Luke kiterjesztette Jedi érzékét, hogy megérintse Leiát. Érezte hogy az elméje már lenyugodott. Váratlanul érte a nő kitörése, mert nem volt hozzászokva, hogy ilyen hamar elveszítse az önkontrollját. Tudta, hogy Leia nem fogja egykönnyen elfogadni, hogy testvérek, és azt is sejtette, hogy az a nem nincs annyira közel, mégis…

Kopogtattak. Tia Grissom lépett be. Átvette zöld ruháját, amit a vacsorakor, és a támadás alatt viselt, és a haját is megigazította. Most egy fekete mini – szoknya, fehér blúz és fekete blézer volt rajta, hozzá fekete térdig érő csizma.

 - Szabad? – kérdezte félénken.

 - Hogyne. Üljön csak le.

 - Szeretnék kérni egy szívességet – kezdte.

 - Mondja csak – mondta Luke felélénkülve. Először nem fogta fel, hogy a nő beszél hozzá, annyira lefoglalták a saját gondolatai. Megpróbálta beleképzelni a lányt a jövőjébe, és meg kell hagyni, hogy nagyon tetszett neki, amit látott.

 - Tudja, anyám sokat mesélt a Jedikről. Mindig vágytam rá, hogy találkozhassam eggyel, de most, hogy ön itt áll előttem, inkább arra vágyom, hogy anyám még többet meséljen. De Ő nincs már itt. Gondoltam, szóval azt reméltem, hogyha megkérem szán rám öt percet és beszél magáról. Az útjairól, ilyesmikről – Luke örült a kérésnek. Abból az öt percből háromnegyed óra lett. Nem akart panaszkodni a lánynak, de amint egyre jobban belejött a mesélésbe, hírtelen egy kis panaszkodást vett ki a saját hangjából. De hát ez érthető egy 24 éves fiatalembernél, akinek ekkora teher nyomja a vállát, mint neki, gondolta Tia.

 - Nos ennyi – fejezte be Luke, mert látta, hogy édesanyja emléke felzaklatta a lányt – Még nem tudom miket kell csinálnom a jövőben. A Birodalomnak csak az egyik méregfogát törtük le.

 - Köszönöm parancsnok – állt fel Tia. Luke is felállt és kikísérte a nőt az ajtóhoz.

 - Luke.

- Köszönöm… Luke – és kiment.

*

A koréliai rendszerben egy csillagromboló várakozott Gowron hadúrral a fedélzeten, aki türelmetlenül várta a rohamosztagosok jelentését, akiket Korélia fővárosába Coronetbe küldtek. A katonákat azzal bízták meg, hogy kémkedjenek a Felkelők után, és ha alkalmat találnak rá öljék meg őket!

*

Leia és Han a szobájuk erkélyén halkan beszélgettek. Leiának eszébe jutottak azok az idők, amikor még csak veszekedtek egymással. Már akkor is szerette a férfit. Most nyílt alkalmuk még jobban megismerni egymást. Leia örült, hogy Han is azt szeretné, amit ő: egy új, jobb kormányt. Még jobban egymásba szerettek. Tudták, hogy a teljes béke még nagyon messze van, vagy az talán lehetetlen. Eltervezték, hogy másnap elmennek sétálni, így Leia többet is láthat Korélia csendesebb vidékeiről.

Kopogtattak, és Csubi meg Luke léptek be a szobába.

 - Sziasztok – köszönt Luke és Csubakka is morgott egy köszönést – Gondoltuk megnézzük, mi van veletek.

 - Oh öcskös semmi. Remekül megvagyunk – vigyorgott Han – De sajnos meg kell javítanunk a Falconon a feljárót. Majd jövünk. Gyere Csubi – intett Han, és Csubival együtt kimentek a szobából. Leia utánuk nézett, majd fel Lukera.

 - Nem ülsz le? – kérdezte csendese. A bátyja bólintott és elhelyezkedett mellette.

 - Boldog vagy – jegyezte meg. Nem kérdés volt, hanem kijelentés.

Leia bólintott. Tekintete az erdő felé vándorolt, és arra nézett, amerre a Falcont sejtette – Szeretem – mondta visszanézve Lukera. Az viszont nem mondta ki, hogy kétségei vannak affelől, hogy Han szintén szereti-e.

 - Ezt felejtsd el! – mondta Luke hangosan a kimondatlan aggodalomra – Ő is szeret téged!

Leia elmosolyodott és visszanézett az erdőre.                                                                       

 - Sokat beszélgettünk. Eddig nehéz volt alkalmat találni arra, hogy egymással beszélgessünk, hogy mélyebben megismerjük egymást, és hogy kettesben lehessünk.

- Tudom – sóhajtott a Jedi – Háború volt, és még mindig tart. Mi sem tudtunk beszélgetni. Majd egyszer nekünk is kell, de most feküdj le és aludj! Én szólok Hannak, hogy feljöhet. Nem hiszem, hogy koromsötétben elment megjavítani a tökéletesen működő feljárót – mosolyodott el, és kiment a szobából.

Leia amint letetette a párnára a fejét egyből elaludt.

IV. Fejezet:

Másnap reggel mikor felébredt, Hant nem találta maga mellett, csak egy üzenetet a párnáján:

Készülődj! Ma meglepetés vár, és pihenés! Han

Leia elmosolyodott, majd bement a fürdőbe. Forró vizet engedett magának a kádba, és kiválasztott néhányat a fürdősók és kristályok közül. Majd egy órát töltött a kádba a hangulatos gyertyákkal körülölelve. Mikor felfrissülten, felöltözve szép frizurával kijött a fürdőből, hogy cipőt vegyen fel, az ágya mellett egy látomásszerű embert látott. Nem ismerte a férfit, aki magas volt, sötét hajú melybe már elvegyültek az őszhajszálak. Arca markáns volt és mikor meglátta a döbbent Leiát elmosolyodott.

