ELVETETT MAGOK

- A Jade Sabre bolygó körüli pályára állt – informálta Shok Tinoktin Nom Anort aznap éjjel. – A fedélzetén Leia Organa Solóval, a lányával és Mara Jade Skywalkerrel.

- És egy noghrival – tette hozzá Nom Anor. – Leia Solo mellett mindig van legalább egy noghri.

- A noghrik veszélyes ellenfelek – értett egyet Tinoktin. – De én sokkal inkább tartok a többiektől. Jobb lenne, ha ön is azt tenné.

Nom Anor keményen rámeredt a kis emberre, emlékeztetve rá, hogy ki itt a főnök, és ki a segítő. Shok Tinoktin azonnal hátrahőkölt, a vér is kifutott az arcából. Épp elég ideje dolgozott Nom Anor mellett ahhoz, hogy megtanulja rettegni ezt a pillantást, talán még a halálnál is jobban félt tőle.

- Ők Jedik – nyögte ki, próbálva megmagyarázni a figyelmeztetést, remélve, hogy Nom Anor nem veszi észre benne a bizonytalanságot. Nem egy asszisztens lakolt eddig halállal a kételyeiért.

- Leia nem igazi Jedi, legalábbis abból ítélve, amit hallottam – felelte Nom Anor egy sunyi vigyorral az arcán – Shok lazíthatott egy kicsit. – A lánya sem éppen sokat próbált Jedi.

- De Mara Jade-t a legerősebbek között tartják számon – mutatott rá Shok Tinoktin.

- Neki most megvannak a saját problémái – emlékeztette Nom Anor.

Ez nem nyugtatta meg Shok Tinoktint, Mara betegségének az említése is csak még jobban felbolygatta. Talán nem kellene Nom Anor elé engedni…

- Már régen meg kellett volna halnia – merészelte végül kimondani a problémát.

Nom Anor válaszul elmosolyodott, és megvakarta fejét. Már túl régóta viselte az ooglith-maszkot, és bőre szó szerint viszketett, hogy levehesse. De nem volt rá soha ideje, és nem akart kitárulkozni még bizalmas csicskása előtt sem, nem akarta, hogy lássa valódi, deformált arcát, egyik különös szemével, ami Nom Anor odadásának legfőbb jele volt azon a napon, mikor kinevezték végrehajtónak, és ő lett a Praetorite Vong első előreküldőtt kéme.

Saját kezűleg szúrta ki a szemét, egy égő pálcika kihegyezett végével. Az üres szemgödröt azóta megtöltötte egy másik nagyszerű organikus találmánnyal, egy plaeryin bol-lal, ami nagyon hasonlított egy normális Yuuzhan Vong szemgolyóra, de valójában a pupilla egy száj volt, ami akár tíz méter távolságra is tudott mérget köpni, Nom Anor szemhéjának egyetlen parancsoló mozdulatára.

- Lenyűgöz Mara Jade képessége, hogy ellen tud állni a spóráknak – ismerte be.

- Mindenki más, akin teszteltük, heteken belül vagy meghalt, vagy haldoklott – felelte Shok Tinoktin. – A legtöbben már napokon belül.

Nom Anor bólintott. A coomb-spórák valóban nagyon hatékonynak bizonyultak, tönkretették az áldozat molekuláris rendszerét, és rövid úton szörnyű halált okoztak. Ha esetleg át tudná alakítani a formulát méregből járványba, ha képes lenne elérni, hogy a spórák maguktól szaporodjanak, akkor megfertőzhetné az egész galaxist, még mielőtt a harcosok ideérnek.

Nom Anor felsóhajtott, és újra megvakarta a fejét. Az ilyen és ehhez hasonló sporákkal – coomb, brollup, tegnest, és egy tucatnyi másik – való pepecselés volt a kedvenc hobbija, amit bele tudott illeszteni hivatalos feladatköreibe, elsősorban azért, hogy találjon valami módot a Jedik legyőzésére, hátha így sikerrel jár a galaxis szuperlényeivel szemben. Na és persze a sikeres alkémiai munka nagyban hozzájárulhatott Nom Anor főprefektusi kinevezéséhez, amire nagyon vágyott. De mindennek ellenére eddig úgy tűnt, kudarcot vallott. Mata Jade Skywalker vagy legyőzte a spórkát, vagy legalábbis kordában tudta tartani őket.

- Nálad van a shlecho-gőte? – kérdezte.

Shok Tinoktin bólintott, és előhúzott zsebéből egy apró barna-narancssárga gyíkot.

