- Engedd el! Őt ne! – nyöszörögte Harry.
 - Csak nem félted őt? – kacagott fel Voldemort Nagyúr – Elárultad magad Potter. A gondolataid elárulták magukat, és Őt is.

 - Ne, könyörgöm Őt ne bántsd! Hagyd békén! – kiabálta kétségbeesetten.

 - Gyenge vagy. Szánalmas emberi érzelmeidet sem tudod elrejteni előlem. Olyan vagy, mint a szüleid. Könyörögsz. Hogy alacsonyodhattál le ideáig?

 - Engedd el Őt! Itt vagyok neked én!

 - Óh, csak nem? Feláldoznád magad, mint az anyád? Te már az enyém vagy, s mostantól ő is! Avada Kedavra!
 - Neeeeeeeeeeeeeeeeee!

 - Harry! Harry ébredj! Mi történt? Jól vagy? – rázta Ron Harry lábát.

 - Én, én, jól vagyok… Csak álmodtam.

 - Tudodki? Már megint? Bántott valakit? – harapott a témára Ron. Nem felejtette el, hogy édesapját két éve egy álomnak köszönhetően Harry mentette meg.

 - Nem –válaszolta Harry, letörölte arcáról az izzadságot – Csak egy álom volt – visszahúzta magára a takarót, s oldalt fordult – Nincs jelentősége.

 - Biztos? Nem láttál valami fontosat, ami…?

 - Biztos Ron. Teljesen. Csak egy álom volt.

Látván, hogy barátja nem fog többet mondani Ron visszamászott a saját ágyára.
Még sötét volt, tehát semmi értelme nem lett volna felkelniük. Kedden amúgy is jóslástan volt az első óra… Van idejük.

Bár behunyta a szemét, Harry nem tudott visszaaludni. Próbálta. De füleiben még mindig ott csengett az a kiáltás. Nem tudta elfeledni.

Szívére kínként nehezedtek gondolatai, álmai és emlékei. Baljós képek, rémes villanások, hatalmas sikolyok. S az a hátborzongató kacaj. Folyton előjöttek.

 Egy órával később kimászott ágyából és felöltözött a reggelihez. Ron sem maradt le tőle, talán még gyorsabb is volt. Természetesen alig voltak az asztaloknál, ilyen korán csak kevesen mentek reggelizni.

A mennyezet a kinti szürkeséget, párásságot mutatta, de megdöbbenve látták, hogy Hermione jókedvűen rágogatott egy piritóskenyeret, miközben egy levelet olvasott.

 - Sziasztok fiúk! Bocs, hogy tegnap eltűntem, de miután beszéltem Mrs. Summers-szel még elmentem a könyvtárba, hogy kivehessek a bájitaltanhoz egy új könyvet.

 - Gondolom, nagyon belemerültél –szólt Harry.

 - Miért? – nézett rá értetlenül a lány.

 - Mert sem ebédnél, sem vacsoránál nem láttunk – válaszolta Ron, miközben magába lapátolt egy bödönnyi kását.

Hermione visszafogta magát, s inkább rámosolygott a felé integető Brian-re, és nem mondta Ronnak, hogy neki csak akkor tűnik fel, hogy nincs ott valahol, ha leckét kellene írnia.

De nem akart vitát kezdeményezni. És amúgy is, most mondja azt, hogy a délutánt Dracoval töltötte?

 - Sziasztok! – köszönt Luna Harryéknek – Hogy vagytok?

 - Szia Luna, köszi, jól. És te? Volt már órád az új SVK tanárnővel? – kérdezte Harry.

 - Igen, tegnap. Nagyon jó volt. Igazán tehetséges. És azt mondta, hogy ő is fél a nardliktól! – mosolyodott el a lány, s már tovább is ment saját asztala felé.

Ron megforgatta a szemét. – Merlinre! Ha olyan lüke lesz, mint Luna, akkor én tököm döföm magam! – jelentette ki nemes egyszerűséggel.

  Hermione felprüszkölt a kijelentés hallatán és kiejtette kezéből a pirítóst. – Na de Ron! – Azzal belerúgott egyet az asztal alatt.

 - Na de most miért? – hápogott a fiú.

 - Te ismered Miss Hickst! Hogy mondhatod rá, hogy, hogy lökött?

