Ez a délután kész szenvedés volt Draco és Hermione számára. Bár csak néhány méter volt köztük, mégis úgy tűnt, hogy egy szakadék választja el őket egymástól. A kedves mosolyok, apró csókok, finom érintések, melyek mindennaposak voltak Cathan-ben, ma tiltott dolog volt számukra, helyét az érzelemmentes pillanatok váltották fel. Hermionénak a tábori emlékek adtak erőt ahhoz, hogy nehogy felálljon, s odasétáljon Dracohoz egy csókért.

  Este legalább kettőig beszélgetett Harryvel és Ronnal a saját szobájában. A fiúk nyáron a házat takarították, amit Harry tavaly megörökölt, de persze a Rend főhadiszállása maradt. Egy kis unszolás után Ron azt is elmondta, hogy Dumbledore vacsora után azt a szívességet kérte tőlük, hogy ne legyenek olyan ellenségesek Dracoval.

  Hermione végül álmosságra hivatkozva kitessékelte a fiúkat a szobájából. Nagyot nyújtózott, majd halkan kiment az ajtón és óvatosan benyitott Draco szobájába. Direkt nem kopogott, hátha a fiú már alszik. A szoba sötét volt, épp csak az ágy halvány sziluettjét lehetett kivenni. Hermione odaosont hozzá, s meglátta Draco arcát. A fiú szeme csukva volt, Hermione épp csak meg akarta simogatni, de a fiú szemei fölpattantak, elkapta a lány kinyújtott kezét és magához rántotta. Hermione ijedtében sikkantott egyet, de Draco befogta a száját és közben Hermione fölé kerekedett. Vigyorogva nézte a lányt és elengedte a száját, de mikor látta, hogy Hermione le akarja szidni, elkezdte csikizni. A lány nem bírta visszafojtani a nevetését, de azért neki is sikerült megcsikizni Dracot. Addig birkóztak, míg végül belegabalyodtak a takaróba és leestek az ágyról. A paplan szerencsére felfogta az esést, így csak egy kis puffanás hallatszott. A következő helyzet alakult ki: a takaró a földön, amin Draco fekszik, Hermione pedig Dracon hasal. Alány „leszorította” Draco kezeit a feje mellett, hogy nehogy megcsikizze, térdei, pedig a fiú derekát „tartották” a földön.

 - Ezt fejezzük be! – mondta Hermione kicsit mérgesen – Ha bejönnek a többiek…

 - Már miért jönnének? – kérdezte Draco vigyorogva – Inkább reménykednek, hogy nagyon megütöttem magam – folytatta, s igyekezett eltüntetni az arcáról azt a kis szomorúságot, ami megjelent erre a gondolatra. Hermione látta szerelmén, hogy bántja, ahogy Harryék viselkedtek vele, de mégsem bírta megállni, hogy ne dorgálja meg a fiút.       - Miért kellett megijesztened? – kérdezte teljesen jogosan komolyabb hangnemet megütve – Én csak meg akartam nézni, hogy minden rendben van e, erre te letámadtál! – mondta mérgesebben, s eleresztette Dracot, s felállt.

 - Ha nem osontál volna be a szobámba, hanem kopogsz, akkor nem tettettem volna alvást, és akkor kellőképpen üdvözöltelek volna! – vágott vissza a fiú a vádakra.

 - Oh szóval én vagyok a hibás, amiért nem akartalak felébreszteni, ha esetleg aludnál? – kisimította felgyűrődött felsőjét. Draco is feltápászkodott és megállt vele szemben – Ráadásul csak tettetted? – kérdezte döbbenten.

- Igen - válaszolta Draco, s tett egy lépést Hermione felé – Haragszol? – kérdezte bűnbánóan, s még egy lépéssel közelebb került a lányhoz. Bár Hermione igent akart mondani, amint megérezte Draco karjait a dereka körül, és megcsapta orrát a fiú mámorító illata, minden gondolat elszállt a fejéből. Draco belefúrta csodálatos, szürkés szemeit Hermione mogyoróbarna szemeibe, mert tudta, hogy a lány attól meglágyul. Az első veszekedésük alakalmával is így sikerült jobb belátásra bírni a lányt.