Bár vannak benne „fűtött” jelenetek, a 16-os vagy a 18-as karikát szerintem semmi értelme kirakni…. Azok a szereplők, akik nem ismerősek számotokra (a koréliaiak), őket én találtam ki.

A történet megtalálható a weboldalamon is, mely állandó frissítés alatt áll: //leia.gportal.hu

e-mail címem, amire a kritikákat és észrevételeket várom: leia.o.s.solo@citromail.hu, vagy a leia.krux@freemail.hu . mindenki bátran írjon!!

JÓ OLVASÁST!

Leia Organa Skywalker Solo

Én nem vagyok Darth Vader lánya!

I. Fejezet: Előszó

Az űr mély és sötét. Nemrég még hatalmas tűzijátékkal robban fel a halálcsillag. Most mikor már mindenki eltűnt, ki - ki a maga útján, az Endoron a felkelők ünnepelték a győzelmüket. Hosszú idő után újra együtt volt a szövetség. Siratták a halottakat és ünnepelték a győzelmüket.

A mulatság lassan véget ért. A harcias kis ewokok aludni tértek, azonban akadtak olyanok, akik most is meséltek egymásnak. Han épp azt a részt regélte Csubival Landónak, mikor bejelentkezett a bunkerbe, mint birodalmi tiszt. Luke nemrég eltűnt. Látva, hogy Leia milyen nyugtalanul pislog arra, amerre Luke kiment Han utána küldte.

 - Luke! – szólította meg az ifjú hercegnő óvatosan fivérét, majd minden további nélkül odament hozzá és hosszan megölelte. Kérlek, mondd el! – kérlelte bátyát.

  - Meghaltak, mindketten – mondta halkan Luke. – Apánk azt üzeni, hogy igazam volt abban, amit mondtam róla, és kért, hogy mondjam ezt el neked is – szólt, leheletnyit eltolva magától alacsony húgát.

 - Szóval vége van, neki – mondta Leia megkönnyebbülten, de fájdalommal. Tudta, hogy az ember, akiről beszélnek az apja. Luke mondta el neki, mielőtt önként elment volna hozzá. Mélységes gyűlöletet érzett az iránt az ember iránt, aki miatt meghalt az édesanyja, és aki elpusztította, otthonát, az Alderrant. Ezt Luke is tudta. Tudta és érezte, hogy min megy át most a nő. Elvégre neki a kezét vágta le a saját apja.

 - Ő mentett meg – mondta mintegy védelmezően - Ha ő nincs, most nem lehetnék itt, és Palpatine még mindig élne – szólt, majd otthagyta Leiát, hadd gondolkozzon el azon, amit mondott neki, és visszament Landoékhoz.

Han látta, hogy Luke egyedül jött vissza. Mesélt neki a férfi a halálcsillagon történtekről. Úgy nagyvonalakban. Azt tudta, hogy Vader és a Császár meghalt. Egy órával később Leia keresésére indult, és annál a hídnál találta meg, ahol kicsivel több, mint egy napja összevesztek, majd kibékültek. Szótlanul odament hozzá és átölelte. Leia megremegett az érintéstől, de nem húzódott el, hanem még inkább belebújt a férfi karjaiba. Ekkor Han magafelé fordította:

 - Mondd el nekem, kérlek! – mondta szinte könyörögve. Félt, hogy megbántja, de meg kellett kérdeznie – Luke mondta, hogy Vader meghalt a Császárral együtt – kezdte óvatosan – de ennek inkább örülnöd kellene, semmint bánkódni miatta. Most végre, nekiállhatunk megalapítani az új kormányt, amire oly régóta vágysz.

 - Han… - kezdte Leia, de zokogásba tört ki, és nem tudta folytatni. Meghatotta az is, hogy a férfi, aki régebben mindent magának akart, most csak rá gondolt. Inkább visszabújt a férfi karjaiba, aki védelmezően átölelte. Majd lassan megnyílt.

Han döbbenten hallgatta. Megrémült a sok érzelemtől és tényektől. Mérges volt, mikor Leia elmondta, hogy Vader az, aki megint megkeseríti az életét.

 - De hisz Vader meghalt. Mi a baj még? – kérdezte értetlenül a férfi.

 - Vader, ő, ő Luke apja. Az apám – suttogta Leia.

Han leült a függőágyba Leiával a karjában és csak nyugtatgatta őt. Nem tudta mit tegyen, de érezte, hogy már enyhített valamicskét a lány fájdalmán.