 - Az, hogy ismerem, az túlzás. Inkább láttam párszor. Bár, ahogy öltözik, és ahogy Pitonnal beszél, csak jó lehet… - vigyorodott el, s már vette is maga elé a fánkos tálat.

  Hermione inkább nem reagált rá. Látta, hogy Harry fáradtan megcsóválja a fejét, s inkább szó nélkül hagyta barátjuk viselkedését. Hiszen ő nem az anyja. Ráadásul a szőke mardekáros is megérkezett a terembe elhagyhatatlan kellékeivel: Crak, Monstro és a rókaképű Parkinson szorosan követték.

  Bár Hermione szerint Parkinson inkább ráragadt Dracora, semmint követte. De csak mérgesen felhúzta egyik szemöldökét: itt, a nagyteremben nem sokat tehetett ez ügyben.

Draco egy pillantást vetett Hermionéra, de nem többet. Egyre többen ültek asztalhoz, s már kockázatos lett volna.

  A reggelek nagyrészt így teltek. Titkos pillantások, félreérthetetlen célzások az ajtó felé.

Az első héten nem igazán tudtak semmilyen találkozót összehozni a hétfői délután kivételével. Mivel ez volt az utolsó évük, a tanárok elhalmozták őket feladatokkal, így alig jutott idejük arra, hogy beszélgessenek.

  Péntek reggel Dumbledore szólásra emelkedett, hogy mindenkit tájékoztasson a táncórákról. Természetesen korosztályokat is megállapított, tehát nem versenyezhetett mindenki, és az edzések egész pénteken zajlottak. Dumbledore azt is mondta, hogy lehet külön órákat is megbeszélni a tanárokkal, ki, mikor ér rá.

 - Átadom a szót Mrs. Summersnek. A részleteket ő fogja elmondani.

 - Köszönöm professzor – bólintott Kristine. – Először is a korcsoportok: Az elsőéveseknek csak heti 60 percnyi edzésük lesz, minden hétfőn. A másod- és harmadéveseknek együtt lesznek az óráik, szerdánként 60 perc és pénteken 30 perc. A negyed- és ötödéveseknek keddenként 60 perc és csütörtökönként 30 perc. A hatod- és hetedéveseknek péntekenként 60 perc és hétvégén 45. A szabad edzéseket bármikor igénybe lehet venni, amikor nem ütközik valamelyik korosztály időpontjával, illetve egy tanóráéval – itt hangos áááhk és neeek, hallatszottak. Ugrott a jóslástan, mágiatörténet és egyéb izgalmas órákról való ellógás alibije. – A korosztályok együtt edzenek, onnan választják ki a párjaikat. Nyomatékosan kérek mindenkit, hogy a házak közti ellentéteket hagyjátok az ajtón kívül. Nem szeretnénk senkit sem büntetőmunkára küldeni. A többit ma délután 5 kor megbeszéljük a 4. korcsoporttal. A talár nem kötelező. Köszönöm a figyelmeteket. További jó étvágyat! – azzal visszaült a helyére és tovább beszélgetett a férjével.

 - Hová fogjuk tenni a kviddicsedzéseket, Harry? – kérdezte Ron. – Ha a csapat sosem ér rá, akkor nem fogunk tudni gyakorolni! És ez az utolsó évünk, úgyhogy igazán helyénvaló lenne, hogy megnyerjük a kviddics kupát. Nem is értem miért pont most kell ez az egész tánc mánia... – zsörtölődött, de nem igazán figyeltek rá.

  Harry mereven nézett a tányérjára. Azon gondolkodott, hogyan fogja a táncot összeegyeztetni a kvidiccsel és a Voldemort elleni harccal. Ez az év is igen „kellemesnek” ígérkezett. Arról nem is beszélve, hogy a legutóbbi táncos esemény nem tartozott élete kedvenc eseményei közé – legalábbis patrónust tuti, hogy nem tudna megidézni vele – és még párt is kellene magának találni. Egy újabb probléma. – Miért van az – motyogta félhangosan – hogy minden évben van valami gond, ami nehezen megoldható és ez csak több és több lesz?

Hermione oldalra fordított fejjel tanulmányozta Harryt. Hallotta előbbi megszólalását, és tényleg sajnálta a fiút.