- Ügyelj rá, hogy Mara Jade szája közelébe kerüljön – magyarázta el ismét Nom Anor, és Shok Tinoktin, aki már nem először hallotta ezt az utasítást, bólintott. A halálos mérgezésben használt coomb-spóra volt a shlecho-gőte kedvenc eledele, és ha a legkisebb nyomuk is érzékelhető  Mara Jade leheletében, az apró lény azonnal észre fogja venni.

- Bekísérem őket – ajánlotta fel Shok Tinoktin, és miután Nom Anor megerősítőleg bólintott, a férfi sarkon fordult, és kimasírozott a teremből.

Nom Anor hátradőlt a székében. Eltűnődött a találkozón, és azon, hogy mit nyerhet vele. Elég mulatságosnak tartotta az osarianok félelmét, akik attól tartottak, hogy egy ilyen tárgyalás Leiával csak Nom Anor hatalmát erősítheti meg. Noha Nom Anort jelenleg nem érdekelték ilyen presztízsgyőzelmek. Épp ellenkezőleg. Az érzelmi ráhatásokkal és befolyásával képes volt ellenőrzése alatt tartani Rhommamool gyenge lakóit, és ugyanezt meg tudta csinálni bármilyen hasonló bolygón, de a közvetlen hatalmi körön kívül Nom Anor jobb szeretett volna névtelen maradni.

Egyelőre.

Nem, Nom Anor elsősorban azért várta a találkozót, hogy felmérhesse Mara Jade állapotát, és még több személyes tapasztalatot gyűjtsön a Jedikről, beleértve Leiát is, akiről tudta, hogy kulcsfontosságú szerepe lesz az elkövetkezendő időkben, és Jainát, aki talán Leia Solo, vagy esetleg Luke Skywalker és Mara Jade gyenge pontja is lehet. Ez volt az egyik feladata itt, hogy azonosítsa a legveszélyesebb ellenségeiket, és valamilyen módon minimalizálja a hatékonyságukat. Az ilyen alkalmak, mint az Osarian-Rhommamool konfliktus, csak a habot jelentették a tortán – mélyíteni tudta velük az ellentéteket az emberek és szövetségeseik között. Ez volt a bruk tukken nom canbin-tu, vagyis „gyengítsük meg az ellenséges erőd bástyáit”, ahogy saját nyelvükön mondták. Más ügynökök is csináltak hasonlókat, Nom Anor nem hitte, hogy fontos pontja lenne a Yuuzhan Vongok nagy tervének. Ezek az emberek és szánalmas szövetségeik előbb-utóbb nélkülük is egymásnak ugranának a problémáik miatt. Semmi érzékük nem volt a strúktúrákhoz, a rendhez, legalábbis messze voltak attól a kemény hierarchikus rendszertől, amiben az ő népe élt. Korábban már tanúja volt felháborító és hazug politikai kampányoknak, az egyik ilyen például árulással vádolta Leia Organa Solót. Számtalan puccsal találkozott számtalan bolygón, és látta, hogy a hatóságok törvényen kívüli üzlefelekkel szereznek profitot. Ezek a hitetlenek nem értették a törvényt, sem pedig betartásának szükségességét.

Annál könnyebb dolga lesz a Praetorie Vongnál, és annál igazságosabb lesz megtisztítani a galaxist a szennytől.

A sok bizonsági holokamera egyikén Nom Anor megpillantotta a visszatérő Shok Tinoktint. Vele együtt jött Tamaktis Breetha, Redhaven korábbi polgármestere, most Nom Anor független szenátusának tagja, Leia, Jaina és Mara. Két másik mozgó alakra is figyelmes lett. Az egyik egy aranyszínű droid volt – később majd emlékeztetnie kell magát, hogy megbüntesse Shok Tinoktint, amiért beengedett egy droidot a komplexumba – a másik pedig egy szürke fantom, egy lény, ami szinte suhant a többiek után, közvetlenül Leia mögött, mintha csak a nő árnyéka lenne. A várt noghri testőr. Bólintott, és gondolatban figyelmeztette magát, hogy rajta kell tartania majd a szemét. Nom Anor sok tekintetben jobban tisztelte ezeket a halálos harcosokat, mint bármilyen emberi lényt, a Jediket is beleértve.

Tekintete újból Marára siklott, figyelmesen nézte minden mozdulatát, élesen ügyelve bármiféle ingatagság jeleire, legalább hogy megbizonyosodjon róla; a fertőzés még nem adta fel. Látta a shlecho-gőtét Shok Tinoktin vállán, az apró lény kitágult szemekkel bámulta Marát, nyelve motollaként forgott, feje pedig karmazsinszínűvé változott, ami fajánál a nagyfokú izgalom jele volt.