Leia sem tudta mit tegyen. Fogalma sem volt róla, hogy ezek után, hogy viszonyulnak majd hozzá az emberek, „Nézd, ott van Darth Vader lánya”. Félt mások reakciójától. De, gondolta, Han még így is szereti. Ha más nem ez erőt adott neki.

 - Köszönöm – suttogta Han fülébe, annyi érzelemmel a hangjában, hogy a férfinek könnyek szöktek a szemébe.

Teljesen magához ölelte, és amint Leia lenyugodott, így aludtak el.

*

II. Fejezet:

Másnap mindenki fáradt volt. Ki a másnaposságtól, ki pedig egyéb okokból. Han hajnal előtt fölkelt. Nem tudta mi ébreszthette fel, de Leiát ölbekapva berohant a Falconba.

A nőt a rázkódás ébresztette föl. Jó pár másodpercre volt szüksége, míg fölébredt. Csak most eszmélt, hogy a Falcon pilótafülkéjében ül Csubi helyén, Han mellett.

 - Hát te mit csinálsz? – kérdezte meglepetten.

 - Megszöktetlek – érkezett a pajkos felelet.

 - De…- kezdte Leia, viszont nem fejezhette be, mert a látványtól elállt a lélegzete. A Falcon az Endor körüli orbitális pályán keringett, ahonnan épp látni lehetett hogyan bújik elő a nap – Ez csodálatos! – vallotta be.

 - Hát persze hogy az! Ezért hoztalak ide – mondta Han felvillantva féloldalas mosolyát, melytől mindenki „hanyattvágta” magát.

 - És mi ez a pityegés? – kérdezte Leia gyanakvóan.

 - Az, semmi…

 - Nem hívnak minket? – ahhoz eléggé ismerte a férfit, hogy tudja, rejteget előle valamit.

 - Ja, hogy az! Biztos csak a repülésirányító, mert nem kértem felszállási engedélyt – vont vállat.

Leia inkább visszanyelte a megjegyzést, és a látványban gyönyörködött.

*

A holdon Lukék is felkeltek már. Han és Leia sehol, a Falcon sehol. Lando magában mosolygott. Egy keze biztos nem lett volna elég hozzá, hogy megszámolja, Han hány nőt csábított el ezzel a trükkel. Remélte, hogy ez most nem sikerül neki, hisz miért is tagadná, a hercegnő neki is tetszett. Viszont amint belegondolt, nem lett volna túl jó ötlet, ha a frissen felélesztett barátságuk örömére elorrozná Han elöl a kiszemelt „áldozatot”. Töprengéséből a Falcon fékezőhajtóműveinek közeli hangja ébresztette föl.

Mielőtt elindultak volna a rámpán, Leia futó csókot lehelt Han ajkára köszönetképpen a látványért. Már indult volna le, mikor megérezte a férfi karjait a derekán, mellyel magafelé fordította. Olyan hevesen csókolta meg a hercegnőt, hogy Leia körül tíz kicsi Han perdült táncra.

 - Jó reggelt! Hát minden álomszuszék felébredt végre? – kérdezte Han nevetve. Csubi egy üvöltéssel üdvözölte barátját, majd néhány kíváncsi ewokkal együtt megrohamozta imádott Falconját.

 - Sziasztok – köszöntötte őket Luke és Lando – Hol jártatok elveszett báránykák? – kérdezte Luke nevetve.

 - Á csak a tábornok megmutatta a napfelkeltét – mondta Leia ártatlanul.

 - Oh akkor gondolom kegyed, eljönne velem meginni egy kávét. Közben elmagyarázom az ital összetételét. Egyébként kellemesen felébreszt – tett ajánlatot Lando.

 - Köszönöm – felelte Leia, kicsit kimérten – mondjuk fél óra múlva.

 - Hogyne hercegnő – mondta Lando mézes – mázos hangon, miközben egy gonosz vigyort küldött Hannak. Han mérgesen kedves maradt, de szemei villámokat szórtak.

 - Addig is Luke, gyere, menjünk körbe egy kicsit – intett a fejével Solo.

 - Hogyne – mondta Luke- Leia sokkal jobban, van – jegyezte meg – bevált a módszered! - szólt mosolyogva.

 - Igen. Te Luke, mit szolnál egy kis kiruccanáshoz? Elmehetnénk Koréliára.

 - Most? – vonta fel a szemöldökét az ifjú Jedi – Még egy csomó dolgunk van.

 - Ez igaz, de mindig csak munka. Kicsit kiégtünk. Sokat tettünk. És se neked, se Leiának nem ártana egy-két hét pihenés. Tudod rég voltam ott. Ott születtem és éltem egy darabig – szinte nosztalgiázott.

