Jacen hallotta az ismerős sziszegő hangot, és azt az elektromos zúgást, amikor felment a Millennium Falconra. Észrevette, hogy Anakin ott van, és a fénykardjával gyakorol.

 Mindig gyakorolt.

 Normális esetben Jacen egyedül hagyta volna öccsét, tudta, hogy a jelen helyzetben nem sok mindenben tudnának egyetérteni, de most, főleg a Belső Tanáccsal való találkozás után Jacennek kedve lett volna egy jót vitatkozni, úgyhogy átment abba a kamrába a Falconon, ahol Anakin oly gyakran ugrált a kardjával.

 Ott volt öccse, ruháját átitatta az izzadtság, lebukott, megpördült, fénykardjának pengéje villogott minden egyes csapáskor, ahogyan hárította a gyakorlószonda energiasugarait, mely folyton lyukakat keresett a védelmén.

 Anakin egyre fejlődött, ezt Jacennek be kellett ismernie, a fiú olyan sebesen mozgatta kardját, hogy szinte egy fényhálót szőtt maga elé, amin nem hatolhattak át lövedékek.

 A feladat befejeződött, a gyakorlószonda leállt. Anakin kikapcsolta fénykardját, és zihálva állt a kamra közepén.

 Jacen lassan, szinte gúnyolódva tapsolni kezdett.

- Te meg tudod csinálni ilyen jól? – kérdezte Anakin, mielőtt egyáltalán megfordult volna, hogy szembenézzen bátyjával.

- Fontos ez? – kérdezett vissza Jacen.

 Anakin nem válaszolt, csak elfintorodott, és megvetően szusszantott egyet.

- A fél életedet azzal töltöd, hogy akörül a vacak körül ugrálsz. – jegyezte meg Jacen.

- Jedi-lovagok vagyunk, vagy legalábbis hamarosan azok leszünk.

- És persze minden Jedinek azzal kéne töltenie az idejét, hogy egy játékbolygó körül táncol. – szólt Jacen szarkasztikusan.

- Te is gyakorolsz. – felelte Anakin.

- Igen. – értett egyet Jacen. – De több időt töltök egyedül, mint te.

 Anakin szkeptikusan nézett rá, mintha azt kérdezni, hogy már megint mi a baja.

- Oka van az egyedüllétnek és a gyakorlásnak is. – próbálta elmagyarázni Jacen.

- Igen. – felelte Anakin. – Hogy csiszoljuk a képességeinket.

 Jacen már megrázta a fejét, mielőtt öccse egyáltalán befejezte volna válaszát. – Hogy elmélyítsük a megértésünket.

- Már megint?

- Még mindig. – mondta Jacen határozottan. – Mire gondolsz, amikor gyakorolsz?

 Megint az a szkeptikus kifejezés.

- Arról fantáziálsz, hogy törvényen kívüli gamorraiakat üldözöl? – kérdezte Jacen. – Vagy megmented a galaxist, ahogy apáék?

- Amikor gyakorlok, tiszta az elmém, csak az Erőre koncentrálok. – felelte Anakin, de Jacen ismét megrázta a fejét, mintha nem lenne megelégedve a válasszal.

- Mielőtt belemerülnél az Erőbe. – mondta. – Közvetlenül előtte – és utána. Mire gondolsz akkor?

 Anakin kezdett merges lenni.

- Mire gondolsz olyankor? – Jacen nem hagyta annyiban. – Milyen csatákat jelenítesz meg a képzeletedben?

- Mit számít ez? – csattant fel Anakin.

- Nagyon sokat. – felelte keményen Jacen. – Ez nem az Erő igazsága. Te még mindig azt hiszed, hogy az Erő egy eszköz. Egy fegyver a te háborúdban, amit mindenki ellen bevetsz, akit rossznak gondolsz. De ez egy korlátolt nézet.

- Az Erő egy fegyver. – felelte Anakin lassan. – Egy hatalmas fegyver. És nagy felelősség.

Jacen ismét megrázta a fejét. – Ezek az Erő felületes igazságai. – mondta. – Azok, amiket annyian imádnak, mert ennek segítségével kielégíthetik személyes becsvágyukat.

 Anakin úgy nézett ki, mintha ki akarna köpni.

- Az Erő a méltóság és az igazság képviselője. Nem pedig egy eszköz, amit bárki kényére-kedvére használhat, hogy a saját jó-rossz nézeteit támogassa.