Szóval a coomb-spórák legalább folytatták a támadást – és Nom Anor Mara iránti tisztelete csak nőttön-nőtt.

Lassan a szekrényéhez lépett, vállaira kanyarította fekete köpenyét, a csuklyát pedig mélyen az arcába húzta. Aztán elővett egy fekete maszkot is, hogy teljesen eltakarja már amúgy is álcázott vonásait. Noha ez volt szokásos nyilvános viselete, nem tudta megállni a kuncogást, ahogy kiegészítette vele öltözékét. Jól ismerte vendégei történetét, és megértette, hogy kinézete érdekes hatással lehet rájuk, különösen Leiára. Nehéz volt nem észrevenni Nom Anor hasonlóságát egy másik nagy ellenfélhez, akivel valamikor régen már megütközött.

Nom Anor egy kis dobozban tartotta a többi fertőző spórát, egészen a szekrény mélyén, és noha egy pillanatra mérlegelte, hogy talán megfertőzhetné most a másik kettőt is. Mennyire megszenvedné az Új Köztársaság, ha Leia Organa Solo megadta volna magát ugyannak a betegségnek, amivel Mara Jade is harcolt. Mennyire letörhetné Leia, Luke, Mara és a mindig veszélyes Han Solo morálját, ha Jaina Solo hirtelen megbetegedne és meghalna…

Kellemes gondolatok voltak ezek, de Nom Anor nem köthette össze magát ilyen szorosan a halálos fertőzésekkel. Ugyanezt a gondolatmenetet folytatva rájött, hogy tekintve a Jedik természetfeletti érzékeit, és a noghrik állandó gyanakvását, nem kockáztathatta meg, hogy személyes lakosztályában fogadja Leiát. Az ajtóhoz sietett, és kilépett az előtérbe, épp mikor Shok Tinoktin kivezette őket a szomszédos folyosóról.

Látta a felismerés szikráját Mara arcán, és amikor a nő Leiához fordult, tudta, hogy most informálja őt a kilétéről. A háttérben Tamatikis Breetha meghajolt, de nem jött közelebb.

Nom Anor biccentett Shok Tinoktinnak, a férfi pedig félreállt az útból, szabad rálátást biztosítva Leiának Nom Anorra.

Egy pillanatra elállt a nő lélegzete is. Nom Anor látta a felismerést, meglepetést, talán rémületet a nő arcán. Úgy nézett ki, mint Darth Vader!

- Az Új Köztársaság tanácsosai üdvözletüket küldik – szólt végül hivatalos köszönés formájában Leia, és hallva, hogy milyen gyorsan, egyenletes hangon beszélt a nő, Nom Anor felismerte a belső erejét. Olyan ellenség volt ő, akit tisztelni kellett.

- Nem. Beavatkozást küldenek oda, ahol semmi szükség rá! – vágott vissza azonnal. Tamaktis Breetha felhördült, és még Shok Tinoktint is meglepte Nom Anor hirtelen nyersessége és goromba viselkedése.

- A megbeszélteknek megfelelően jöttünk – szólt Leia. – Ha jól sejtem, egy megállapodásról volt szó, ön és Borsk Fey’lya között.

- Beleegyeztem, hogy fogadunk egy nagykövetet – ismerte be Nom Anor. – Hogy milyen célből, azt nem tudom. Mondja, Leia Organa Solo, mit tud ön itt tenni a Rhommamool és Osarian közötti vitában? Milyen reménysugarat ébreszthet ön Rhommamool népében, hogy a függetlenség vágyát a Köztársaság nem fogja figyelmen kívül hagyni – ugyanaz a Köztársaság, aki a szabadságot mindenek fölé helyezi?

- Talán visszavonulhatnánk zárt termekbe – javasolta Leia, és Tamatkis Breetha egyetérteni látszott, de Nom Anor egyetlen pillantása elég volt, hogy elvesse magától az öngyilkos gondolatokat.

- Miért, mi rejtegetnivalója van? – gúnyolta Nom Anor a nőt.

- Akkor talán kényelmesebb termekbe.

- Egy szék kényelmesebbé tenné? – kérdezte Nom Anor. – Fizikailag talán, de kényelmesebben érezné magát az igazsággal szemben?

Leia hitetlenkedve nézett rá.