Leia egy Calamári cirkáló fedélzetén volt. Ezt a hajót utasszállítóból alakították át, parancsnoki hajóvá. Itt is volt néhány holmija. Felvett egy csodaszép világoskék ruhát, ami a földig ért. Mély V alakú kivágása volt, melyet megcikcakkoztak, a mellétől a derekáig pedig hímzések díszítették. A ruha ujja hosszú, átlátszó anyag volt. A sok fonástól göndör haját előröl hátrahúzta, és ott rögzítette, a többi pedig kacéran a vállaira hullott. Épp a művét ellenőrizte, mikor megszólalt a csengő. Mielőtt kinyitotta volna, tudta, hogy Han az. A férfi flegmán belépett a szobába, de mikor meglátta a hercegnőt, eltátotta a száját.

 - Miért nézel így? Nem láttál még nőt? – kérdezte Leia vigyorogva.

 - De, csakhogy még egy sem volt ilyen gyönyörű, mint te – mondta Han, ami igaz is volt – Azért jöttem, hogy elhívjalak Koréliára. Luke már benne van.

 - Ezt inkább útközben beszéljük meg – válaszolta Leia. Azt hitte a férfi viccel.

Han a kezét nyújtotta neki és ő szívesen belekarolt. Az út Landóhoz nem volt hosszú, de arra elég volt, hogy mindenki megbámulja őket. Han Landónál is próbálkozott.

 - Mondd csak pajti, nincs kedved velünk jönni Koréliára?

 - Komolyan gondoltad? – érdeklődött Leia – Hiszen csomó dolgunk van még – próbált érvelni, bár a dolog nagyon is csábította.

 - Nyugi hercegnő, Mon Montha és Ackbar már engedélyezte. Igaz van némi diplomáciai feladatunk is, úgyhogy nem volt nehéz meggyőzni őket.

 - Én sajnos nem mehetek, de ti érezzétek jól magatokat – mondta Lando. Már beletörődött, hogy ez a nő nem az övé, hanem Hané lesz. Sebaj, mondta magában, most hogy tábornok lettem, biztos lesz néhány nő, akinek majd kellek – Emlékeztek, még fel kell szabadítani a Bespint.

 - Erről jut eszembe. Mond csak Lando, hova tűnt az antenna? – kérdezte Han.

 - Volt egy szűk járat és beakadtam. De nyugi, kijavíttatom!

 - Már nem kell ilyennel foglalkoznia tábornokságodnak, ugyanis Csubi nemsokára kész lesz - nevetett Han.

 - Na jó, akkor sok sikert Lando. Ha időd engedi, gyere utánunk! – búcsúzott Leia.

*

 - Ne! Ne! Ne tegyék ezt! Hagyják abba! – suttogta Leia és felzokogott – Regalább őt ne kérem! – könyörgött, a feketébe burkolt, köpenyes alaknak. Az apjának – Nee!

 - Nyugi szivi! – csitítgatta Han és magához ölelte. Ekkor hírtelen Leia kinyitotta a szemeit. Álmodott.

 - Ssss – Nincs semmi baj - ismételte, mikor érezte, hogy inge átnedvesedik a könnyektől. Leia megpróbálta elfojtani a zokogását, és teljesen a férfi karjaiba bújt.

 - Megint rosszat álmodtál? Miről? – kérdezte Han. Egyre jobban féltette a nőt, akit szeret. Már két napja, hogy felrobbant a halálcsillag és Leiának azóta rémálmai vannak.

 - Amikor Vader megkínzott minket a Bespinen – suttogta – és én nem tehettem ellene semmit. Miattam és Luke miatt kínoztak meg téged is – zokogta. Lelkét marcangolta a bűntudat, olyan tettekért, amiket nem ő, hanem Vader csinált. Az az ember, aki, aki az apja. Nem Luke apja. Az én apám Bail Organa gondolta.

 - Ez nem igaz. Te is tudod. Ha ti nem vagytok, ugyanúgy végeztem volna, vagy már rég halott lennék. Nem lett volna senki, hogy kiszabadítsanak Jabba palotájából.

De Leia tovább sírt. Már nem volt képes visszafojtani. Túl sok keserűség érte, amit sosem mutatott ki, de most képtelen volt palástolni. Han felült és Leiát is magával húzta. A mellkasához döntötte a nő hátát, majd átölelte. Csitítgatta. Nyugtatgatta – Mi az, ami ennyire bánt? – kérdezte Han – Nem örülsz neki, hogy Luke a testvéred? Ami engem illet, én igen, mert így eggyel kevesebb vetélytársam akad! – próbálta tréfával elütni a dolgot. Kevés sikerrel.

