Hermione nem ment haza a hétvégéken, pedig megtehette volna. Valami mégis maradásra bírta. Nem is valami, hanem valaki. Mégpedig Draco. Félt, ha egyedül hagyja a fiút, akkor visszaváltozik, újra undok és gonosz lesz mindenkivel. Ezért Hermione minden idejét vele töltötte, illetve négyesben Daviddel és Lisával. A másik két fiatal már a második hétben rájöttek, hogy szerelmesek egymásba, így ők is sokat voltak kettesben.

  Hermione rengeteget beszélgetett Dracoval, s egyre közelebb kerültek egymáshoz, mind testileg, mind lelkileg. Draco egyre többet mesélt magáról és szüleiről Hermionénak. Félt, hogy a lány eltávolodik tőle, de nem ez történt. Minden titokkal, minden fájdalmas emlékkel egyre közelebb kerültek egymáshoz.

***

  A harmadik hét péntekére egy bált szerveztek a tanárok, ezért Miss Andruws-sal csütörtökön elmentek vásárolni a gyerekek. Ám a meglepetés akkor érte őket, amikor egy ruhaboltba is bementek.  A fiú és lány ruhák egymástól távol voltak, így nem láthatták idő előtt a másik ruháját. Hermione és Lisa boldogan vetették bele magukat a ruha-rengetegbe, s vagy egy órán keresztül válogattak, mire mindketten megtalálták a magukhoz illő ruhát és cipőt.

***

  - Na, Draco, komolyan nem? - kérdezte már sokadszor David a fiútól - Nem hiszem el, hogy nem tetszik neked Hermione! Csak úgy szikrázik körülöttetek a levegő! - Draco elgondolkodott a fiú szavain. - Reggeli után már a táncórákat várod, csak hogy megölelhesd, és kettesben legyél vele. És ha Lisa nem rontott volna be tegnapelőtt csak úgy a szobába, akkor meg is csókoltad volna - folytatta. - Ne is tagadd, Lisa mesélte.

  Draco maga elé bámult. Davidnek igaza van... Merlinre, hogy lábalok ki ebből? - gondolta keserűen. Hiszen belezúgtam egy sárvérűbe! Nem, nem, nem sárvérű! Ő Hermione! Istenem, apám megöl, ha ezt megtudja... De nem is érdekel már. Szeretem őt, és ezt neki is tudnia kell! Draco határozottan bólintott.

  - Hogy mondjam meg neki? - kérdezte kétségbeesetten Davidtől.  

  - Még sosem vallottál szerelmet egy lánynak sem? Döbbent meg a fiú.

  - Nem - válaszolt Draco egy kicsit mérgesen - Nem volt rá szükség. A lányok amúgy is mindent megtettek nekem, de Hermione más! - fakadt ki kétségbeesetten.

  - Jól van, jól van, nyugi - ahogy ismerlek, kitalálsz valamit... Vedd le a lábáról... Az menni fog, nem? - kérdezte szemöldökráncolva.

  - Hm. Asszem igen - mondta Draco, s felpattant az ágyáról. - Most mennem kell! - ezzel kiviharzott a szobából.  

  - Még két óra a buliig, remélem addigra kész leszel! - David megcsóválta a fejét, majd mikor Lisa és Hermione egy-egy nagy pakkal elé léptek és sokatmondóan ránéztek, úgy döntött, hogy inkább szív egy kis friss levegőt.

***

  A lányok gyorsan lezuhanyoztak, majd hajat mostak, s mindketten a tükör elé álltak. Végül Lisából egy panaszos sóhaj tört elő...

  - olyan átlagos vagyok - mondta szomorúan, - kéne valami változtatás...

Hermione elgondolkodva nézte, amitől Lisa kicsit megijedt.

  - Mit szólnál, ha egy kicsit levágnék a hajadból? - kérdezte még mindig elgondolkozva. - Szép fekete a hajad... Mit szólnál valami hasonló frizurához, mint a „Csaj nem jár egyedül-ben”? - Lisa arca felderült, és hevesen bólogatott barátnőjének, majd a kezébe adta az ollót és leült egy székre.

  - Vágjunk bele - mondta elszántan Hermione, s precízen elkezdte más fazonra vágni Lisa vállig érő haját. Mikor már a beszárítással is végzett, büszkén állította a lányt a tükör elé. Lisa olyan boldogan ugrott Hermione nyakába, hogy először majdnem mindketten hanyatestek.

  - Most te jössz! - mondta Lisa, s előpakolta a hajcsavarókat, majd nekiesett Hermione hajának.

***

  Nyolc óra előtt két perccel mindkét lány a tánc-ház előtt állt. Még délelőtt megbeszélték a párjaikkal, hogy ők bent várnak rájuk. Lisán egy hosszú, kék standard-ruha volt, a nyakán átdobva egy úgyszintén kék selyemsál. Hermionén ellenben egy mélybordó, nyakbakötős latin ruha volt, ami pont a kellő helyeken simult a lányra. Hermione először nem ezt a ruhát akarta megvenni, mert a ruha, jóindulattal sem ért a térdéig, de Lisa meggyőzte, hogy jól áll neki. Mindketten a fél napot az új cipőjükben töltötték, így most már biztosan álltak a lábukon. Mély levegőt vettek, és beléptek a terembe.

***