Éjszaka van. Már mindenki alszik. Mindenki, kivéve két embert. Két teljesen különböző személyiséget, akik napközben gyűlölködve nézik egymást, este viszont a másikról álmodnak.

         Minden hirtelen történt. Tragédiák és változások következtek be, ami mindenkin alakított valamit. Volt, akivel rosszat tett, volt, akivel jót. A 2005 ös év szeptembere mindenkinek nehéz kezdetnek ígérkezett, főleg néhány hatodikos diáknak. A gondterhelt, megviselt arcok szokványosnak számítottak a Roxfortban. Nyáron, a szünidő alatt sokat veszítettek. Volt, aki csatát, volt, aki embert, volt, aki a reményt veszítette el, de az sem volt ritka, hogy valaki mindezt egyszerre.

         Hermione Grangeren is látszódott a változás: egyre csak fogyott, aggódott a barátaiért, és félt, hogy mi lesz holnap. Hogy túlélik e az elkövetkezendő napot, vagy Voldemort menten lecsap rájuk, esetleg valaki belülről árulja el  őket. És az aggodalom, a félelem, és a bánat mellett egy új problémával is meg kellett küzdenie. Egy olyan problémával, ami erőt adott neki ahhoz, hogy reménykedjen. A szerelem. Egy normál 16 éves lánynak a szerelem az örömöt jelképezi, a rég áhított szerelmes ölelések, pedig a boldogság forrásának kéne lennie. Hermione Granger szerelmes volt. Boldog, ugyanakkor szomorú. Senki sem tudott róla. Éjszaka titokban lopózott a találkáira, nem késett óráiról, és szinte ugyanannyit volt barátaival, mint régen. Hermione nem akart szerelmes lenni, főleg nem egy olya emberbe, akit eddig gyűlölt. De, hogy a baljós idők, egy régen utált ember személyiségét is úgy megváltoztatták, hogy nem tudta megakadályozni új érzelmei felbukkanást.

 Draco Malfoy egy időben teljesen szétesett. A nyári szünet végén találkoztak az Abszol úton. A fiú megtörten vásárolt, nem beszélt senkihez, nem gúnyolódott senkivel, nem kérkedett. Hideg, szürke szemei, melyek mindig hidegséget, gúnyosságot, és megvetést sugároztak, akkor rengeteg érzelemmel voltak tele. Hermione ekkor ütközött bele, s meglepetésként érte, hogy a mardekáros elnézést kér, s tovább megy egy gúnyos hang, egy megvető pillantás nélkül. Hermione egy hirtelen ötlettől vezérelve utánament, s gyengéden megérintette a vállát, amitől a srác megállt. Hermione a szemébe nézett, s ott olya fájdalommal találkozott, amivel eddig soha Draco szemében. Bár a fiú megdöbbent, hogy Hermione így megállította, és még csak nem is piszkálja, egyszerűen nem tudott mit mondani neki. A lány szeméből a fájdalom mellett is olyan melegség árad, amitől Draco szíve nagyot dobbant. Hermione nem szólt semmit, csak puha kezével végigsimított Draco arcán, majd elindult vissza a Foltozott Üstbe.

Az első Roxforti napon, a beosztó ceremónia után, ez bagoly szállt le hozzá, mely lábán egy rövid üzenet volt.

Gyere kérlek az Átváltoztatástan terembe 9kor. D. M.

Hermione megborzongott, de mikor Harryék megkérdezték, hogy kitől kapta a levelet, csak megrázta a fejét. Kíváncsi volt, hogy mit akarhat tőle a fiú, ezért fél kilenckor el is hagyta a Griffendél klubhelyiségét, hogy utána járjon, hogy Draco Malfoy miért is változott meg.

Kilenc előtt odaért, de a fiút már ott találta az ablaknak dőlve, gondolkodva.

- Szia – szólította meg halkan.

Draco lassan megfordult, s zavaros szemeit a lányéba fúrta – Miért?

- Mit miért? - kérdezte Hermione

- Miért néztél rám olyan kedvesen a múlt héten? Miért nem köptél le te is, mint a többiek?

Hermione meglepődött a kérdésen, és a fiú hangján, amelyen hallatszott, hogy már a gondolta sem esik jól neki – Mert láttam a szemedben valamit. Majdnem ugyanazt a fájdalmat, mint Harryében, és még sok más emberében. Megváltoztál Draco, látszik szemedben. És amikor nekem jöttél, nem kezdtél el sértegetni, és ez már önmagában furcsa volt.

- És tudod a változás okát? - kérdezte a fiú csendesen.

Hermione elgondolkodott, de jobbnak látta, ha az igazat mondja – Igen. Tudom.

Draco leszegte a fejét, s szeméből egy parányi könnycsepp csordult ki. Hermione egy percig sem gondolkodott, közelebb ment a fiúhoz, és átölelte, olyan melegséggel, mintha Harryt, Ront vagy bármelyik másik barátját vigasztalná. Draco olyan kétségbeesetten szorította magához, mintha az élete múlna rajta. Hermione mutatóujjával lassan felemelte Draco állát, s a szemeibe nézett.