 - Annak igen, hogy Luke a testvérem. De Vader az apja. És… - megremegett a szája – ő kiirtotta a Jediket, miatta halt meg anyám, és elpusztította az Alderrant. Tönkretette az életemet. Mindenkit bántott, akit szeretek. Bolygókat, szenátorokat, Lukeot, és téged is.

 - Nem választhatod meg a szüleid. Ő az apád és ezt el kell fogadnod – mondta Han szerényen.

 - Igen? – Leia dührohamot kapott – És álljak oda az emberek elé és mondjam azt, hogy „Örülök, hogy megismertem, én Darth Vader lánya vagyok”?

 - Nem. Csak fogadd el.

Leia képenvágta. Nem volt tudatos, de látta, hogy Han szája megrándul a pofontól. Elhúzódott a férfitól és legszívesebben kirohant volna a Falconból. Ránézett Hanra és elhátrált tőle. Futni kezdett. Már az ajtónál állt, mikor:

 - Várj! Ne menj el! – halotta Han hangját. Leia megfordult, arcán két kövér könnycsepp futott végig. Han odasétált hozzá. Arcán jól látszott az ütés nyoma. Egyszerűen magához húzta a remegő hercegnőt, és megcsókolta. Sejtette, min megy át most a nő.

Leia átadta magát a csóknak. Érezte, hogy ebben összpontosul minden ereje, melyből meríteni tudott – Bocsáss meg – suttogta Han fülébe – Elvesztettem a fejem. Nem érdemelted meg.

 - Semmi baj. Szeretlek – mondta Han nyugtatóan.

 - Én is szeretlek – válaszolta Leia még mindig könnyes szemmel. Lassan, finoman, megcsókolta Hant. Érezni akarta minden porcikájával. A magáénak akarta tudni. Hanhoz simult. A férfi szorosan tartotta. Mikor egy percre különváltak, sokáig nézték egymást. Han tisztelettudóan hátrébblépett egy lépést. Leia azonban megfogta a vállát megállítva ezzel, és mélyen a szemébe nézett. Ott meglátta a sajnálkozást, a tanácstalanságot, a szerelmet, és a… vágyat. A férfi elé lépett, megfogat a kezét, és visszavezette az ágyukhoz. Han lehajolt, a vállára tette a kezét és megcsókolta. Leia érezte Han apró finom, csókjait. A férfi ránézett, ő pedig vissza rá. Lehúzta róla az inget és átkarolta a nyakát. Han keze a felcsúszott a vállairól és belemarkolt a gyönyörű, kibontott hajába, majd kikötötte a ruha hátán lévő masnikat, mely összetartotta Leia ruháját. Ekkor Leia fejéből minden gondolat, minden kétségbeesés, és minden bánat elszállt, mely eddig az elméjét uralta, és csak a szerelem maradt. Hagyta, hogy a ruhája lecsússzon róla, és ebben a percben olyan boldog volt, mint amilyen már rég volt.

*

Luke a Falconban volt. Míg Csubi kicserélte az antennát, addig ő a vezérlőfülkében meditált. Gondolatai sok helyen cikáztak. Hol az apjára, Benre, Yodára, vagy éppen Hanra és Leiára gondolt. Az elmúlt két napban, néha irigykedve nézte őket. Régebben Leiát szerelemmel szerette, de most, hogy kiderült, hogy testvérek… Jedinek lenni nem könnyű dolog, de ez a sorsom. Idézte fel Ben szavait.

Ha visszagondolt, hogy négy évvel ezelőtt még egy isten háta mögötti bolygón volt farmerfiú… Az egész olyan hihetetlennel tűnt. Most meg őt ünnepli a felkelők szövetsége. Hosszú utat kell még megtennie. Most valahogy öregebbnek érezte magát, mint valójában volt. Emlékezett Yoda szavaira: „Az utolsó Jedi te vagy”. Tudta, hogy a birodalmat még nem győzték le teljesen és még sok harc vár rájuk, de azzal is tisztában volt, hogy Jedi tudományával is foglalkoznia kell. Leiát is tanítania kell. Erre a gondolatra összerezzent. Mi lesz, ha ő is úgy jár, mint Ben. „Azt hittem lehetek olyan jó mester, mint Yoda”.

Ezekkel a kicsit kétségbeejtő gondolatokkal aludt el.

