Pár nappal a bál után történt. Kedden Hermione bagolypostával levelet kapott.

 - Kitől jött? - kérdezte Draco. Hátával egy fűzfának támaszkodva ült, és úgy karolta át Hermionét, hogy a lány szinte az ölében ült. Így mindketten láthatták a csillagokat.

 - Harry és Ron küldte! – mondta boldogan a lány. Széthajtotta a szokás szerint rövid levelet. Bár Draco nem akart, a kíváncsisága felülkerekedett rajta, s szerelme feje felett elolvasta a levelet.

 „Szia Hermione!!  

Reméljük, hogy jól érzed magad a táborban! Mi itt a Házban csak unatkozunk, te biztos jobban érzed magad, mint mi…. Ron itt rágja a fülem, hogy írjam ide azt is, hogy folyton takarítunk. Tudod, hogy mennyire utál takarítani, főleg pálca nélkül… Megpróbálta rávenni Mrs. Weaslyt, hogy hagy használjunk pálcát, de nem engedte, a Kiskorúak bűbájkorlátozása miatt…

Na és tudsz már táncolni? Milyen a párod?

Már várjuk, hogy itthon légy…

Ölel: Harry és Ron

u.i.: Még szép, hogy utálok takarítani… Tudod, hogy hány dolog harap itt????”

Hermione elmosolyodott Ron utolsó megjegyzésén, Draco viszont felhorkant.

- Mondtál valamit? – kérdezte megfordulva a lány.

- Weasly és szent Potter még egy hónapot sem bír ki nélküled? – kérdezte vontatottan.

- Miért, mi bajod van azzal, hogy érdeklődnek utánam? – kérdezte, némi éllel a hangjában, és feltérdelt a fiúval szemben. Így pont egy magasságban volt a feje Dracoéval. A fiú is feltérdelt, és így már megint ő volt a magasabb – Ők a barátaim, és szeretem őket. 6 éve mellettem állnak, és még egyszer sem sárvérűztek le!- mondta karba tett kézzel mérgesen, és bár nem akart Dracónak fájdalmat okozni, mégis megtette. A fiú szemei megdermedtek. Leereszkedett a sarkára, s így még jobban látni lehetett szomorú arcát. Erősen gondolkodott. 

 - Én sajnálom… Tényleg. Tudom, hogy sokat bántottalak, és nem tudok elégszer bocsánatot kérni miatta…

- Tudom. Én is sajnálom, nem kellett volna felemlegetnem Ezt.

Draco megint feltérdelt, és átölelte Hermione derekát. Finom csókot lehelt az ajkára, majd arcát a hajába fúrta – Kíváncsi vagyok, milyen képet fognak vágni, mikor meglátnak minket együtt…- vigyorodott el Draco.

Ekkor Hermione egy kicsit elhúzódott – Harryék még nem tudhatják meg – mondta. Szavait feszült csönd követte – Ha megtudják… kitör a botrány… és Ron még neked is esne akár puszta kézzel…

- És szégyelled, hogy egy halálfaló fiába vagy szerelmes – jelentette ki már szinte suttogva Draco. A fájdalom érződött a hangján.

- Nem! Dehogyis! De ha más is megtudja, akkor előbb utóbb a Nagyúr fülébe fog jutni és bántani fog téged… és én azt nem élném túl – fejezte be lehajtott fejjel.

 - Nem olyan könnyű engem bántani – mondta Draco dacosan, de mikor Hermione villogó szemekkel ránézett inkább csöndbe maradt.

- Idefigyelj Draco Malfoy! Ha bármi bajod esik, mert azt hiszed magadról, hogy „olyan jó vagy”, én esküszöm, hogy kitekerem a nyakad.

 - Oké oké… - mondta Draco megadóan, de amikor békülésképpen meg akarta csókolni a lányt, Hermione mérgesen elfordította a fejét, karjait, pedig maga előtt keresztbe összefonta, így tartva Dracot minél messzebb magától.

Ekkor Draco az utolsó fegyveréhez nyúlt. Kiskutyaszemeit a lány szemeibe fúrta.

- Nagyon kérlek, ne nézz így rám – mondta Hermione halkan.

- Miért ne?

- Mert zavarba jövök tőle – érkezett a válasz. Draco halkan felnevetett a válaszra.

- Ahogy óhajtja Úrnő – mondta Draco mosolyogva, befejezve a „szerepét”.

Ekkor Hermione is nevetni kezdett, s felhagyva a durcával, leeresztette kezeit, Draco nyaka köré fonta, s megcsókolta.

- Úgy látom ezt megtanultad a Klónok támadásából… Szóval mégsem volt olyan rossz az a film?

- Hát nem gondoltam volna, hogy a muglik ennyire leleményesek, s ilyet is tudnak csinálni…. És igen…   Nagyon jó film volt….

   Ezzel Draconak sikerült elásni a csatabárdot.

***