- Én csak ennyit mondhatok – folytatta Nom Anor. – Azt az igazságot, hogy Osariannak nincs beleszólási joga Rhommamool ügyeibe. Az igazságot a maguk Új Köztársaságának gyarlóságairól és kudarcairól. Az igazságot a maguk hamis hőseiről, a Jedi-lovagokról.

- A maga igazságát! – vágott közbe Mara, olyan indulatosan, hogy Leia is hátrapillantott rá.

Örülve annak, hogy sértő tirádája nem volt értelem nélküli, Nom Anor meg sem próbálta elrejteni mosolyát, noha természetesen így is alig látszott a fekete maszk mögött.

- Csak egyetlen igazság van – mondta nyugodtan. – Akkor születnek újabb, kellemesnek tűnő verziók, ha valakinek nem tetszik az igazi.

- Ha megengedi, Leia hercegnő, - nyomakodott előre C-3PO. – Már a Jedi-lovagok puszta történelme is elegendő ahhoz, hogy…

- Csend! – mordult rá Nom Anor, és a termetes lény szinte remegni látszott, mintha épp gyilkos vágyakat fojtana magába, és a szerencsétlen Thripio is remegett, noha ő nem túl fenyegetően.

- Nem azért vagyunk itt, hogy megbeszéljük a Rhommamool és Osarian között kialakult helyzetet? – kérdezte diplomatikusan Leia. Ahogy beszélt, félretolta Thripiót, és biccentett Jainának, hogy hallgattassa el a droidot.

Nom Anor immár teljesen visszanyerte önuralmát. – Azt hittem épp azt tettük – mondta.

- Ez nem egy tárgyalás – vágott vissza Leia. – Hanem egy kioktatás az előszobában!

- És még ez is több annál, amit Borsk Fey’lya megérdemelne – vágta rá gyorsan Nom Anor. – Nem ért egyet ezzel, Organa Solo extanácsos?

- Most nem Borsk Fey’lyáról van szó! – Leia még megőrizte nyugalmát, de Nom Anor már látta a harag szikráit alatta. – Hanem két világ sorsáról!

- Akiknek semmi szükségük nincs egy álszent Köztársaságra! – tette hozzá Nom Anor. – Az Új Köztársaság előszeretettel beszélt békéről és jólétről, de a béke addig terjed, amíg az alacsonyabb osztályoknak nincs lehetőségük felemelkedni, a jólétet pedig nem élvezheti senki más, csak a Köztársaság elit cimborái.

Leia megrázta a fejét, és elfojtott néhány keresetlen szót.

- Utasítsa a csatacirkálóját, hogy semmisítse meg Osarian ránk is veszélyes fegyvereit! – folytatta Nom Anor teljes komolysággal. – Lőjék le a vadászgépeiket, tegyék tönkre a rakétáikat, és tiltsák meg az újjáépítésüket!

Leia keményen rámeredt, tekintetében nem csupán a mostani frusztrációjával, hanem régi ellenségeinek emlékével.

- És amikor végre békén hagynak minket, akkor a konfliktus véget ér – így a férfi. – Béke lesz. S jólét. – elhallgatott egy pillanatra, és töprengő pózt vett fel. – Ó igen, jólét a Rhommamoolnak, nem pedig Osariannak, nem a Köztársaság kedvezményezettjeinek!

- Ön sem hiheti el ezt a sok badarságot! – vágott vissza Leia szárazon.

- Tényleg? – Nom Anor hangjából csöpögött a szarkazmus. – Pedig kézenfekvő álláspont. Menjen ki, és kérdezze meg nyugodtan Redhaven polgárait!

- Ha valóban törődne Rhommamool lakóival, a háború elkerüléséről tárgyalna! – szólt Leia.

- Nem ezt tettük most?

 Leia arckifejezése ismét hitetlenkedőre változott.

- Megmondtam hogyan állíthatják le. – folytatta Nom Anor. – Egy rövidke hívás a parancsnokának… ott az a remek kis fegyverzet…

 Leia visszapillantott Marára és Jainára, majd ismét megcsóválta a fejét.

- Nem ezt várta, igaz? – szólt ismét Nom Anor. – De még ez is több annál, amit ön vagy az Új Köztársaság megérdemelt. Azt hiszem álláspontjaink világosak, így hát arra kérném önöket, hogy sétáljanak ki innen, szálljanak be a repülő konzervdobozukba, és hagyják el a Rhommamoolt! Elegem volt ezekből az ostobaságokból!