*

 - Jaj Csubi, minden rendben van. Nem maradunk többet két hétnél. Ne nyavalyogj már annyit. Mindenkinek kell egy kis pihi. Neked is kijár pajti – Csubi válaszul felmordult.

 - Jó reggelt! Hát ti mit csináltok ilyen korán? – kérdezte Luke nyújtózkodva. 

 - Felkészítjük a Falcont. Erről jut eszembe, megnézhetnéd Leiát, hogy fönn van e.

 - Hol van? - kérdezte Luke

 - A kabinomban – mondta Han. Luke meglepődött, de így megértette, miért sugárzik Hanból az önbizalom – És vigyázz – figyelmeztette – Nem tudom, mondta e neked, de mióta Vader meghalt, rémálmai vannak. Nem vészesek, de teljesen kikészítik. Ha így folytatja, begolyózik – mondta Han fejcsóválva.

 - Jó. Megpróbálok beszélni vele – mondta, majd kisietett a kabinból. Mikor bement a kabinba, látta, hogy Leia már felébredt. Akkor jött ki a tükör elől, ez látszott gyönyörű haján.

 - Oh, hello Luke. Mit keresek itt? – kérdezte vidáman. Arca napok óta először ragyogott. 

 - Csak bejöttem, hogy megnézzelek, nem sokára indulunk. Ma furcsán ragyogsz – jegyezte meg kedvesen. Leia elpirult.

 - Rémálmod volt – mondta Luke.

 - Honnan tudod? – pördült meg Leia – Han mondta? –kérdezte mérgesen.

 - Igen, de hallottalak. Elfelejtetted? Jedi vagyok – jelentette be egyszerűen.

 - Nem –mondta Leia – Csak tudod, utálom, ha lehallgatnak. Azt pedig főleg, ha még az álmaimat is hallják.

 - Nem tehetek róla – mondta Luke széttárt karokkal – éjjel kiáltoztál, és és én meghallottam.

 - Tudom. Na mindegy. Menjünk ki – mondta Leia, hátha elterelheti az álomról Luke figyelmét.

 - Nos mikor indulunk? – kérdezte Leia belépve a pilótafülkébe.

 - Egy órán belül készen leszünk kis hercegnőm – mondta Han mosolyogva, mikor látta, hogy a nő végre mosolyog.

 - Akkor megyek és elintézek még pár dolgot. Míg nem leszünk itt, addig Mon Motha és Ackbar admirális azon lesznek, hogy tárgyaljanak azokkal a személyekkel, akiket a birodalmiak elnyomtak Remélem sikerül nekik. És az ewokoktól is el kell búcsúznom –mondta mosolyogva, és elindult ki a hajóból, a főkunyhó felé.

 - Üdvözöllek titeket – mondta a gyógyító mackónak – Búcsúzni jöttem – szólt és átölelte a kis medveszerű lényt. Wicket is odarohant hozzá, hogy ő is kér egy hosszú ölelést. Thripio közben tolmácsolta, hogy a többiek mit mondanak Leiának.

 - Azt mondják, hogy búcsúzásképpen, egy íjat szeretnének adni, és egy nyakláncot – mondta Thripio és figyelte, ahogy Wicket Leiához megy és egy kék kövekből álló sok soros nyakláncot, akaszt Leia nyakába. A nő válaszképpen megsimogatta a füle tövét.

 - Köszönöm – mondta mosolyogva. Majd elköszönt az ewokoktól, akik segítsége nélkül nem sikerült volna a győzelem, és elindult a vissza a Falconhoz. Halotta, hogy valaki közeledik felé. Megfordult és egy pillanatra elakadt a lélegzete. A háta mögött meglátta a fekete köpenybe burkolt magas embert. Először olyan pánik lett úrrá az elméjén, hogy majdnem felsikkantott, de szerencsére, még az Alderranon megtanulta, hogy fojtsa el az ilyen kitöréseit.

 - Oh! – mondta - Madine tábornok. Örülök, hogy látom. Miben segíthetek?

 - Köszönöm hercegnő, de semmiben. Halottam, hogy Solo tábornokkal elutaznak Koréliára. Az ottani vezető Grissom ezredes. Neki kellett ott maradnia védeni a bolygót.

 - Köszönöm tábornok.