- Miért, azt hiszed, az Új Köztársaság gonosz? – kérdeze mérgesen Anakin.

- Nem gonosz, de nem is igazán jó. – magyarázta Jacen. – De sok lépésükkel nem értek egyet. Ami biztos, hogy már több szuverén közösség is megszenvedte az uralmukat, csakúgy, mint a Birodalom esetében.

- De most a közjó és egy jó cél érdekében cselekszünk. – vitatkozott Anakin vehemensen bátyjával. Nyilvánvaló volt, hogy nem szívesen hall semmilyen párhuzamról, amit az Új Köztársaság és a régi Birodalom között vontak.

 Jacen csak kuncogott, egy egyszerű, gúnyos reakció volt ez Anakin szavaira.

- Ebből kezd elegem lenni. – jegyezte meg Anakin.

- Addig fogod hallani, amíg fel nem fogod végre az igazságot. – vágott vissza azonnal Jacen. – Ez az én felelősségem.

- Ezt Luke mondta neked?

- Ehhez neki semmi köze. – felelte Jacen. – Ez rólad és rólam szól.

- Ismét életre fogja hívni a Jedi Tanácsot. – mondta Anakin, olyan hangsúllyal, mintha ezzel az egy mondattal megnyerné a szópárbajt.

- Muszáj ezt tennie. – szólt Jacen, és a hangja egyértelműen elárulta, hogy ő nem örül annyira ennek, mint öccse. Sőt, semennyire sem örül. – Mert különben egy katasztrófát kockáztat meg, köszönhetően annak a sok Jedinek, akik azt csinálják mint te, csak nagyban; fel-alá rohangálnak a galaxisban, és szentesítenek mindent, amit tesznek. – rálegyintett testvérére, és megfordult, hogy távozzon, de két lépest sem tett, amikor Anakin megragadta a vállát, és megállította.

- Ez. – mutatott fénykardjára. – Ez a törvény eszköze.

- Nem! – vágott vissza Jacen. – Ez egy eszköz, amin keresztül a Jedik magukba nézhetnek, megtalálhatják a békéjüket, és mélyíthetik az Erő iránti megértésüket.

 Anakin arckifejezése egyértelműen elárulta, hogy nem tudja megérteni Jacen álláspontját, és nem is túlzottan akarja.

- Azzal, hogy csak harcra használod az Erőt, megtagadod magadtól a lehetőséget, hogy igazi valójában átjárjon. – szólt Jacen. – Nem a háborúk a fontosak, hanem az, hogy találd meg a békédet és helyedet a galaxisban.

- A szép szavak semmit sem érnek, ha egyszer elkeződik a harc. – morogta Anakin.

- De egy Jedi, aki meglelte békéjét, sokkal jobb harcossá is válik egyben.

- Bizonyítsd be! – Anakin kihívóan meglengette időközben újból aktivált kardját Jacen arca előtt.

- Hogyha kell, keresztültolom a fejeden az igazságot a fénykardom hegyével! – felelte Jacen, miközben nyugodtan előrelépett. Előhúzta saját fénykardját, és aktiválta.

 Anakin lezárta az átjárót. Luke nem örült volna túlzottan, ha ott párbajozáson kapja őket, Hanról nem is beszélve. Visszafordult bátyjához, aki egyre közeledett felé, magabiztos, egyenletes léptekkel. – Talán elismered majd, hogy nekem van igazam, ha legyőzlek. – mondta Anakin, de Jacen nem figyelt rá. Bátyja már mély koncentrációba merült, magába szívta az Erőt, hogy a társául szegődjön.

 Mindketten megtorpantak egy pillanat erejéig, aztán Anakin hirtelen előreszökkent, fénykardja megvillant, és Jacen válla felé haladt, és mikor bátyja könnyedén hárított, Anakin megperdült, és a másik irányból támadott.

 Jacen azt is hárította, és nekifeszült a csapásnak, a fénykardok csikorogva csúsztak egymáson. Jacen lefelé szorította őket, majd tekert egyet a csuklóján, tovább növelvén a nyomást. Anakin azonban villámgyorsan hátrarántotta saját kardját, kihúzván a veszélyes táncból, majd gyorsan félreütötte testvére pengéjét, mielőtt az torka elé dugta volna saját kardját, gyorsan véget vetve az ütközetnek. Anakin újra támadott, majd újra, és újra, de egyre csak Jacen hárításaival találkozott, mintha csak egy téglafalat püfölt volna.