– Figyelj Harry – szólalt meg halkan, hogy csak ő hallhassa. – Ezt a pár percet kibírod, és élvezni fogod, hidd el nekem! A versenyen pedig nem kötelező indulni.

 - Igazad van Hermione. Majd osztott kviddics edzést csinálunk.

Hermione lehajtott fejjel mosolyodott el. Már megint a kviddics. Hát persze.

 - Hermione! Hermione kérlek, várj meg!.

 - Szia Neville – állt félre a többiek útjából Hermione s várta be a fiút, majd illedelmesen megvárta, míg a térdére támaszkodva kifújja magát.

 - Én csak azt szerettem volna kérdezni, hogy, szóval hogy nem lennél-e a párom a táncversenyen. Tudom, hogy nem vagyok egy táncos lábú, de negyedik óta gyakoroltam, és szívesen indulnék a versenyen veled.

- Neville nagyon kedves tőled, és szívesen táncolnék is veled, de nem hallottad, hogy a versenyhez másik házból kell választani párt? Tudod, hogy a házak közti összetartást erősítsük ezzel. Nem beszéltél még Lunával? Úgy vettem észre, jól megvagytok együtt, és biztos szívesen táncolna veled – mosolyodott el.

 - Tényleg mondtak ilyet? Hmm, biztosan igazad van. Akkor megkérdezem Lunát, hátha szerencsém lesz, és köszi Hermione!

 - Nincs mit – mosolyodott el a lány, látva, hogy Neville máris megfordul. Nem volt ideje utána kiáltani, hogy minek fordul vissza, de már meg is érkezett ahhoz a teremhez, amit kijelöltek a mai edzéshez. Még csak háromnegyed 5 volt, de már szinte mindenki ott ült a teremben.

Körülbelül úgy lett berendezve, mint a cathami terem: hatalmas terület, lámpák, parketta, körben tükrök.

 - Örülök, hogy újra látlak Hermione! – köszönt David Cruz a lányra. – Kristine mesélte, milyen jók volta… vagyis, hogy milyen jó voltál múltkor a Dream and Magicben – javította ki magát. Tehát be van avatva, és egy ő is segít.

 - Én is örülök Mr. Cruz. Már korábban meg szerettem volna kérdezni, hogy mindegyik cathami tanár varázsló?

 - Nem, dehogy. Eduardo és Andrea a barátaink, de nincs varázserejük. Beavatottak, el is fogadják a varázsvilágot, de ők egyszerű muglik. Nemrég együtt mentünk el az Abszol útra vásárolni – utalt Mr. Ortegara, és Miss. Andruesra. – Mindig nagyon élvezik ezeket a bevásárlásokat – mosolyodott el. – Az ő ötletük volt a filmvetítés is – a griffendéles elmosolyodott. Emlékezett azokra a napokra, mikor Dracoval a táncos és egyáltalán nem táncos filmeket nézték. Nagyon szép esték voltak azok. – Ülj le te is a többiek közé. Mindjárt 5 óra.

Hermione bólintott, s épp leült volna, mikor látta, hogy Harry, Ron és Ginny toppant be. A lány már el is felejtette, hogy Harry beütemezett egy rövid kviddicsedzést a táncóra előtt.

Épp elindult volna feléjük, de egy közjáték elvonta a figyelmét.

Pansy Parkonson dühösen, szinte villogó szemekkel meredt Dracora és a belé karoló Megan Ward-ra.

 - Hogy képzeled, hogy vele táncolsz? Neked semmi közöd Dracohoz!

 - Miért Pansy neked több van? – kérdezte már már bájosan Megan. – Fogadd el, és ne rendezz jelenetet.

 - Draco, te erre nem mondasz semmit? – visította Pansy.

 - Ne rendezz jelenetet – suttogta az említett. Vagy lehet, hogy nem is suttogás volt? Az egész terem hallotta. – Ezt már elmondtam egy párszor. Ott van Blaise, táncolj vele – s mintha varázsigét mondott volna, Pansy már el is vonult Blaise mellé. Igaz, kicsit sértetten járt, de hát ez már nem rontott sokat amúgy is róka megjelenésén.