 - Szívesen hercegnő és jó utat. Vigyázzanak magukra – mondta Madine és visszaindult a hajójára. Viszont Leia sem a Millennium Falcon felé vette az irányt, hanem a birodalmiaktól zsákmányolt robogók parkolójához. Fölült az egyikre és elindult megkeresni Darth Vader halotti máglyáját. Nem volt messze a falutól, mindössze két mérföld lehetett. Mikor meglátott egy halom hamut, furcsa megkönnyebbülést érzett magán. És elégedettséget is. Megkönnyebbülten szállt föl újra a siklóra és indult vissza a Falconhoz.

III. Fejezet:

Az Endortól Korélia kicsivel több mint egy nap a hiperűrben. Az út alatt mindenki pihent. Leia sebébe szintetikus húst ültettek, ami viszketett neki, de már nem volt annyira rossz, mint mikor elindultak. Luke műkezét is rendbe hozták, de kiadták neki, hogy legalább két napig ne nagyon erőltesse.

Egy sípszó jelezte, hogy mindjárt kilépnek a hipertérből. Mindenki a vezérlőfülkébe ment.

Mikor megérkeztek, mindenki megdöbbent. Épp egy csata kellős közepébe csöppentek. Természetesen a birodalmiak voltak az ellenfelek, akik épp egy koréliai csatahajót próbáltak elpusztítani. Még fel sem ocsúdtak, máris lőttek rájuk.

 - Luke, menj Csubival az ágyúkhoz! – adta ki Han az utasítást – Leia csatold be a droidokat – miután a nő végzett a feladattal, Han gálánsan a másodpilóta megüresedett helyére mutatott. Leia elmosolyodott, és elfoglalta a felkínált helyet.

 - Csatold be magad szívem. Nem úgy fest, hogy nyugodt utunk lesz – kiáltott Han félig vidáman, félig bosszúsan. Ekkor egy ismeretlen hang hallatszott a kommunikátorból:

 - Azonosítatlan hajó! Itt Neil Grissom ezredes beszél a Combat fedélzetéről. Melyik oldalon áll?

 - Itt Han Solo tábornok a Millennium Falconról, és természetesen az önök oldalán ezredes.

 - Legyenek üdvözölve. Gratulálok a győzelemhez, és… el kellene egy kis segítség – mondta a férfi.

Csubi és Luke közben egy percig sem pihentek.  TIE vadászok kezdetben vakmerően közeledtek a kopott teherhajó felé, de amint felfedezték a Falcon rejtett képességeit, mindjobban menekülőre fogták a dolgot. Szerencsére csak egy csillagromboló volt a támadók között. Így könnyebben visszaverték a támadást.

 - Millennium Falcon, itt a Combat. Köszönjük a segítséget. A bolygón találkozunk. Vége. – mondta az ezredes.

 - Tudod szivi – Han hátradőlt az ülésében – nem ártana fölvenned egy szexi cuccot – mosolygott – az az érzésem, hogy elegáns társaságba fogunk kerülni.

Leia elmosolyodott. Még jó, hogy hoztam elegáns ruhákat is tűnődött, míg kiválasztott egy vörös estélyit, mely a jobb vállát szabadon hagyta.

 Han letetette a hajót. Mikor leindultak a rámpán, egy tisztes csoport várakozott rájuk.

 - Solo tábornok, örülök, hogy személyesen is találkozhatok magával.

 - Köszönöm ezredes – mondta Han.

 - Leia hercegnő, Skywalker parancsnok – mondta az ezredes, és megcsókolta Leia hercegnő kezét és kezet rázott Lukkal – Hadd, hívjam meg önöket vacsorára, és itt tartózkodásuk ideje alatt is szívesen vendégül látnám önöket. Mon Motha szenátor értesített minket, jövetelükről. Tudják, én védem ezt a rendszert, ezért nem lehettem ott az Endori ütközetnél. Kérem, kövessenek – mutatott néhány légpárnás sikló felé. Nem utaztak sokat, mikorra is egy díszes kapuhoz értek, ami kinyílt előttük. Egy hatalmas parkot láttak egy úttal középen, és egy nagyerdőt. Az út végén meglátták az ezredes villáját. Bevezették őket.

 - Mindjárt szólok a szakácsnak, hogy készítsen ennivalót. A lányomat is lehívom. Az anyja elvesztése óta, nos egy kicsit elkanászodott, ezért előre is elnézésüket kérem.

 Mikor az ezredes elment Leia odahajolt Hanhoz:

 - Te ismered ezt az embert? Olyan furcsán néz rád. Látom a szemében, hogy azon gondolkodik, honnan is ismer téged!

 - Látom, de nem ismerem – mondta Han ártatlanul. Hangjából kiérződött, hogy ő is ezen a témán gondolkozik.

