- Hercegnő – a férfi enyhe főhajtással válaszolt.

- Jól szórakozott odakint?

- Az nem kifejezés – a Jedi szélesen vigyorgott, és szipogott egyet – mindig szipogott, és a haja mindig úgy nézett ki, mintha épp egy tatuini homokviharból érkezett volna. – Jó móka nekem, kevésbé a rodiaiaknak.

- És mibe került ez a szórakozás? – kérdezte Leia.

A mosoly erre már lehervadt Wurth Skidder arcáról, a Jedi kérdően nézett Leiára, nyilvánvalóan nem értve a kérdést.

- Az ár – magyarázta Leia. – Amit ezért a kis kiruccanásért fizettünk.

- Egy pár protontorpedó – Wurth vállat vont. – Egy kevés üzemanyag.

- És egy évi diplomáciai küldetéssorozat, hogy lecsillapítsuk az osarianokat! – csattant fel Leia.

- De ők lőttek először! – ellenkezett Wurth.

- Meg tudja érteni, hogy a maga ostobasága mennyire megnehezítette ezt az amúgy is lehetetlen helyzetet? – Leia határozott, de olyan hideg hangon beszélt, amilyenen még senki nem hallotta őt a jelenlévők közül. Olyannyira, hogy a mindig is túlságosan védelmező Bolpuhr, balhétól tarván előrelépett, közvetlenül Leia bal válla mögé, gyors ütési távolságra a Jeditől.

- Megtámadták önöket! – vágott vissza Wurth Skidder. – Hatan egy ellen!

- Megpróbáltak lekísérni minket az Osarianra! – magyarázta el Leia. – Nem túl váratlan reakció, tekintve, hogy mik az itteni szándékaim. Ezért úgy döntöttünk; kitérünk előlük. Kitérni. Ismeri maga ezt a szót?

Wurth Skidder nem felelt.

- A kitérés nem okozhatott volna további problémákat – folytatta Leia. – Nem kértünk volna magyarázatot a Shunta Osarian Dharrg-tól, eljátszhatnánk, hogy semmi nem történt.

- De…

- És a nagylelkűségünk, hogy nem említjük meg ezt a szerencsétlenséget, komoly ütőkártya lehetett volna a kezemben a Rhommammool-Osarian konfliktus kezelésénél – Leia minden szavából csöpögött a méreg. – De most nem tehetjük ezt meg, ugye? Hogy Wurth Skidder egy újabb koponyát festhessen a vadászgépére, nekem egy újabb incidenst kell kezelnem.

- Ők löttek először – ismételte Wurth Skidder, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy Leia befejezte.

- És jobb lett volna ha utoljára lőnek! – vágott vissza Leia. – Ha pedig most a Shunta Osarian Dharrg kárpótlást követel, egyet fogunk érteni, és bocsánatkéréssel együtt elküldjük a kért összeget – Wurth Skidder privát számlájáról!

A Jedi önérzetesen kihúzta magát a javaslatra, de Leia ekkor bevitte a kegyelemdöfést. – A testvérem majd elintézi.

Wurth Skidder újra meghajolt, körülnézett, majd sarkon fordult, és elcsörtetett onnan.

- Elnézését kérem, Leia hercegnő – szólt Ackdool. – De Skidder nem tartozik a fennhatóságom alá. Valóságos áldás volt, mikor két hete megérkezett. A képességei jól jönnek a terrortámadások ellen – és nem egy ilyen tervezetről hallottam a Mediator ellen.

- Való igaz, hogy a hajó mindkét oldal felé lőtávolságban van… - tette hozzá Thripio, de még idejében elhallgatott, ezúttal értve a helytelenítő tekinteteket.

- Nem gondoltam volna, hogy Skidder ilyen… - Ackdool kereste a megfelelő szót - … engedetlennek bizonyul.