  Hermione szúrós szemmel figyelte Megant, ahogy meglibbenti hosszú, szőkés vöröses haját és leül Draco mellé. Gyönyörű hosszú lábai kivillantak a talár alól, láthatóvá téve, hogy szoknyája jóval rövidebb a megengedettnél.

Hermione karba font kézzel állt és várt. Várta, hogy Draco tesz valamit az ellen, hogy a lány még mindig a karjába kapaszkodik. De semmit sem tett, és ezzel fedühítette a lányt.

 - Helló Hermione!

 - Szia Brian – nézett fel a mellé érkező fiúra.

 - Akkor megbeszéltük a dolgot? Benne lennél? Táncolsz velem?

 - Persze. Szívesen – mosolyodott el, s végre elfordult Dracoék felöl.

 - Akkor jó. Örülök neki.

 - Egy kis figyelmet kérek! Szervusztok! – szakította félbe a beszélgetéseket James. – Köszöntelek benneteket. Mint már délelőtt elhangzott, ti ma 5-6-ig illetve szombaton 10-10:45-ig fogtok órákra járni. Tudom, hogy vizsgákra készültök, éppen ezért nem kötelező a versenyen részt venni, de azért reméljük, hogy minél többen jelentkeztek rá! – mosolyodott el.

 - Dumbledore-val úgy határoztunk, hogy bárki, bármelyik házból választhat magának párt, a korcsoportján belül. Azonban, aki versenyezni szeretne, annak más házból kell párt választania – folytatta Kristine. Szavait döbbent csend követte, sok diák arcán pedig fintort vélt felfedezni.

  Hermione épphogy fegyelmezni tudta vonásait. Ha tudnák, hogy ő ennek mennyire örül…

Újra Meganra és Dracora nézett. Egyre kevésbé sajnálta, hogy még nem tudott Dracoval beszélni arról, hogy Brian még kedden megkérte, hogy táncoljon vele, és ő igent mondott neki. Talán azt is elmesélte volna neki, hogy Ron ettől mennyire döbbent fejet vágott. De most, majd Dracot is meglepetés fogja érni.

Az is eszébe jutott, hogy a szőke mardekáros vajon kivel fog táncolni. Azt hitte, hogy Parkinsonnal. Szinte biztos volt benne és éppen ezért volt mellbevágó, hogy Pansy helyett Megan lett a párja. Nem akarta bevallani magának, hogy féltékeny a lányra. Parkinson… Az csak Parkinson. Ő már ősidők óta Draco után koslat. Viszont Megan egy kicsit más. Ő veszélyesebb. Legalábbis, a kinézete biztosan az.

 - Nos, azt hiszem, mindent elmondtam. Akkor mindenki menjen oda a párjához, akit a saját házából választott. A versenyről még ráérünk beszélni. Először mindenki keresse meg magának a megfelelő párt. Egy hónap múlva visszatérünk rá. Addig mindenki eldönti, akar-e egyáltalán versenyezni, hiszen bárki megszeretheti a táncot. Már most szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy ez is egy tantárgy. Nem fogjuk eltűrni a lógásokat, és osztályzatot is fogtok kapni.

 - Nos, akkor kérem a hölgyeket, hogy erre az oldalra álljanak, a fiúk pedig a másikra, szembe velük  – hangzott fel James utasítása és beállt a fiúk elé, míg Kristine a lányok elé. A terem elég nagy volt, így kényelmesen elfértek mindannyian.

De már az elhelyezkedés sem volt épp problémamentes.

Természetesen a Mardekárosok és a Griffendélesek nem akartak egymás mellé kerülni. Nemcsak a fiknál voltak viták, hanem a lányoknál is.

Hermione kivételesen igyekezett nem legelőlre kerülni. Beérte a második sorral. Egyik oldalán Ginny, a másikon Luna állt.

Szemben, a fiúk éppen rendezték soraikat. Hermione a felé kacsintó Brianre mosolygott, s nem látta, hogy 3 emberrel arrébb, az első sorban Draco szeme fenyegetően összeszűkült. Persze, hogy nem látta, hiszen igyekezett nem arra nézni, sem a tőle pár embernyire álló Meganra, aki az egyik barátnőjével vigyorgott valamin.

Hermione végigfuttatta tekintetét a sorokon, gyorsan felmérve, hogy ki kivel táncol.

