- Jó napot mindenkinek - köszönt illedelmesen.

- Szervusz drágám - köszöntötte mosolyogva Hermionét Mrs Weasley. - Biztosra veszem, hogy éhes vagy. Mindjárt kész az ebéd.

- Köszönöm Mrs Weasley, igen, farkaséhes vagyok.

- Hermione! - rohant be a szobába Ginny.

- Szia Ginny - ölelte meg barátnőjét. - Hol voltál?

- Az Abszol úton, meg Eve-nél... Náluk aludtam. És milyen volt a tánc? - kérdezte mohón.

- Majd elmeséli szívem, de Hermione éhes, az étel meg már az asztalon van - szólt közbe Ginny édesanyja. - Üljetek le, én addig szólok a többieknek - azzal kiment a konyhából, a bennmaradtak - Hermione, Harry, Ron és Ginny - pedig lehuppantak egy-egy székre. Nem telt bele sok idő és Molly visszatért Freddel, George-dzsal, Arthur Weasley-vel, Lupinnal, Thonksszal és Neville-lel. Mire Hermione észbe kapott, már mind az asztalnál ültek, s a finom ragut ették. Hermione hangját sokáig nem lehetett hallani, de mikor valami eszébe jutott, azt óvatlanul megkérdezte:

- Draco nem jön enni? - közben megtörölte a száját. Négy Griffendéles társa erre válaszolván egyöntetűen félrenyelt.

- Draco már visszament Piton professzorral együtt - válaszolta Lupin.

- Kilenc körül indultak - tette hozzá Mrs Weasley. - Ahogy kinézett szegény fiú, biztosan ő is aludt volna annyit, mint te. Alig bírtam belediktálni egy kis reggelit - mondta. Molly Weasley ugyanis az óta viselkedett rokonszenvvel Draco iránt, amióta kiderült, hogy a fiú megmentette a családot: apja fennhéjázva mesélte neki, hogy a Nagy Úr támadásokat indít az aranyvér-árulók ellen. A Weasley család volt az első a listán. Draco ezt a karácsonyi szünetben tudta meg, s mikor visszatért a Roxfortba, segített Dumbledore-éknak a mentési terv kiagyalásában. Mikor ezt a Weasley szülők megtudták, Molly egyből a karjaiba zárta Dracot első találkozásuk alkalmával, Arthur pedig férfiasan kezet rázott vele. A Weasley gyerekek viszont éppen ellenkezőleg fogadták a hírt, és a viselkedésük nemhogy jó irányba változott volna, még rosszabb lett. Ron most már lépten-nyomon belekötött Dracoba, akkor is, amikor az „ellenfelének” teljesen máshol jártak a gondolatai, vagyis nem is figyelt rá. Fred és George pedig jó néhányszor küldött neki postán valami „cseppet sem veszélyeset”. Néha napján Ginny is kitört a fiú felé, de azért megpróbálta visszafogni magát, s fokozatosan beismerte: Draco nem tartozik a halálfalók közé, sőt, nem is fog, ráadásul segít nekik.

- Draco? Te már Dracozod? - kérdezte Ron, mikor abbahagyta a fuldoklást. Hermione rájött, hogy elszólta magát, de igyekezett kitalálni valami épkézláb megoldást.

- Jaj, Ron, ha nem vetted volna észre, eddig még nem sárvérűzött le, és egy rossz szava sem volt rám. Nem fogok belehalni, ha normálisan beszélek vele - jelentette ki, s megkönnyebbült, mikor Ron nem firtatta tovább a dolgot. Hiszen amikor hazudik, enyhén megremeg az orra. Eddig még senki nem vette észre, szerencséjére.

- Mikor megyünk az Abszol útra, Mrs Weasley? - kérdezte Harry. - Be kéne vásárolnom, és megnézném Fredék boltját is - biccentett az ikrek felé.

- Az jó lesz Harry - mondta George. - Van néhány új találmányunk.

Fred hevesen bólogatott. - Jövő héten kerül a polcokra a növesztő nyalóka. Egy nyalás, és az illető Dudley unokaöcsédnél is nagyobb lesz - vigyorgott, majd mindhármójukból kitört a nevetés.

Hermione csak mosolygott rajtuk. Örült, hogy együtt vannak mindannyian, ugyanakkor hiányolta maga mellől Dracot. Egy pillanatra elkalandozott, eszébe jutott, hogy az „együtt” szó addig nem igaz, amíg Draco és a fiúk ki nem békülnek. Hisz mit tagadja maga előtt? Ha a srácokon múlik, akkor sosem lesznek barátok. Sohasem élvezheti a társaságukat egyszerre. De jelenleg leginkább a háború miatt aggódott. Itt van Harry, a legjobb barátja, akire Voldemort vadászik; Draco az oroszlán szájában lakik, és úgy kémkedik; Ron pedig... Ron pedig mindig ott van, ahol Harry. De nemsokára visszamennek Roxfortba, s ott biztonságban lesznek. Már amennyire ez lehetséges. Igaz, hogy a tavalyi küzdelem során sem jutottak be a kastélyba a hallfalók, de... nem sokon múlott.

- Mi történt, Mio’? - kérdezte Harry, mikor észrevette, hogy barátnője elbambult egy kicsit. A fiú tavaly óta nagyon figyelt Hermionéra. Ő volt az, aki segített túltenni magát Sirius halálán. Nélküle nem sikerült volna, sőt, talán még most is felváltva őrjöngene és sírna.

- Semmi, Harry. Csak most jutott eszembe, hogy még két könyvet ki kell olvasnom és... - de nem folytatta, mert a volt és jelenlegi griffendélesek arcán egy mosoly futott át, majd fáradtan sóhajtottak egyet.

***