 - Jó estét – köszönt rájuk egy lány, aki épp akkor indult le a lépcsőn. Gyönyörű alakja, és vöröses – szőke haja volt, mely most lazán kontyba volt tűzve a tarkóján. Piros ruha volt rajta. – Tia Grissom vagyok. A formaságok után jött a megdöbbenés:

 - Szia Tia – köszönt Han a lánynak. Leia épp oldalba akarta bökni, hogy beszéljen rendesen, mikor a lány válaszolt.

 - Szia Tallus – mondta a lány és megrebbentek a szempillái.

- Inkább Han – válaszolt a férfi. Ebből mindenki tudta, hogy nemcsak látásból ismerik egymást.                                                         

Feltálalták a levest. A főfogás ízletes puliszka volt, édességként, pedig éret Shuura gyümölcs.

 - Gondolom elfáradtak. Előkészítettem maguknak három szobát – Leia először megdöbbent, majd rájött, hogy Hannal kézen fogva jöttek be. Amint beléptek a szobába Han elvigyorodott. A hatalmas lebegő – francia ágy volt a legszembetűnőbb a szobában.

 - Vajon Luké és Csubié is ekkora? – kérdezte vigyorogva.

 - Fogalmam sincs Mr. Tallus – mondta Leia hűvösen.

 - Jaj hercegnő mi bajod van?

 - Miért nem mondtad, hogy ismered őket? És ki az a Tallus?

Szívi, egyelőre érd be azzal, hogy Tallus Bryne az egyik álnevem Tiát akkor ismertem meg, mikor robogóbajnok lettem – még mindig mosolygott, de a szemében látni lehetett valamit, ami megváltozott. Leia tudta, hogy nem szabadna, mégis beérte ennyivel.

 - Egyszer szeretném, ha mesélnél magadról – mondta színlelt felsőbbrendűséggel – Tudod, hogy utálom, ha félrevezetnek!

 - Ahogy óhajtja őkirályi fensége – vigyorgott Han.

*

Másnap reggel, mikor reggeliztek, furcsa zaj ütötte meg a fülüket. Robbanásokat hallottak. Az egyik szolgáló futott be. Hanéknak már feltűnt, hogy a házban csak kevés droid alkalmazott volt.

 - Uram! Rohamosztagosok tartanak errefelé! – kiáltotta, majd összeesett és nem mozdult többet.

 - A francba! Mindenki fedezékbe! – ordította az ezredes – Tia itt egy pisztoly! – dobta oda Grissom a lányának az egyik fegyverét.

 - Ezek meg hogy kerültek ide? – kérdezte Han dühösen, miközben odaadta Leiának a csizmájában lévő fegyvert, és a sajátjával pedig megeresztett egy sorozatot.

 - Fogalmam sincs! – mondta az ezredes.

 - Hé, Luke! Van nálad fegyver? – kérdezte Han.

 - Igen a fénykard – válaszolta az ifjú Jedi nyugodtan.

 - Én valami használhatóra gondoltam – morogta az orra alatt Han – Na jó. Van a házban bomba?

 - Néhány hődetonátoron kívül semmi – válaszolta készségesen Tia.

 - Azok is jók lesznek – amint, hogy Han kimondta, egy szolga szaladt felé két hődetonátorral a kezében.

 Ne lőjenek! Én megadom magam – kiáltott kétségbeesett hangján Han, és felemelt kézzel elindult kifelé. A rohamosztagosok annyira melepődtek a reakcióján, hogy egy pillanatra abbahagyták a tüzelést. Vesztükre. Han ekkor elhajította a két bombát, és még épp időben ugrott vissza a házba. A falak megremegtek.

 - Szép volt – dicsérte Tia.

 - Köszönöm – mondta Han. Leia mérgesen nézett rá. Felöltötte legszebb mosolyát és odament a koréliaihoz:

 - Ezt ügyesen csináltad – dicsérte ő is, majd olyan csókot adott Hannak, hogy miután kettéváltak mindketten pihegtek egy kicsit Hannak kifejezetten, tetszette ez a szituáció. Eddig mindig neki kellett megküzdenie Leia kegyeiért, akár olyannal szemben is, aki mondjuk a bátyja. Leiának sem fog ártani egy kis versengés. Igaz, hogy Tiával már vagy hat éve szakítottak. Pontosabban a lány hagyta el, mint jó pár másik barátnője. Elmosolyodott.

 - Tudom szívi. Nos ezresed köszönjük a reggelit. Ízletes volt. Nemsokára találkozunk – mondta Han és Tia felé biccentett. Jelezte a többieknek, hogy mondani szeretne valamit, így mindnyájan felmentek a szobájukat összekötő nappaliba.