Ron Levenderrel, Harry Ginnyvel, Neville Parvatival, Luna Jimmel, az egyik 6.-os háztársával, Susan és Justin pedig együtt. Csakúgy, mint a Dream and Magic-ben.

Draco, bár próbált nem Hermionéra nézni, mindig arra tévedt a tekintete. Nem kerülte el a figyelmét, hogy a Brown fiú rákacsintott, minthogy az sem, kedvese Meganért nem éppen rajong. Férfi volt. Jól esett neki, hogy a barátnője féltékenykedik. Ámbár az kevésbé, hogy ő is féltékeny lehetne a griffendéles ficsúrra. De természetesen nem volt…

 - Az egyik legkönnyebb és legkecsesebb tánc az angol keringő – hangzott fel David hangja. – A hölgyeknek kecsesen kell tartaniuk magukat, ugyanakkor szükség van a tartásra. Tartás nélkül ellaposodik a tánc, nem mutat szépen. Mindenekelőtt fontos hogy megtanuljatok egyenesen állni, kihúzott háttal, nem görnyedve – míg beszélt, ő és Angela a sorok között jártak és kijavították mindenki tartását. – A fejet egyenes vonalba kell tartani – Kristine és James mindezt látványosan csinálta, de páran-például Crac és Monstro- még így is nehezen boldogult. – Az egyenes állás az alapállás. A két láb egymással párhuzamos, összezárt.

 - A lányok már megszokhatták, ugyanakkor a tánc közben nem csak nekik, hanem a fiúknak is behúzva kell tartani a hasukat – vette át a szót Angela, ezzel sok hímegyed arcára fintort csalva.

Ron azt hitte, nem látják, ezért annyira behúzta a hasát, hogy szinte King Kongnak nézett ki. Jót vigyorgott Harryvel és Seamussal, míg Angela kezeit meg nem érezte a vállán. Utána elment a kedve a mellverdeséstől.

- Tánc közben hagyni kell, hogy a zene vigyen magával. A ritmus, nagyon fontos. Az alaplépés igen könnyű: 1-2-3, 4-5-6 – mondta Kristine, miközben a lányoknak mutatta a lépéseket. Bal láb hátra, majd jobb láb hátra, bal mellé zár. – Képzeljetek el egy négyzetet.  Mindig a négyzet csúcsaira kell lépni.

Igazából mulatságos volt látni, ahogy körülbelül 100 ember lépni próbál. Volt, aki azt sem tudta melyik a jobb, s melyik a bal lába.

 - 1-2-3, 4-5-6 – mondta James is, miközben a fiúk lépéseit mutatta - Jobb előre, bal előre és zár. Bal hátra, jobb hátra és zár. Tartsátok a szemetek előtt azt a négyzetet.

 - Csináljátok ezt meg harmincszor, és minden tíz után váltott iránnyal: jobb hátra, bal hátra, összezár. Bal előre, jobb előre, összezár.

Szinte kivétel nélkül mindenki megcsinálta.

 - Most pedig figyeljetek a kecsességre – mondta Angela. – Ne a talpatokon, hanem a lábpárnán álljatok! Minden zárnál fel kell egy picit emelkedni. Ettől válik olyanná, mintha úsznátok a parketten.

 - De ne dülöngéljetek! – mondta James. – Ez, inkább olyan, mintha egy hajón ringatóznátok.

 - És most, vegyétek fel a helyes testtartást! – szólt David, miután nagyjából elégedett volt a dülöngélésükkel.

  James és Kristine felvette. A többiek, pedig több-kevesebb sikerrel utánozták őket, ezért közelebb léptek egymáshoz, s párként is felvették a pontos táncpozíciót: James bal kezében Kristen jobb keze, jobb keze a lapockáján, Kristine bal keze pedig James jobb válltövénél.

És bemutatták, hogyan is kell csinálni ezt. Az alaplépéseket – szimplán és váltva – és még forgásokat is.

 - Rendben. Akkor most mindenki menjen a párjához, és tegyétek ugyanazt, amit Kristine és James.

  Mondhatni nem volt öröm nézni a diákok kavarodását, mire megtalálták párjaikat, és felvették, vagyis megpróbálták felvenni a helyes pozíciót.

