A medence tele volt emberekkel. Ilyen melegben mindenki a vízben lubickolt, vagy a parton heverészett. Draco, lévén, hogy hófehér bőre van, az árnyékban üldögélt, s szemét lehunyva egy fának dőlve pihent. Érezte, hogy körülbelül fél perce nézi valaki, de ahelyett, hogy az illető felé fordította volna tekintetét, továbbra is csukott szemmel ült, s várta, hogy mit tesz az illető. Az a valaki nagyon halkan, lopakodva közelített felé. Már akkor kitalálta, hogy Hermione jön felé, mikor a lány még másfél méternyire volt tőle. Draco érezte, hogy egy kis hűvösséget is hoz magával, tehát valószínűleg nemrég jött ki a vízből. Hermione már nyújtotta volna jéghideg kezét, hogy megérintse vele Draco valamelyik forró testrészét, amikor a fiú megszólalt:

- Túl jó illatod van drágám – mondta közönyösen, mintha eddig beszélgettek volna. Hermione először megdöbbent, aztán elkapta Draco kezét, s nagy nehezen felhúzta a földől, majd hozzábújt meleg testéhez.

Draco megborzongott, de azért magához ölelte a lányt.

- Ha ilyen hideg a víz, akkor miért mentél bele? – kérdezte, s közben a karját dörgölte, hogy egy kicsit felmelegedjen.

- Csak! Mert jól esett! – jelentette ki, majd Dracot a medence felé kezdte vonszolni. A szélénél megtorpant, s mélyen a fiú szemébe nézett.

- Sajnálom – mondta komolyan.

- Mit? – kérdezte a fiú értetlenkedve.

- Hát ezt! – válaszolta Hermione, s egy laza mozdulattal belökte Dracot a vízbe. Mindenki harsány nevetésbe tört ki, Hermione pedig egyenesen kétrétgörnyedt a vihogástól. Viszont mikor a hullámok már elültek a víz felszínén, s Draco még mindig nem bukott fel megijedt.  Gyorsan lehajolt, hogy jobban a vízbe nézhessen, hogy lássa, Draco nincs e a medence alján. De a fiú csak erre várt: hirtelen felbukkant, elkapta Hermione kezét, s berántotta a vízbe. A lány nagyot sikított a csobbanás előtt. Mikor előbukkant a víz alól, Draco vigyorgó arcát látta maga előtt, amitől még mérgesebb lett. Amikor a fiú ezt észrevette, megpróbálta úgy ráncolni a homlokát, mint Hermione, amit a körülöttük lévők tapssal és nevetéssel jutalmaztak. Hermione sem bírta sokáig a szemöldökráncolást, hisz Draco arcának látványa felért egy cirkusszal, így belőle is kitört a nevetés, nomeg persze Dracoból is. Amikor át akarta ölelni a fiú nyakát, Draco elkapta a kezét, mélyeket kezdett lélegezni, majd lebukott a víz alá. Hermione értetlenül nézett még akkor is, amikor érezte kedvese érintését a combján. Vette a lapot, s széttárta a  lábait, ami alatt kedvese átúszott, s pár másodperc múlva Hermionéval a nyakán bukkant elő.

- Akkor csata!! – kiálltja el magát David, s ő is felkapja Lisat. A többiek is követték a példájukat, s egy fergeteges vízi csata bontakozott ki köztük, aminek köszönhetően remekül szórakoztak.

Hermione sóhajtva elzárta a vizet, majd megtörülközött, és gyorsan magára kapta kikészített ruháit, s már rohant is le az ebédlőbe.

                                                        ***