- A harag elárul. – szólt Jacen, és Anakin megborzongott a szavak hallattán, felismervén a pillanat igazságát, és megtartva a határt a Sötét Oldal előtt, amit a Jedik nem látogathattak.

 Anakin minden erejét beleadta a támadásba, sokkal változatosabban, és gyorsabban mozgatta pengéjét. Döfés, hárítás, vágás, hárítás.

 Ez így ment több percen keresztül, ment az adok-kapok, oda-vissza a kis szobában, egyszer már úgy tűnt, hogy valamelyikük előnyt szerez, de aztán a másik gyorsan válaszolt, és kezdődött minden előröl. Bízniuk kellett magukban és egymásban, fénykardjaikban nem volt gyakorló-mód. Egyetlen hiba, rossz mozdulat, túl messze vitt döfés súlyos sérülést okozhatott.

 De csak azért is folytatták, filozófiai nézeteltéréseiket a kardokon keresztül vitatták meg, és Jacen figyelmeztetése ellenére egyre vadabbul küzdöttek, eszelősen csapkodva, hárítva a másik támadásait. Ebből a stílusból először Jacen lépett ki, felfogván Anakin egy csapását, és egy jóval védekezőbb formát átvévén elegánsabb szellemre váltott.

 Bátyjának hirtelen passzivitása csak még nagyobb intenzitásra ösztökélte Anakint. Balról támadott, egyszer, kétszer, háromszor, aztán megperdült, fogást váltott, és jobbról sújtott le. Jacen kivédte balról a három csapást, jobbról is az első kettőt, aztán… hirtelen lebukott.

 Anakin pedig imígyen csak a levegőbe kaszált, elvesztette egyensúlyát, testvére pedig felpattant, elegánsan kiütötte kezéből a kardot, majd finoman torka elé nyomta saját pengéjét… aztán kikapcsolta.

- Az Erő nem egy játékszer. – mondta. – Mi pedig nem vagyunk galaktikus rendőrség.

 Anakin hosszú időn át csak bámult testvérére. Teljesen meglepte, hogy Jacen, aki annyial kevesebbet gyakorolt mint ő, ilyen simán legyőzte.

- Luke az Erőt használta, hogy elpusztítsa a Halálcsillagot. – emlékeztette csendesen testvérét Anakin.

- És Mara most a betegsége ellen használja. – felelte Jacen. – Csak akkor gondolkodhatunk a galaxis békéjének védelmében, ha előbb megtaláltuk saját békénket.

 Anakin nem felelt, csak nézte bátyját, egy hosszú, csendes pillanat erejéig.

- De sokat fejlődtél. – jegyezte meg Jacen, öccsére kacsintott, majd kifelé indult.

- Legközelebb legyőzlek. – szólt mögüle Anakin, ahogy arra Jacen számított is, de ettől csak még szélesebben mosolygott, ahogy kilépett a rámpához vezető folyosóra. Lentről fémcsörömpölést és káromkodást hallott – keményen dolgozó apja részéről.

- Szét fogod szedni a vezetéket! – üvöltötte Han.

 Csubakka indulatosan visszamordult, majd hirtelen a vuki feje felbukkant a nyitott szervízpanelen keresztül.

- Gyere vissza azonnal, szőrgolyó! – kiabálta Han.

Csubakka hirtelen elegánsan kiszökkent a lyukból – legalábbis Jacennek először úgy tűnt, de aztán észrevette apja szikrázó vezetékeket szorongató kezét a lyukban, és a füstcsíkokat Csubi hátsóján.

Nem tudta megállni, hogy el ne kuncogja magát, de erősen igyekezett elfojtani, midőn az ülepét dörzsölgető vuki odarohant elé. – Aaaah, aeeeaaah! – mordult rá Csubi.

- Nem én voltam! – jelentette ki Jacen. – Hanem Anakin.

Csubi újra felbődült.

- Nem , az nem ugyanaz! – ellenkezett Jacen.

A vuki szélesen széttárta a karjait. A körbezárt távolság kábé három méter lehetett. Megrázta szőrős fejét, és üvöltött.

- Nem mondtam, hogy pöröghetsz a Falconnal! – vitatkozott vele Jacen. – És én sem tettem. Anakinnal beszélgess!

- Aaaah-aaah-aaa!