 Leia keményen rámeredt, aztán sarkon fordult, és kiviharzott a szobából, Mara és Jaina pedig követték. Bolpuhr is, de a noghri előtte még fenyegetően Nom Anorra pillantott, aki csak egy széles mosollyal válaszolt.

 Thripio is megfordult, hogy távozzon, de egy pillanatig még habozott, ahogy ott állt Nom Anor előtt, magán érezve funkcionálásának talán leghidegebb tekintetét.

- Elnézést, uram, de megkérdezhetem, hogy van-e valami probléma?

- Iiigen, de könnyen meg tudok birkózni vele. – felelte Nom Anor, és fenyegetően a droid felé lépett.

- Megsértettem valamivel, uram? – kérdezte udvariasan a droid, noha annyira remegett a félelemtől, amennyire csak egy élettelen lény tudott.

- A puszta létezésed sért engem! – ordította Nom Anor, és Thripio, aki már eleget hallott – sőt túl sokat is – kisietett a szobából, Leia hercegnő után kiáltozva.

- Én sem ezt vártam! – közölte merészen Tamaktis Breetha, miközben felzárkózott Nom Anor mellé.

- És én sem. - felelte Nom Anor. – Azt hittem unalmas lesz ez a találkozó, és lám, mégis milyen szórakoztató lett. – a korábbi polgármesterre pillantott – látta a kételyeket a férfi arcán.

- Mondja csak, mit gondol! – kérte. – A kérdéseire adott válaszok csak erősítenek.

- Rhommamoolnak igenis szüksége lesz a Köztársaság segítségére. – mondta végül hosszas szünet után Tamaktis Breetha.

 Nom Anor kuncogott. A férfi nem értette. Ennek semmi köze nem volt Rhommamoolhoz. Nom Anort cseppet sem érdekelte volna, ha a hely elhagyása után arról hallott volna, hogy Osarian elpusztította a bolygót. Na persze nyilvánosan sosem állított volna ilyet.

- A mi ügyünk több egy két bolygó közti polgárháborúnál. – mondta Tamaktisnak. – Az Új Köztársaság polgárainak alapvető szabadságáról, és az elnyomott tömegek jogairól szól. Ha ez az igazság napvilágot lát, Rhommamoolnak bőven lesznek szövetségesei, hogy elpusztíthassuk Osarian rablóvezéreit.

 A korábbi polgármester kihúzta magát, ahogy Nom Anor az igaz ügyről beszélt, a kevéssé praktikus, de nagy ügyről. – Gondoskodom róla, hogy a vendégeink időben távozzanak. – mondta. Meghajolt, és mikor Nom Anor biccentett neki, hogy mehet, elsétált.

 Nom Anor Shok Tinoktinhoz fordult, és finoman megpaskolta a még mindig izgatott shlecho-gőte fejét.

- A coomb-spórák jelenléte erőteljes volt a lélegzetében. – jegyezte meg Shok Tinoktin.

- És nem volt annyira erős. – tette hozzá Nom Anor. – Láttam a járásán és a tartásán. – teljességgel önelégülten, a végrehajtó lakosztálya felé indult, Shok Tinoktin pedig követte.

- Biztosítsátok, hogy az útjuk a téren keresztül vezessen. – szólt hirtelen támadt ötlettel Nom Anor. – Azt akarom, hogy lássák!

 Shok Tinoktin meghajolt, és távozott.

 Nom Anor egyenesen a szobájába ment. Először a villipek felé indult, de meggondolta magát, és aktiválta képernyőjét, a csillagok képeit vizslatván. Sikerült nekik? Felállította a yammosk az állomást?

- Úgy nézett ki, mint Darth… - kezdte Jaina.

- Szót se halljak róla! – szakította félbe Leia, ellentmondást nem tűrő hangon. – Próbálj nem lemaradni, Thripio! – szólt rá a droidra, kissé élesebben, mint akarta, mikor a droid teljes sebességgel érte utól őket az egyik sarkon. – És ne vessz el!

- Itt soha, Leia hercegnő! – felelte a droid, olyan biztosan, mint eddig soha, és Leia oldalához húzódott.

 Keresztülmentek a kacskaringós folyosókon, lépcsőkön, nehéz ajtókon, és világosan látszott, milyen jól védhető volt ez az épület, sokkal inkább bunker, mintsem országház. A megmászott lépcsők számából az is kiderült, hogy Nom Anor lakosztálya mélyen lent volt a föld alatt, amit nem éreztek befelé menet, mikor másfelé mentek, szűk folyosókon, amik enyhén lejtettek.