- Nemsokára vége lesz. Hidd el. Apád is megkapja a méltó büntetését – Draco még szorosabban ölelte magához a lányt, s a hajába suttogta –Nem tett semmit. Anyám nem csinált semmit. Csak Akkor mondott ellen, …és egyszerűen megölte….És én nem tehettem semmit – fullt el a hangja.

- Nem a te hibád. Apád előbb utóbb megölte volna Narcissat. Ha te megvéded őt, akkor te is halott lennél. Ne félj, apád megkapja a büntetését. És édesanyád nem haragszik rád. Ezt biztosan tudom. – Ekkor Draco egy kicsit nyugodtabban nézett fel a lányra. Észre sem vette, hogy Hermione a földön térdel, míg ő ül, s úgy hajtja fejét a lány mellére. Forrón megcsókolta Hermionét, s csak erre vágyott. Mióta a lány végigsimított az arcán, azóta kívánta a csókját, bőrének érintését. Hermione sem tiltakozott a csók ellen. Nem volt nehéz rájönnie, hogy mióta meglátta az érzelmekkel teli szemeket kívánta ezt a csókot. De egyikük sem érte be ennyivel. Szép, lassan eldőltek a földön. Miközben Hermione Draco tarkóját simogatta, addig a fiú keze a talárja alatt járt már. A lánynak hirtelen eszébe jutott, hogy hihetetlen nagy butaságot csinál. Draco ezt észrevette, így gyorsan elszakadt Hermionétől s feltérdelt – Én sajnálom… Nem akartam…csak kívánlak, és a hév…de sajnálom, tényleg… - és folytatta volna tovább, ha Hermione ujját nem rakja a szája elé, ezzel intve csendre őt.

- Sshh. Maradj csendben. Ne rontsd el ezt a kis időt beszéddel – azzal ő hajolt oda a fiúhoz egy szenvedélyes csókkal ébresztve fel a vágyukat még jobban. Draco még mindig bizonytalan volt egy kicsit, de mikor észrevette, hogy Hermione ujjai az ingét gombolják ki…. Rájött, hogy a lány is akarja. Most már nem tétlenkedett, s olyan hamar szabadította meg a lányt a ruháitól, mintha csak egy varázsigét mondott volna. Csókjaival Hermione egész testét beborította. Arcát, nyakát, kulcs – csontját, mellét, hasát, köldökét….Ezeket Hermione odaadóan viszonozta. Testük égett már a vágytól. A gyönyör után percekig feküdtek még magzati pózban, majd egymás karjaiban pihegtek. Hermione Draco mellkasába fúrta a fejét. Ő még sohasem volt férfival, és ez az új élmény olyan csodálatos volt számára, hogy teste máris újrakövetelte. De mivel ez volt első együttlétük, nem akarta elrontani egy újabb szerelmeskedéssel, inkább lassan kibontakozott az ölelésből, s felállván felöltözött.

Draco ugyanúgy tett. Egy szót sem szóltak egymáshoz. Nem volt szükség szavakra. Egy csókkal váltak el egymástól, mely többet számított, mint egy szóáradat. Aznap este mindketten nyugodtan aludtak. Boldogan, melyben már egyikük sem volt része egy ideje.

         A szeptember elsejei eset óta mindennaposak voltak a találkák. Hermionénak nehezére esett, hogy nem védheti meg a fiút, mikor valaki beleköt, de mégis az volt a legrosszabb, mikor barátai tették ezt. Éjszakáként rendszeresen találkoztak, de az átváltoztatástan terem helyett, inkább a Szükség szobájában. Együttléteik mindig szenvedélyesek voltak, testük mintha összeforrt volna minden alaklommal. 2 hónapon átéltek boldogan. Mindketten kivirultak, rájuk sem lehetett ismerni.

A szerelem csodákra képes. Az olyan emberrel is, akiről mindenki azt hiszi, hogy nem tud szeretni. Draco Malfoyt is pont ilyen embernek hitték, de ha tudták volna, hogy milyen szenvedélyes szerelemmel szereti Hermionét, akkor még nagyobb harc lett volna a fiú kegyeiért.

Ugyanakkor a háború mindkettőjük boldogságát beárnyékolta. Féltek, hogy a következő éjszaka nem lehet az övék, mert valaki elveszi tőlük. Mindketten tudták, hogy az élet nem könnyű. Az életben nem végződik minden Happy Enddel mint a filmeken, mégis reménykedtek, hogy egyszer nyíltan vállalhatják érzéseiket, s mások előtt boldogan ölelhetik meg egymást. De mielőtt ez bekövetkezhetne, nekik is rengeteg mindent kell kiállniuk. Sokat kell tenni a szerelmükért. Rengeteget kell küzdeniük a boldogságukért. A túl könnyen jött szerelem nem tartós. Az övék lágy volt, és lassú, de hirtelen feltörő. Mindketten fel szerették volna vállalni érzelmeiket, hiszen csakis úgy lehetnének teljesen boldogok. De addig még sok időnek kell eltelnie.

De idő van bőven.