- Szíveskednél idevonszolni magad, és segíteni ezzel a kiegyenlítővel? – kérdezte szárazon Han, hátrafordítva a vukit. Egy pár kábelt tartott a kezében – az egyik állandóan szikrázott – és az arca olyan gépolajos volt, hogy szeme és fogai szinte csillogónak tűntek.

Jacen újra felnevetett, vagy legalábbis nevetni kezdett, amíg Csubi vissza nem fordult, és fenyegetően rámeredt. Semmi sem hallgatatott el valakit úgy, mint egy vuki tekintet.

- Na? – vakkantotta Han, és egy rezignált morgással Csubi megfordult, hogy újra belevessék magukat a nyitott szervízpanelbe.

Kicsivel később Mara, Jaina és C-3PO még mindig munkában találták barátaikat. Közben Leia elköszönt tőlük, hogy jelentést tegyen a tanácsnak.

Jaina azonnal félrevonszolt testvéreit, hogy elmesélhesse a Z-95-ösök elleni csata történetét. Anakin elégedetten hallgatta, mintha a történtek csak alátámasztanák saját nézetét az Erőről.

Jacen nem kezdte elölről a vitát.

Hasonlóképpen Thripio és Artu Detuhoz sietett, és előadta a maga litániáját Nom Anorról, akit mint “az univerzum legellenszenvesebb alakját” jellemzett.

Artu sípolt és füttyögött, és úgy tűnt, lenyűgözte barátja története, különösen mikor Thripio elmesélte a találkozó végét, mikor szemtől-szembe került a hatalmas Nom Anorral.

Időközben Mara is beszámolt Luke-nak Wurth Skidder halálos közbeavatkozásáról.

- Túlbuzgó majom – közölte.

- Biztos vagy benne, hogy nem csak segíteni próbált?

- Nem volt szükségünk a segítségére – felelte határozottan Mara. – Ezt Wurth is tudta. A Jade Sabre fegyverzete több mint elég néhány Fejvadászhoz. Egyébként is, mire odaért, már majdnem hátrahagytuk őket. Nem, Wurth csak egy kis izgalmat akart, és néhány újabb koponyát az ágyúja alá.

Luke meglehetősen tanácstalanul vont vállat. Száz Jedi-lovag randalírozott a galaxisban – hogyan tarthatta volna őket ellenőrzés alatt?

- Egyszerre csak egy dolgot – szólt rá Mara, és mikor Luke kíváncsian felnézett, a nő rávillantott egy sokat tudó mosolyt. – Tudsz az összes problémáról, és úgy érzed, elnyomnak téged, de ez csak azt jelenti, hogy egyesével kell elbánnod velük. A testvéred alaposan helyretette, Wurth felől nem kell aggódnod – legalábbis egy darabig még biztos nem.

- Mit szólnál egy kiránduláshoz a Külső Peremre? – kérdezte váratlanul Luke, és ezúttal Mara nézett rá kíváncsian, a férfi volt soron a savanyú vigyorral.

Mielőtt még válaszolhatott volna, Luke átölelte feleségét, és felnevetett. Mindig sokkal jobban érezte magát, ha Mara is ott volt.

Csubi csendesen a falnak dőlve álldogált a tanácstermen kívül, kezeit a feje mögé téve. Mikor Mara és Jaina megérkeztek a Falconhoz, Han elküldte Csubit, hogy kísérje el Leiát, de a vuki megértette, hogy csak azért, mert mindkettejüknek szüksége volt egy kis szünetre. A javítások nem mentek túl jól, Han és Csubi pedig az elmúlt órát azzal töltötték, hogy egymással üvöltöztek. Most hálás tudott lenni ezért.

De mikor az egyik tanácstag, a commenori Fyor Rodan váratlanul kijött a teremből, és elkezdett mutogatni rá, miközben valami ostoba vitáról magyarázott, amik a vukik otthonával, a Kashyyyk-kal való kereskedelem okán merültek fel, Csubi rájött, hogy még nem volt ideje lehiggadni.

Leia pár pillanattal később lépett ki a teremből, és azonnal a fejéhez kapott. Fyor Rodan ott lógott a hall túlsó végében, egy szekrényben, valaki ráakasztotta gallérját az egyik fogasra.

- Hadd gratuláljak a remek kis baráti köréhez – szólt oda neki a tanácsos szárazon.

- Csubi, szedd le onnan! – szólt rá Leia.