 Gond nélkül elértek a Jade Sabre-höz, és a rámpa mellett álló őrök is félreálltak.

- Azt kívánom, bárcsak jobban ment volna. – jegyezte meg Tamaktis Breetha, mikor Jaina, Mara és Thripio már fedélzetre szálltak, hogy megkezdjék a felszállás előkészületeit.

- Ezt talán Nom Anornak kéne mondania. – felelte Leia, és az idős ember meghajolt.

- Meg kell értenie, hogy Osarian évtizedek óta úgy kezel minket, mint a rabszolgakolóniáját… - kezdte Tamaktis.

- Ismerem a történelmet, és a jelenlegi állást. – szakította félbe Leia. – Konok vezérük nem segít a helyzeten.

 Tamaktis nem felelt.

 Leia megcsóválta a fejét, és ő is felballagott a rámpán. Bolpuhr közvetlenül mellette, egy pillanatig sem fordította el tekintetét Tamaktisról, vagy a két őrről.

- Megváltoztatták a pályát. – informálta Mara Leiát, mikor a nő csatlakozott társaihoz, és helyet foglalt a Jaina mögötti székben.

- Azt akarják, hogy szálljunk alacsonyan a város felett, majd nyugati irányban húzzuk meg a kifelé vezető vektort. – magyarázta Jaina.

- Csapda? – kérdezte azonnal Leia.

- Nem látom értelmét. – felelte Mara. – Könnyedén eltűntethették volna a hajót, amíg lent voltunk, és elkaphattak volna a komplexumban.

- Hacsak nem akarják baleset látszatát kelteni. – szólt közbe Jaina.

 Leia bólintott, hasonló gondolatokkal küszködve.

- Semmijük sincs, amivel kivonhatnának minket a forgalomból, ha felszállunk, és teljes energiával megyünk. – mondta határozottan Mara.

- Vagy legalábbis semmi, amiről tudnánk. – helyesbített Leia, és Mara elhallgatott.

- Jelezhetnénk a Mediatornak, hogy kíséretre van szükségünk. – ajánlotta Jaina.

 Leia megrázta a fejét. – Csak kövessétek azt a pályát. De legyetek készen rá, hogy a legapróbb jelre eltűzhessünk innen.

 Bolpuhr odakint felszisszent, nem túl lelkesen a balhé gondolatára.

- Azt hiszem a noghrid is észrevette Nom Anor hasonlóságát Darth Vaderhez. – szólt Mara egy feszültségoldó vigyor kíséretében.

 Leia csak megremegett az undorító gondolatra.

 A Jade Sabre felemelkedett, és keresztülszelte a város felett a levegőt, alig a tetők felett, ahogy a repülésirányító rendelkezett. Pár pillanattal később Leia már értette a pályamódosítás okát, ahogy feltűnt előttük Redhaven főtere, ahol valamiféle ünnepség zajlott, és hatalmas máglyák égtek.

- Az meg mi? – kérdezte Jaina, egy hatalmas veremre mutatván, és az ugyancsak kíváncsi Mara olyan pályára állította hajóját, hogy bele lehessen látni.

 Thripio feljajdult, a három nő arca pedig eltorzult, ahogy meglátták a veremben a szerencsétlen, darabokra tört droidokat. Némelyek még mozogtak, vagy szikráztak, és minden egyes moccanás újabb kőzáport eredményezett az őrült tömeg részéről.

- Barbarizmus! – kiáltotta Thripio. – Embertelenség!

- Tűnjünk el innen. – mondta undorodva Leia, de Mara már kezdte is a manővert, az ég felé fordította a Jade Sabre orrát, és kilőtt, egyáltalán nem törődve az ikerhajtóművek elől fedezékbe vetődő csőcselékkel, vagy a repülésirányító nyafogásával.

- Nos. – jegyezte meg, mikor már messze jártak. – Figyelmeztettelek Nom Anorról. Még mindig úgy gondolod, hogy túloztam?
- Nem. Ugyanolyan rossz, mint a legborzalmasabb ellenfeleim. – értett egyet Leia.

- És megint nem tudtam érzékelni az Erővel. – tette hozzá Mara. – Semmit. Még megpróbáltam halkan hívni is, de semmire nem reagált. Nem tudom, hogy hallotta-e egyáltalán. Nem tudtam meg semmit róla.

- Én sem. – ismerte be Jaina. – Olyan volt, mintha immunis lett volna az Erőre. Az a másik, a Shok Tinoktin sem tetszett.

