhatott is világhajón maradt szolgáival.
A korallugrók pilótái elengedték a membránvitorlát, majd hajóikkal a világhajó dokkjait vették célba a felsőbb szinteken, és ott vártak a háború koordinátor parancsaira…
- Már benne van a gravitációs mezőben! – jelentette be Bensin Tomri izgatottan. Mind a tizenöten a vezérlőteremben álltak, és figyelték a képet, reménykedvén, hogy az aszteroida nem lesz elég gyors ahhoz, hogy elkerülje a bolygót.
Mindannyian feszülten figyelék, ahogy egy apró pont támadt a jégfelszínen… aztán…
Aztán semmi. Sem robbanás, sem a jeges bolygó elpárolgása…
Semmi.
- Mi a fene? – tört ki valamelyik tudósból, és mindannyian értetlenül vakargatták fejüket. Minden adat, amit összeszedtek az üstökösről, ismeretlen jeleket mutatott, és most ez…
- Megcsináltad már azt a kommunikációs tornyot? – kérdezte Danni Garthot elég élesen.
- Az egyetlen dolog, amit még nem próbáltam, hogy felmásszak ellenőrizni a kapcsolatok fenti végét. – felelte frusztráltan a férfi.
Danni tekintete semmi jóval nem kecsegtetett. Kompromisszummal meg végképp nem.
- Jól van na, megcsinálom. – emelte fel megadóan kezeit, majd kiviharzott a teremből.
- Van valakinek bármilyen ötlete arról, amit láttunk? – kérdezte Danni, ugyanolyan frusztráltan, visszafordulva a képernyő felé.
Senki nem válaszolt.
- Kapcsolatba kell lépnünk az ExGal-lal. – szólt Bensin. – Vagy a toronnyal, vagy az űrből.
- Fel akarod vinni azt a rozzant Spacecaster-t? – kérdezte valaki kétkedően.
- Ezt kell tennünk. – szólt közbe Danni. – Kivisszük, egészen a Helska 4-ig, aztán a HoloNeten kiadunk egy üzenetet.
Nem vitatkozott vele senki, de senki nem volt túlzottan elragadtatva ettől. Mikor legutóbb felvitték az űrhajót, alig jutott el egyáltalán a légkörön kívülre, és egy út a Helska-rendszerig elég öngyilkos vállalkozásnak tűnt.
Kivéve Yomin Carr szemeiben, aki igen szórakoztatónak találta a fegyelmezetlen tudósok morgolódó csoportját… Milyen vicces lények ezek a hitetlenek….
|