- Úgy érti, csökönyösnek, mint egy öszvér – helyesbített Leia. Ahogy elhagyták a hangárt, a nő halványan elmosolyodott, mert hallotta, mit suttogott Mara Jainának a háta mögött.

- Talán Nom Anor most végre emberére akadt!

C-9PO, egy protokolldroid, amelynek borítása vörös színben játszott, a rhommamooli légkör porának köszönhetően, egy sikátorban szedte a lábait Redhaven főutcája mellett. Óvatosan szemügyre vette a kinti tumultust. Nom Anor fanatikus követői, az Élet Vörös Lovagjai már megint őrjöngtek, terepsiklókra vadászva körbelovagolták a várost nyolclábú tutakan hátasaikon – a gyíkok agyarai egészen a szemükig értek.

- Lovagold az Élet adta szörnyeket! – üvöltött rá az egyik Vörös Lovag egy szerencsétlen civilre, miközben kirángatták a szerencsétlen dresszéliai árust az ülésből, megütötték, és a földre taszították.

- Perverzió! – kiáltották kórusban a többiek. – Az Élet megcsúfolói! – azzal nekiálltak szétverni a légikocsit, betörték a szélvédőt, ripityára törték a kormányt és a műszereket.

Megelégedve a totálkáros rombolással, talprarántották a szerencsétlen dresszéliait, és ide-oda lökdösték, többször is figyelmeztetve, hogy élőlényeket használjon közlekedésre, ne gépezeteket, vagy használja a lábakat, amiket a természettől kapott, és gyalogoljon. Aztán újra a földbe döngölték, és mint akik jól végezték a dolgukat, továbbálltak, némelyek tutakanjaikon, mások mellettük szaladva.

A terepsikló még mindig lebegett, noha már csak egy repulzorsugár működött, az tartotta fent. Sokkal inkább hasonlított egy szétvert fémrakásra, mintsem járműre – lassan az egyik oldalára dőlt, az egyenlőtlen súlyelosztás, és meggyengült antigravitációs emelők miatt.

- Jóságos tervezőm – szólt a protokolldroid, és igyekezett mélyre lehajolni, ahogy a kontingens elviharzott előtte.

Kop, kop, kop. Fém ütődött fémnek a droid fején. C-9PO lassan megfordult, és már látta az árulkodó fekete köpenyt és vörösre festett bőrt.

Egy sikoltás kíséretében a droid felállt, és menekülni próbált, ám ekkor egy ökölcsapással kiütötték alóla a lábát, és arccal előre a porba zuhant. Megpróbált felemelkedni, de ezzel csak jobb fogást nyújtott a két Vörös Lovagnak, akik a hóna alá nyúltak, és maguk mögött ráncigálták tovább.

- Elkaptunk egy Ninepio-t! – közölte az egyikük gyíklovas társáival, mire hatalmas üdvrivalgás volt a válasz.

A legyőzött droid tudta mi a célállomás: a Reményteljes Megváltás Tere.

C-9PO hálás volt, hogy a kínok megtapasztalása nem szerepelt programjában.

- Ez egyszerűen hülyeség volt! – mondta határozottan Leia.

- Wurth azt hitte, segít nekünk – emlékeztette Jaina, de Leia ezt nem vette be.

- Wurth nem akart mást, csak egy kis izgalmat – javította ki lányát.

- És ez a fajta magatartás csak erősíteni fogja Nom Anor Jedikkel szembeni magatartásának létjogosultságát – tette hozzá Mara. – Az Osarianon is vannak követői. – az asztalon heverő röplapokra pillantott, melyeket Ackdool parancsnoktól kaptak. Ékes példája volt ez a Köztársaság, a Jedik és a technológia elleni propagandának, melynek kiagyalói valahogy Osarian kulturális problémáihoz kapcsolták mindezeket.

- Miért gyűlöli Nom Anor a Jediket? – kérdezte Jaina. – Mi közünk van az Osarian-Rhommamool konfliktushoz? Még csak nem is hallottam ezekről a bolygókról, mielőtt elindultunk ide.