 Mara bólintott. – De ugyanakkor szerintem nem blöffölt. Csak azért hívott minket ide, hogy megalázhasson, és ha Osarian nyomás alá helyezi, ez a fickó akkor sem fog tárgyalni.

 Leia felállt, frusztráltan megrázta a fejét, és tanácstalanul felsóhajtott. – Csodállak téged. – mondta Marának. – Őszintén. Te már találkoztál vele egyszer, és hajlandó voltál újra. Bátrabb ember vagy, mint én.

 Luke és Jacen ugyanott találták meg a Millennium Falcont, ahol hagyták, a 3733-as dokkban, és a hangokból ítélve – fémcsörömpölés, turbóhajtóművek zúgása és káromkodások sorozata – még mindig azon töprentek, hogyan javítsák meg a galaxis leggyorsabb ócskavasrakását.

 Úton a Coruscantra, Han átengedte az irányítást Anakinnak, aki eléggé irigykedett Jainára, mert Mara rendszeresen megengedte nővérének, hogy a Jade Sabre-t vezesse, és a tizenöt éves Jedi-tanonc kiszámíthatóan belevitte a Falcont pár ütődött manőverbe. És a Falcon nemhogy meglepően agilis és gyors volt ahhoz képest, hogy inkább egy szeméthalomra hasonlított, és nem űrhajóra, hanem sokkal, de sokkal erősebb is. Képes volt megcsinálni a manővereket, amikbe Anakin belekényszerítette – noha a tehetetlenségi kiegyenlítőt csak 2 százalékkal tekerte le, így a fedélzetén majdnem mindenkit elájult a gravitációs erőktől – de a fiú egyszer-kétszer még így is túllőtt a célon. Így hát mire Hannak sikerült visszavennie a romhalmaz feletti irányítást, a Falcon elég rosszul nézett ki, egyik motorja és több repulzor összevissza lángolt. Még most is, a kikőtőben elzárva fel-fellobbantak néha, felemelvén a hajót, majd nagy csattanással visszadobván, ahogy a repulzorok visszaájultak.

 Luke és Jacen összemosolyogtak, ahogy a Falcon ismét felrepült, ezúttal egész magasra, hogy aztán rémes robaj kíséretében érjen vissza.

 R2-D2 felvisított.

- Csubi! – ordította Han, valahonnan a nyitott rámpa tetejéről. Ezt a hangot egy puffanás, két káromkodás, majd egy hidrokulcs követte, ami csörömpölés közepette lecsúszott a rámpán…

 Most már Han következett, aki fülig gépolajosan és izzadtan lépett ki a hajóból, minden lépésnél szitkozódva. A hidrokulcs felé indult, de megállt, és rápillantott visszatérő fiára és sógórára.

- Tinédzserek. – morogta.

- Azt hittem, már megjavítottátok. – jegyezte meg Luke.

- Mindegyiket, kivéve a hetes repulzort. – magyarázta Han. – Valami szétesett a kölyök tánca közben. Újra és újra felrobban, akkor is, ha levesszük az energiát. Artu kisebb sokkot kapott, amikor rácsatlakozott a komputerre.

 Luke szélesen elmosolyodott. Mióta először találkozott Hannal és a Falconnal, úgy tekintett rájuk, mint egy összenőtt párosra. Mindketten fantasztikus képességűek voltak, és sokkal többet tudtak, mint amit elsőre kinéztek volna belőlük. Ó, és szinte mindig teljesen megtagadták a logikát javításkor.

- Most próbáld meg! – kiáltotta Anakin valahonnan bentről. Egy vuki vakkantás felelt.

 A Falcon életre kelt, a repulzorok tesztüzemmódban égtek. Egyes-tízes, kettes-kilences, hármas-nyolcas, négyes… hetes.

 És a hetes gyönyörűen égett.

- Tehetséges a kölyök. – jegyezte meg Han, de mielőtt egyáltalán befejezhette volna, valami felrobbant odabent, és sűrű füst áramlott le a rámpán, Artu pedig ismét panaszosan felnyüszített.

 Csubi felvonított.

- Túl gyorsan nyomtad! – kiáltott rá Anakin a vukira. Egy pillanattal később a vonítás üvöltésbe fordult, és Anakin menekült lefelé a rámpán, a füstöt legyezvén arcából, olyan koszosan, mintha most mászott volna ki egy tinuviai kátrányveremből.

 Haragosan néző apja előtt megcsúszott és megállt.

- Túl gyorsan nyomta! – próbálta megmagyarázni.

