Hermione, miután belépett a Foltozott Üstbe, egyből Tomot kutatta szemével. A kocsmáros épp valamire tálra, vagy pohárra hasonlító dolgot törölgetett a pultnál.
- Jó napot Tom! – köszöntötte Hermione.
- Áhh, Miss Granger. Örülök, hogy újra láthatom – mondta Tom, egy árnyalattal kissé nyájasabban a kelleténél. Hermione éppen előadta volna a kívánságát, de Tom nem hagyta neki. Beszélt ő helyette is – Parancsol esetleg valami ebédet, vagy előbb az ifjú Malfoy úrfival találkozna?
- Ööh, inkább előbb felmegyek Dracohoz – válaszolta kicsit pirulva a lány – Ha később felhozna valamit, annak viszont örülnék Tom.
- Hát persze Miss Granger. Mr Malfoy szobája a 63-as. A másodikon.
- Köszönöm Tom. Viszlát – mondta Hermione, s elindult a pulttól a lépcsók irányába. Közben jobban összefogta magán a talárját, hiszen a szoknyája jóindulattal sem ért a térdéig. És ez a mágusvilágban kirívó… Gyorsan sietett fel a második emeletre, és ott, a folyosó végében találta meg a 63-as szobát. Kifújta magát az ajtó előtt, majd megigazította a felsőjét, és kisimította a szoknyáját – Jézusom! Kezdek olyan lenni, mint Parvatiék! – motyogta magának, majd bekopogott. Az ajtó szinte azonnal kinyílt.
- Hermione, na végre! Már azt hittem, hogy… - mondta Draco, s mindeközben behúzta Hermionét, becsukta az ajtót, és még a talárját is lesegítette. És ekkor megakadt.
- Mit hittél? – kérdezte Hermione ártatlan ám pajkos tekintettel.
- Hát, ööhm, aztö, hogy… Gyönyörű vagy! – mondta teljesen elveszítve a fonalat.
- Azt hitted, hogy gyönyörű vagyok? – Hermione felvonta a szemöldökét, s közben magában nagyon jól mulatott. Dracon látszott, hogy belezavarodott a mondatába. Hermione elmosolyodott, s inkább átölelte a szőkét és megcsókolta. Egy apró, köszöntő puszinak szánta, ám Draco a jelek szerint magához tért zavarából, s nem engedte sem a száját, sem a dereket el. Csókjuk inkább elhalványult, sem mint végetért.
- Mindig gyönyörű vagy – mondta Draco, s egy leheletnyit eltolta magától a lányt és látványosan végigmérte – De amikor a talárosnál találkoztunk, akkor még nadrág volt rajtad.
Hermione elmosolyodott, majd kibontakozott az ölelésből, és leült az ágyra. A lábát keresztberakta, s úgy kezdte magyarázni a minden mozdulatát leső Draconak a mai napot. A fiú az asztalnak dőlve hallgatta kedvese beszámolóját.
- Összefutottam Levenderrel, mikor errefelé tartottam – kezdte – És rávett, hogy menjek be vele egy új boltba, melynek Sensuale e gusto a neve és voila – mondta. Felpattant és pörgött egyet Draco előtt, aki mosolyogva megcsóválta a fejét, majd ellökte magát az asztaltól, s átölelte Hermionét.
- Majd megköszönöm neki – mondta vigyorogva, s újra megcsókolta a lányt. Ez már érzékibb, lassú csók volt. Ízlelgették egymás ajkait, puhán és szenvedélyesen.
- Na és – kezdte Hermione miután visszaült az ágyra – Mit terveztél mára? Van majdnem fél napunk.
- Hmm, először is meghívlak egy ebédre – mondta Draco komolyan, és leült a lány mellé.
- Ez eddig remekül hangzik. Mondjuk én már szóltam Tomnak, hogy készítsen valamit nekünk. Azt nem tudom, hogy mikor jön, de… – és ekkor kopogtattak az ajtón – Bármelyik percben itt lehet – fejezte be a mondatot.
- Szabad – szólt Draco, s a fogatlan kocsmáros már be is lépett a kezében egy tálcával, egy másik pedig mögötte lebegett.
- Miss Granger, Mr Malfoy – mondta meghajolva – Hoztam ebédet, amit a kisasszony rendelt.
- Köszönjük Tom – válaszolt illedelmesen Hermione, miközben a gyomra már megkordult az étel illatára. Lopva körbenézett, és mikor látta, hogy sem Draco sem pedig Tom nem hallották meg, megnyugodott.
- Hozhatok még valamit?
- Nem Tom köszönjük. De tudja, hogy ha bárki keresne minket, akkor nem vagyunk itt…
- Igen Mr. Malfoy, hogyne. Akkor további jó napot kívánok, és jó étvágyát – azzal még egyszer meghajolt, majd kiment a szobából. Míg Hermione megmosta a kezét az ebédhez, addig Draco megterítette az asztalt. A lány közben nagyon remélte, hogy Tom valami ehető ételt hozott nekik, nem, pedig valami olyat, amiben mondjuk borsó van. Mindketten éhesek voltak.