A vuki felmordult, és megrázta a fejét.

- Triebakk tanácsos hallani fog erről! – fenyegetőzott Rodan. – Ismered Triebakkot, nemde?

Csubi rávágta a szekrény ajtaját.

- Nem bánhatsz így a tanácsosokkal! – szidta meg Leia, miközben a szekrény felé lépett. De megtorpant, ahogy eszébe jutott a találkozó, amiről épp kijött, a véget nem érő veszekedés apró részletek felett is, és két tanácstag nyílt ellenségeskedése a kudarca felett, nyilvánvalóan politikai okokból.

- Na menjünk – sóhajtotta, és a folyosó felé fordult. Bolpuhr árnyékként követte.

- Aaaaah? – Csubi a szekrény felé biccentett a fejével.

- Kis szerencsével nem találják meg azelőtt, hogy eltűnnénk innen – vont vállat Leia. Csubi beleegyezően felmordult, és követte.

Leia rögtön jobb kedvre derült, mikor végre elértek a Falconhoz, és újra megláthatta a villanást férje szemében. A tűz az eltelt évek dacára is megmaradt közöttük, mély, őszinte szerelem, és tisztelet.

- Látom, Csubi megtalált – jegyezte meg Han, miközben előrelépett, hogy megölelje Leiát. – Gondolom, a földszintről hallotta az üvöltözésedet.

- Gondolom Mara neked is beszámolt Nom Anorról – mutatott rá savanyúan Leia.

- És Wurth Skidderről is – tette hozzá Luke, aki épp lefelé sétált a rámpán.

Leia felsóhajtott, és megcsóválta a fejét. – Muszáj kezdened vele valamit – felelte.

- Egyszerre csak egy problémát – így Luke.

- Miért, most mi az?

- Egy kis kirándulásra megyünk – magyarázta Han.

- Remélem jó messzire – így Leia.

Han nevetett. – Ennél messzebre már nem is lehet.

- Még az sem lesz elég távol – felelte Leia, visszatekintve a szenátusi épület irányába. – Kiteheti ezeknek a lelkét is az ember…

Luke kuncogott. – Némiképp válogatósak, ami a sikereket illeti – jegyezte meg.

- Diplomatikus – jegyezte meg Leia. – Szóval most mi a probléma?

- Majd út közben elmondjuk.

- Jedik?

Han vihogását hallva Leia már tudta, hogy jól tippelt, és ennek fényében egyre nagyobb kedve volt menni. Akart már egy kis mentességet a sok zűrzavartól, de a Wurth Skidderes incidens után Leia kezdte személyes ügyévé tenni a Jedik problémáit. Nem gondolkodott sokan Luke tervén, hogy újra életre hívja a Jedi Tanácsot, nem tekintette a saját problémájának, a Köztársaság amúgy is ellátta elég tennivalóval, de most kezdte látni a nagy képet, és tudta, hogy sokkal szebben mutatna, ha Luke végre rendbe tudná szedni a Jedi-lovagokat.

- Meglátogatunk egy régi barátot is – tette hozzá Han, és Leia kíváncsian nézett rá.

- Landót.

Na ennyit a vakációról. Valahányszor Lando belekeveredett a dolgokba, minden bonyolódni kezdett, és végül veszélyben kötöttek ki. Nem is örült neki túlzottan, hogy a férje még mindig foglalkozik Landóval – amikor ez történt, mindig a katasztrófa szélén kötött ki. Ez persze csak megerősítette elhatározását, hogy ő is megy.

- Marával mi van? – kérdezte Luke-ot, próbálva elrejteni a mélységes aggódás jeleit.

- Jön ő is. – mondta Luke. – Jainával épp beállítják a hipertéri pályát. Már persze, ha sikerül újra elindítanunk a Falcont.

Leia Hanra pillantott.

- Anakin – magyarázta amaz bosszúsan. Feleségét nem lepte meg túlzottan.

- Biztos vagy benne, hogy Mara készen van erre? – fordult újra Luke-hoz.

- Csak próbáld megállítani! – felelte a Jedi.

Leia mosolyt erőltetett az arcára. Minden kín, és a halálos fenyegetés ellenére Mara eltökélte magát, hogy teljes életet fog élni, anélkül, hogy a titokzatos betegség válna létezésének központjává.

Ettől Leia csak még jobban örült, hogy épp Mara az, akit Jaina mentorának nevezhet.