- Te nyomtad túl gyorsan! – vágott vissza Han mérgesen.

- Azt mondtad…

- Azt mondtam, vezetheted! – fenyegette meg Han ujjaival fiát. – Azt nem mondtam, hogy megpróbálhatod lepipálni a nőveredet, mert nem vagy képes rá, és ezt te is nagyon jól tudod! És azt sem mondtam, hogy úgy kacskaringózhatsz a Falconnal, mint egy terepsiklóval!

- De… - Anakin elharapta a mondatot, és nagybátyjára meg testvérére pillantott támogatásért esedezve, de noha a páros már nem mosolygott, nem is szóltak Han véleménye ellen.

 Anakin felhorkant, frusztráltan beletúrt hajába, és ismét felviharzott a rámpán.

- Tinédzserek! – kiabálta Han.

 Luke most ismét elmosolyodott, elképzelte ugyanis a fiatal Han Solót egy ugyanilyen szituációban, ahol minden felnőtt így kiabált körülötte. Sok különbség volt apa és fia között, Anakin például sokkal inkább befelé forduló volt apjánál. De más dolgokban… például ami a Falcont illette, Anakin apja szellemét örökölte. Néha Luke-ot szinte megrémítette mennyire hasonlítottak egymásra megjelenésben és temperamentumban.

 Csubi egy helytelenítő morgással fogadta a visszatérő Anakint.

- Meg fogjuk oldani. – felelte a fiú egy sóhaj kíséretében. – Ez csak egy hülye hajó.

 Még mielőtt az utolsó szavak elhagyták volna ajkait, Anakin a levegőben találta magát, kényelmetlen közelségben a plafonon futó energiavezetékekhez. Az erős vuki könnyedén ott tartotta, fél kézzel, míg a másikkal a fiú övéhez nyúlt, és leakasztotta róla a fénykardot.

- Mi a… - kezdte Anakin, de aztán meglepetése sokszorozódott, és felkiáltott: - Hé! – ahogy Csubi beletömte a szájába a markolatot, és egy olyan mozdulatot tett, mintha azt akarná közölni, hogy akadjon a torkán.

 Azon kívül, hogy elég kockázatos volt egy fénykarddal a szájában a levegőben himbálózni, Anakint a vuki arra vonatkozó fenyegetései sem vidították fel, hogyan fogja tönkretenni az értékes kardot. Ismét rákiáltott Csubira, és fegyveréért nyúlt, de a vuki könnyedén félrelökte kezét és szemrehányóan nézett a fiúra.

- Oké, értem. – hajtotta le a fejét Anakin. Saját érzései a fénykardja iránt ugyanolyanak voltak, mint Csubié a hajó iránt. – Értem. – ismételte meg.

 Csubi felmordult, nem túl elégedetten.

- Meg fogjuk csinálni! – biztosította Anakin.

 Pár pillanatig Luke még a fiatal Hanról fantáziált, de a koréliai ránézett, felfigyelt arckifejezésére, és önelégülten elvigyorodott. – Hogy ment a találkozó?

- Nagyszerűen. – felelte Luke szarkasztikusan. – Ugyan mehetne egy Borsk Fey’lya által vezetett találkozó másként?

- Megvannak a problémáik. – mondta Han. – Borsk és cimborái kezdenek rájönni, hogy egy galaxist kormányozni nem is olyan könnyű, mint gondolták.

- Ezért bűnbakokat találnak maguknak… - felelte Luke.

- Mint például?

- Van egy kis probléma a Külső Peremen. – magyarázta Luke. – Valaki nagyon összerúgta a port a csempészekkel. Úgy gondolják, hogy Jedik az agresszorok, és ez a Fyor Rodan/Niuk Niuv-féléknek nem túlzottan tetszik.

- Alighanem vesztettek már miattuk egy kis suskát. – vigyorgott Han.

- Akármi is legyen az ok, a Tanács nem túl boldog.

- Ami azt jelenti, hogy rajtad vezetik le a mérgüket. Mit tegyünk ez ellen? – Han hangja egyértelművé tette, hogy nem sok kedve van beleavatkozni.

- Nem azt mondtad nekem, hogy Lando odakint aknáz aszteroidákat, vagy valami ilyesmit? – kérdezte Luke, mire Han fanyar képet vágott.

- Igen, ott van. – felelte. – Dubrillion és Destrillion. Ikerbolygók egy aszteroidaöv közelében, amit átnevezett Lando Őrültségére.

- Szükségem van valamire, hogy állva maradjak velük szemben. Talán valami bennfentes információra.