- Jó étvágyat – mondta Draco, s leemelte a tálcáról a fedelet. Hermione leült, s meglepődve látta, hogy az egyik tálon sült csirke van krumplival, a másikon meg valamilyen csokis sütemény. Hermione mindkettőjüknek szedett, majd mohón vetette magát az ételre, a reggelit ugyanis kihagyta. Ám miután egy jó nagy falatot tömött a szájába elszégyellte magát. Félve pillantott fel Dracora, aki , saját éhségéről megfeledkezve, mosolyogva nézte kedvese, már majdhogy nem Ronald Weaslyehez hasonlító éhségrohamát. A lány letette az evőeszközöket, megtörölte a száját, és egyik kezét elé emelte, hogy ne látszódjon, míg a Big Ban méretű falatot megrágja. Utána elpirulva pillantott fel Dracora, aki mosolyogva, karba tett kézzel dőlt hátra széken – Rég láttalak enni – mondta, mikor észrevette, hogy a lány már őt figyeli – Már hiányzott, bár még nem láttalak így enni… Mintha Weasley t látnám – felhúzta egyik szemöldökét. Így már egyáltalán nem hasonlított az egy évvel ezelőtti fagyos, és gonosz Draco Malfoyra. A mosoly, a szeretettől csillogó szemek, és a felhúzott szemöldök, inkább már nevetséges külsőt kölcsönzött neki.
- Héj! – vágta hozzá Hermione a fiúhoz a szalvétát – A te hibád az egész! Miattad nem tudtam reggelizni!
- Hmm, Értem. Akkor bizonyára kell valami, amivel kiengesztelhetlek – mondta Draco komoly arccal, majd felállt a székből és Hermione mögé sétált. Mindkét oldaláról egyszer egyszer belecsókolt a nyakába, majd végighúzta mindkét ujját Hermione két oldalán. Érezte, miként remeg meg a lány minden egyes porcikája, ahol az ujja érinti a bőrét.
Hermione elvesztette a fejét. Óvatosan felállt, de úgy, hogy Draco nem eresztette el, kikerülte a széket, majd még mindig háttal a mardekárosnak, a karjait a nyaka köré fonta, így a fiúnak már nem volt útban egyik keze sem, ujjai szabadon cikázhatott fel s alá kedvese testén.
Hermione érezte, hogy gyenge. Hogy túl közel van az ágy, hogy túl jól érzi magát Draco szoros ölelésében. Hogy egyáltalán nem bánná, ha Draco ujjai még merészebbek lennének. Az esze azt súgta, hogy most kell nemet mondania, most, míg képes rá. És a szíve is hajlott a józan döntés felé.
- Draco – lehelte, miközben érezte a puha csókot a nyaka bal oldalán – Kérlek, hagyd abba!
A mardekáros fiú a nevére egyáltalán nem reagált, viszont mikor Hermione kissé kétségbeesettebben kérte leállásra hirtelen elszakadt tőle, és egy lépésnyit elhátrált.
- Ne haragudj – kérlelte halkan Draco a széket tanulmányozva, mely Hermione előtt volt. Hátrasimította a haját és Hermionéra nézett.
- Egyáltalán nem haragszom – mondta, mikor már Draco felé fordult. Átölelte a derekát, és a mellkasára hajtotta a fejét. Draco is átölelte – Viszont még mindig éhes vagyok – mondta egy mosollyal Draconak, s kibontakozott az ölelésből, és visszaült enni.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova – mondta aztán Draco, miután ő is visszaült a helyére, és evett néhány falatot.
- Hova?
- Hát, nem messze van innen, egy tánciskola, és annak van egy klub része. Egész nap működik szinte, nem olyan éjszakai klub. Ez kifejezetten táncos hely… Ott nyugodtan lehetünk kettesben, és úgy is rég táncoltunk. No meg egy kis gyakorlás sem árt… - mosolyodott el.
- Így menjek el? – kérdezte Mio a kezét törölgetve.
- Már miért ne? Szuperül nézel ki! Ráadásul a tánccipőd van rajtad.
- Rendben. Miért is ne? Menjünk.
- Akkor én átöltözöm – mondta Draco, és átment a fürdőbe. Addig Hermione bekapott párat a csokis sütemények közül, majd felállt, és igazított egy keveset a szoknyáján. Draco már át is öltözött egy fekete nadrágba, hozzá, pedig egy bordó inget vett fel, haját pedig egy picit hátrazselézte. Nem annyira, mint mikor elsős volt a Roxfortban, hanem lazábban. Olyan dögösen… - Gyönyörű vagy még mindig – mondta Hermionénak – Ilyennek láttalak álmaimban is – és közel lépett hozzá, egy puha csókot nyomva ajkaira.
Hermione elmosolyodott, s egy puszit nyomott az arcára, majd a fülébe súgta – Szeretnéd azt hallani, hogy nekem csak egy kisfiú maradsz?
- Nem éppen – suttogta vissza Draco.
- Akkor jó, mert nem is. Hogy megyünk?
- Hpo-porral. A szomszéd házba fogunk érkezni. Egy varázslócsaládé volt, de miután elköltöztek onnan, nem kötötték le a hálózatról. Arra a környékre szívesen járkálnak a varázslók - Hermione hátára terítette a talárját, majd a sajátját is felvette – Úgy hogy Madame szabad az út. Indulhatunk?
- Oui mosiou. Nous avons! - mondta Hermione mosolyogva Hermione. Együtt léptek be a kandallóba, ami az ággyal szemközt volt. Majd Draco kimondta az úti célt, és már kezdődhetett is a jól ismert pörgés. ***

""a Sensuale e gusto olaszul annyit tesz: érzékiség és izlés... ez az olaszokat rendkívül jellemzi...
a Nous avons ffranciául: Menjünk ; ha valami egetrengető értelmetlenséget láttok benne, akkor kérlek azt jelezzétek a kritikában! Mint azz a Tenger című kis-regényemnél meg is tettétek...:)) Jó olvasást""