- A Jediknek semmi közük nem volt ehhez – felelte Leia. – Legalábbis Wurth Skidder bohóckodásáig nem.

- Nom Anor gyűlöli az Új Köztársaságot – magyarázta Mara. – És gyűlöli a Jediket, mint a Köztársaság szimbólumait.

- Van valami, amit Nom Anor nem gyűlöl? – kérdezte Leia szárazon.

- Ne becsüld alá őt! – figyelmeztette ismét Mara. – A vallásos ellenszegülése a technológiákkal, az, hogy az igazságot a természet elemeiben, az univerzum létében, az életben keresi, hogy visszautasítja a csatlakozást bármilyen csalárd konföderációhoz, nagy hatással van sokakra, különösen azokra, akik áldozatai ilyen bolygóközi szövetségeknek. Mint a rhommamooli bányászok.

Leia nem cáfolta meg. Az utazás előtt és közben rengeteget olvasott a két bolygó történetéről, és tudta, hogy a rhommamooli helyzet jóval komplikáltabb volt. Noha sok bányász önkéntesként utazott a vörös bolygóra, sokan voltak, akik az eredeti „telepesek” leszármazottaiként éltek ott – azok a bizonyos telepesek pedig nem önszántukból érkeztek, hanem súlyos bűncselekmények elkövetéseiért küldték őket Rhommamool bányáiba dolgozni.

Bármi volt is az igazság, Leia nem tagadhatta, hogy Rhommamool ideális kiindulópont volt a Nom Anor féle fanatikusoknak. Kemény volt az élet – még ivóvízhez is nehezen lehetett hozzájutni – míg a szomszéd osarianok kényelmesen éltek, fehér homokos strandokon, kristálytiszta tavaiknál.

- Még mindig nem értem, hogyan kapcsolódik mindez a Jedikhez – jegyezte meg Jaina.

- Nom Anor már korábban is lázított a Jedik ellen, jóval mielőtt Rhommamoolra jött volna – magyarázta el Mara. – Itt csak egy biztos háttérre lelt, ahol a haragjával fanatizálni tudja az embereket.

- És mert a Jedik szétszórodtak a galaxisban, oly sokan közülük a saját fejük után mennek, így Nom Anor sok mindennel alá tudja támasztani az érveit – tette hozzá zordan Leia. – Tényleg hálás vagyok, hogy Luke újra életre akarja hívni a Jedi Tanácsot.

Mara bólintott, de Jaina nem tűnt ennyire meggyőzöttnek. – Jacen szerint ez nem jó ötlet – mondta.

Leia vállat vont. Nagyobbik fia valóban többször is hangoztatta kételyeit a Jedik szerepével kapcsolatban.

- Ha nem tudunk rendet tartani a galaxisban, különösen az olyan elszigetelt bolygókon, mint Rhommamool és Osarian, akkor nem vagyunk jobbak a Birodalomnál – jegyezte meg Mara.

- Jobbak vagyunk, mint a Birodalom – Leia ebből nem engedett.

- De nem Nom Anor szemeiben – így Jaina.

Mara megismételte a figyelmeztetést, hogy Leia ne vegye túl könnyedén a férfit. – Ő a legfurább figura, akivel valaha találkoztam – szólt, és tekintve, hogy korábban olyan alakokkal dolgozott, mint Jabba, a Hutt, vagy Talon Karrde, ez elég komoly kijelentés volt. – Amikor az Erővel próbáltam kifürkészni, nem találtam mást, csak… - Mara hirtelen elhallgatott, mintha a megfelelő szót keresné az érzés leírására. - … ürességet. – mondta végül. – Mintha az Erőnek semmi köze nem lett volna hozzá.

Leia és Jaina kérdően néztek rá.               

- Nem – javította ki saját magát Mara. – Inkább mintha neki nem lett volna semmi köze az Erőhöz.