Han széttárta a kezeit.

 - Itt valami nem stimmel – Hogy kerülnek ide birodalmiak, pont ott, ahol mi vagyunk? Ráadásul most vertük szarrá őket!

 - Nincsenek itt régóta – mondta Luke és leült Leia mellé a kanapéra – Úgy éreztem, hogy két nappal előtt érkeztek. Eléggé össze vannak zavarodva.

 - Nem csodálom. Hogy meghalt a Császár, az nem jelenti a Birodalom teljes végét – helyeselt Leia – Most minden hadúr azon van, hogy megszerezze az uralmat.

 - Ja. Most még több a cápa, mint volt. Mindenki előbújt a házából – helyeselt Han komoran.

 - Mikor mondod meg az ezredesnek, hogy ki vagy? – próbálta továbbkeresni a szavakat…

 - Szerintem, tudja – vont vállat Luke. Leia megremegett – Tudja, hogy Jedi vagyok, de miért? Jaj Leia! Már megint Vader? – kérdezte Luke rosszállóan.

 - Engem nem érdekel semmi és senki, akinek köze van Vaderhez – csak úgy köpte a szavakat. Szemén látszott a gyűlölet és megvetés.

 - De Leia nekünk közünk van hozzá! Én a fia vagyok, te pedig…

 - Akkor te sem érdekelsz! – üvöltette a nő és kirohant a szobából. Luke becsukta a száját, és nem mondta ki azokat a szavakat, amitől Leia a legjobban irtózott: „Te a lánya vagy”. Meglepte a lány heves dühkitörése. Luke még az erőn át is érezte. Épp indult, hogy utána menjen, mikor Han megfogta a vállát.

 - Tudod öcskös, azt hiszem, hogy most jobb, ha nem te mész utána. Egy ideje mindentől kiborul, ami kapcsolatos Vaderrel – mondta – Hagyd! Beszélek vele – a fiatal Jedi bólintott. Tudta, hogy Hannak igaza van, mégis zavarta, hogy nem ő az, aki megvigasztalja a húgát – Menj csak, és köszönöm – mondat végül.

Han Leia keresésére indult. A szobájuk egyik sarkában lelt rá. A nő a térdét felhúzta és átkarolta, a fejét pedig ráhajtotta. Mikor meghallotta az ajtó kinyílását felnézett. Szemei vörösek voltak az elfojtott sírástól. Felnézett Hanra aki csak őt nézte. Felállt, megfordult és megtörölte a szemét. Megérezte a férfi, erős karjait a dereka körül. Felé fordult.

 - Mi volt az előbb? – kérdezte Han – Luke nem tett semmit.

 - Nem. Tényleg nem. De ha róla van szó… azt nem bírom.

 - Tudom. Ezt már mondtad. De mi az igazi baj?

Leia rámeredt – Félek - vallotta be.

 - És mitől? – kérdezte Han komolykodva.

 - Sok mindentől. Hogy olyanná válok, mint ő.

 - És még mitől? Látom, hogy van még valami.

Leia felnézett a férfi szikrázó fekete szemeibe – Tőled – vallotta be.

 - Tőlem? De hát miért? – nevetett fel hitetlenkedve Han. Sok mindenre számított, de erre nem – Mit tettem?

 - Te semmit. Én viszont igen. Vader megkínzott, fejvadászokkal üldöztetett, befagyasztott… és mindezt miattam, és Luke miatt – lehajtotta a fejét.

 - Ezért? Mondtam én valaha bármit is? - kérdezte félig nevetve.

 - Nem. De minden okod meg van rá, hogy gyűlölj minket, hogy gyűlölj engem… - mondta ki a rettegett szavakat.

 - Igen. Megvan. És én mégsem gyűlöllek, hanem szeretlek. Hát nem tudod? – kérdezte szerényen, és megfogta Leia kezeit és megcsókolta. A nő utána végigsimított a férfi sebhelyes állán. Odahajolt Han ajkához és megcsókolta – De igen. Csak félek, hogy egyszer felkelek és senki sem lesz mellettem.

 - De én igen és Luke is. Engem nem érdekel, hogy Anakin Skywalker lánya vagy. Te az enyém is vagy – mondta és lehajolt megcsókolta Leia homlokát. A nő eltűnődött. Már nem öntötte el olyan mélységes gyűlölettel ez a név a lelkét.

-         Köszönöm. Köszönöm, hogy mellettem vagy!

*