  Angela és David szinte minde párhoz odament helyre rakni egy-két kezet, vagy éppen lábat. Ezt látván, az eddig modellként közreműködő Kristine és James is segített nekik a „helyreállításban”.

 - És most: 1-2-3, 4-5-6, 1-2-3, 4-5-6 – skandálta David. Hangsúlyával érzékeltetni próbálván a ritmust, és a ringatózást. Közben mind a négyen körbe-körbe jártak, hogy kijavítsák a helytelen tartást, felemeljék a lábukat néző fejeket, vagy megakadályozzák, hogy egyes diákok megátkozzák egymást.

 - Legyen még egy kis bemutató. Úgy talán könnyebb lesz – mondta elgondolkodva Kristine. – Néhányotok igazán ígéretes, de senki se keseredjen el, hiszen ez az első óra! Megkérnék két diákot, hogy mutassa be – elgondolkodva nézett körbe, pedig nem volt min gondolkodnia. – Miss Granger! Jöjjön ide, kérem - Hermione igyekezett sóhaját elfojtani. Ránézett Brianre, aki biztatóan mosolyodott rá, majd kisétált a teremközepére. - A fiúk közül, pedig – egy kis hatásszünetet tartott, pedig már rég tudta, hogy kit fog mondani – Mr. Malfoy.

  Dracot hirtelen érte a felszólítás. Alig sikerült lepleznie meglepődöttségét és örömét, hogy ismét táncolhat Hermionéval. Ugyanakkor tisztában volt azzal is, hogy érzései elrejtése mellett, tovább kell alakítani szerepét.

 - Nahát Granger – mondta gúnyosan, mikor a lány elé ért. – Az a megtisztelés ért, hogy velem táncolhatsz – szemével némán kérlelte, hogy nehogy komolyan vegye őt. Amint kiért, megfogta a lány jobb kezéért, s megvárta, míg Hermione a ballal megfogja a vállát, csak azután fogta meg a lapockáját.

 - Inkább téged Malfoy, hogy én táncolok veled – mondta mérgesen, és csak Draco látta, hogy szemei mosolyognak. Ahogy Draco hozzáért, érezte azt a kellemes bizsergést, mint minden alkalommal, így nehéz volt undort tettetnie.

 - Rendben. Tökéletes – lelkendezett James. – Akkor most induljon a zene – s pálcájával a mennyezetre mutatott, amikor is megszólalt a „One home, one play” című szám.

 - És 1-2-3, 4-5-6, 1-2-3, 4-5-6 – folytatta David.

De Hermione és Draco ezt nem hallotta. Kirekesztették zenét és csak nézték egymást. Hermione mozdult elsőnek. Fejét úgy tartotta, ahogy kell – nem a partner szemébe nézve. És táncoltak.

Ott, mindenki előtt, barátok és ellenségek előtt, vigyázva nehogy bármit is sejtsenek, ugyanakkor éreztessék a másikkal, hogy boldogok. Hogy ez a tánc az örömük, most hogy újra „ellenségek”.

Akaratlanul is plusz elemeket vittek bele. A forgás, és a séta… Csak úgy, magától jött.

Mielőtt elmerülhettek volna benne, Angela leállította a zenét. A páros hirtelen rebbent szét, amit mindenki a köztük lévő ellentétnek tudott be. Pedig ha tudnák, hogy csak arról van szó, hogy ha továbbra is ilyen közül martadnak egymáshoz, akkor esetleg egymásnak esnek… Akkor a pincében keresgélnék az állaikat.

 - Köszönjük – mosolygott. – Ügyesek voltatok. Látjátok - nézett a többiekre -, akik érdeklődve nézték az iménti eseményeket – valmi ilyesmit várunk el tőletek. És remélem, hogy ebből holnap mutatni is fogtok valamit. 10:45-kor, ugyanitt találkozunk. Pihenjetek. Ma még nem kaptok leckét.

Hermione hátrált két lépest, majd megfordult, és Harryékhez sétált. Draco egyhelyben maradt.

Nem nézhette Hermionét, ezért hagyta, hogy Megan kivezesse a teremből, de egyáltalán nem figyelt a lány szidalmaira. Gondolatai máshol jártak… Valahol Cathemben.

(A keringő zenéjét itt nézheted/hallgathatod meg!)