Leia egyetlen szarkasztikus szóval kifejezte érzelmeit.

- Remek.

A férfi a platformon állt, körülvéve fanatikus Vörös Lovagjaival. Előtte tízezer rhommamooli gyűlt össze Redhaven hatalmas főterén, ami egykor a bolygó kereskedelmi űrkikötője volt. De azokat az épületeket lebontották, mikor Rhommamool kikiáltotta Osariantól való függetlenségét. És mikor Nom Anor lett a forradalom vezetője, a helyet átnevezték, így lett belőle a Reményteljes Megváltás Tere.

Ide azért jöttek a polgárok, hogy kinyílvánítsák Osariantól való függetlenségüket.

Ide azért jöttek a követők, hogy megtagadják az Új Köztársaságot.

Ide azért jöttek a hívők, hogy megtagadják a Jediket.

És ide azért jöttek a fanatikusok, hogy lenullázzák a technológiát és fejlődést, egy egyszerűbb világért kiáltottak, ahol az élőlény lábának ereje, nem pénztárcájának súlya dönti el, hogy az illető milyen messzire utazhat, és karjainak ereje, nem a pénztárca súlya teszi lehetővé számára, hogy learassa a természet ajándékait.

Nom Anor imádta ezt, a hízelgést, és a már-már öngyilkossággal határos, fanatikus odaadást. Pedig nem érdekelte Rhommamool és bennszülöttei, nem törődött ostoba kiáltásaikkal, melyekkel egy nevetséges „egyszerűbb kort” követeltek.

De mennyire imádta a káoszt, amit szavai és követői robbantottak ki. Mennyire tetszett neki a növekvő ellenállás az Új Köztársasággal, és a fokozódó düh a Jedi-szuperlényekkel szemben.

Nem lennének elragadtatva a parancsolói is?

Nom Anor ledobta ragyogó fekete köpenyét a válláról, és a magasba emelte öklét, mely az elismerés hangjait váltotta ki a tömegből. A tér közepén, ahol valaha a kikötőmester pavilonja állt, most egy hatalmas verem tátongott, harminc méteres átmérővel és tíz méter mélyen. A gödörből füttyögés és siránkozás hallatszott, hangok, melyek kegyelemért könyörögtek, vagy udvariasan tiltakoztak – droidok hangjai, droidoké, melyeket Rhommamool népe gyűjtött össze.

Hatalmas üdvrivalgás közepette két Vörös Lovag egy újabb C-9PO-t vonszolt a verem széléig. Ott karjainál és lábainál fogva felkapták a szerencsétlen droidot, és háromra beledobták a verembe. Fémes csörömpölés hallatszott, ahogy a C-9PO fémburkolata nekicsapódott az asztromechanikai droidokénak, a bányászdroidoknak, a redhaveni utcasöprő droidoknak, és a tehetősebb rhommamooli polgárok komornyikdroidjainak.

Ahogy az üdvrivalgás lassan elhallgatott, Nom Anor kinyitotta a kezét, megmutatván a kis követ, amit benne tartott. Majd ismét összezárta magasra tartott öklét, és iszonyatos erővel összeszorította a követ, olyan keményen, hogy por és apró kőtörmelék potyogott ki ujjai közül.

Jeladás a kezdésre.

Ekkor a tömeg nekiindult, hatalmas kődarabokkal kezükben, melyek a pavilon törmelékeiből maradtak meg. Egymás után a verem széléhez léptek, és ledobták köveiket, mintegy rakétaként a droidokra.

A kövezés egész délután folytatódott, egészen addig, amíg a nap fénye nem változott egyetlen vörös csíkká a horizonton. De ekkorra a droidok tucatjaiból már nem maradt más, mint használhatatlan fém és drótok.

Nom Anor pedig csendesen és méltóságteljesen állt, végignézve az egész ceremóniát. A követői ezzel fizettek adót, és szereztek örömet neki.

Nyilvánosan kivégezték a gyűlölt droidokat.