Leia először megdöbbent, majd a lehetőségeit kezdte el felmérni. Az öltözködő asztalán volt a fegyvere, melyet egy ugrással talán elérne. Luke mesélte neki, hogy Obi-Wan Kenobi is és Yoda is megjelent neki ilyen alakban. Leia először azt hitte Obi-Wan az, de a holókon látott képek egyikéhez sem hasonlított a férfi.

 - Ne félj tőlem Leia! Nem akarlak bántani – mondta kedvesen. A hangja közeli volt, mégis távolinak hatott. 

 - Ki maga? Mit akar tőlem? – kérdezte Leia diplomatikusan, megpróbálva elrejteni a remegést, ami a hangjából áradt.

 -Nyugodj meg! Nem foglak bántani. Ismersz engem – mondta nyugtatgatóan a „szellem”.

 - Ki maga? – szinte követelte, hogy mondja meg.

 - Én vagyok az. Az apád.

Leia egész testében megremegett. Vader. Az, aki miatt nem mer elaludni, és aki miatt folyton a háta mögé pillant.

 - Tűnjön innen!

 - Nem kell már félned tőlem! Nem foglak bántani.

Leia letett a pisztoly megszerzéséről. Vader élőként a kezével hatástalanította a lézersugarakat.

 - Én csak megbocsátásért jöttem – mondta Vader.

 - Azt soha sem fogja megkapni! – kiáltotta Leia dühösen.

 - Leia a düh a sötét oldal hatalma. Nem old meg semmit, csak eltérít a helyes ösvénytől.

 - Maga nekem ne beszéljen itt a jóról és rosszról! Végtére is nem én öltem meg annyi ártatlant, hogy már számolni sem tudom! Lehet, hogy Luke megbocsátott magának, de én nem fogok. A sors fintora, hogy a lánya vagyok, semmi több.

 - Az Erő akarta, hogy így legyen gyermekem.

 - Hagyjon békén! Az én apám négy évvel ezelőtt meghalt. Maga ölte meg és Tarkin! – üvöltött rá, majd hozzávágott egy vázát a „kísértethez”.

 - Megváltoztam. A mesterek megbocsátottak nekem, és Luke is. Nem azt kérem, hogy fogadd el a tetteimet és vállald magadra.

 - Én nem Luke vagyok, és nem is valami rég halott Jedi mester. Én csak egy egyszerű nő vagyok, akinek a biológiai apja egy gyilkos, aki megölette a családomat, és megkínozta azt a férfit, akit szeretek. Tőlük is bocsánatot fog kérni?

 - Most már bánom, amit tettem. A halottakért nem tehetek semmit. Tőle pedig csak rajtad keresztül kérek bocsánatot.

 - Azt kérheti – mondta Leia szinte undorral a hangjában, majd visszarohant a fürdőszobába.

Ott belenézett a tükörbe, amiben meglátta saját zilált képmását, ami mögött egy alak halvány körvonala rajzolódott ki. Leia felkapta a mosdó mellől a szappant és hozzávágta a tükörhöz.

Ekkor rontott be Han és Csubakka a szobába, mindketten kibiztosított fegyverrel.

 - Mi történt itt? – kérdezte Han végignézve a szobán. Látta az összetört tükröt és vázát. Ránézett Leia megkínzott arcára.

 - Mi a baj? – kérdezte ismét elrakva a fegyverét.

 - Vader itt volt – suttogta Leia.

 - Vader halott Leia! Te is láttad azt a hamukupacot, ami megmaradt belőle, és én is. Komolyan mondom kezd az agyadra menni ez a Vader mánia.

 - De én láttam! – üvöltötte Leia magából kikelve és Han felé suhintott, mintha meg akarná ütni. Hozzá sem ért a férfihoz, az mégis nekirepült a falnak. Leia odarohant hozzá.

 - Han! Han! Jól vagy? Én sajnálom, nem akartam. Nem tehetek róla! – mondta kétségbeesetten. Ránézett a férfi arcára. Szemében meglepetés és fájdalom tükröződött.

 - Az hagyján, hogy kezdesz paranoiás lenni, de abban a hülye Erő izében is fejlődsz…- felnyögött, megtapogatta fájó tomporát – Egyébként mit akart tőled? Megpróbált megölni?

 - Nem fogod elhinni – mondta Leia kicsit megkönnyebbülten, látván, hogy a férfi már nem haragszik rá annyira, inkább kíváncsi – Bocsánatot kért. A jóról és rosszról beszélt. Huhh, pont Ő!

 - Most már vége. Nyugodj meg és felejtsd el! – mondta Han mérgesen – Amúgy legalább kész vagy? Elkészültem a meglepetéseddel! Apropó, fürdőruha is legyen nálad, mert kelleni fog!

 - Rendben. Pár perc és készen leszek – mondta Leia.

Han feltápászkodott és kiment a szobából. Az ajtóban Lukekal futott össze, aki szemlátomást rohanva jött ide.

 - Leia! – kiáltotta – Jól vagy? Én… éreztem, hogy dühös vagy. Bántott valaki? Mi történt? – hadarta.

 - Az előbb Vadert láttam.

 - Apánkat? Te láttad Anakin Skywalkert? És mit mondott? – kérdezte lihegve.

 - Megpróbált bocsánatot kérni, és a dühről beszélt.

 - És Han? Vele mit tettél. Éreztem a dühödet.

 - Jaj Luke ne kezdd te is!

 - A düh a sötét oldal része Leia. Még nincs itt a te időd, de nem kerülheted el a sorsod – mondta Luke. A hangja olyan volt, mint Ben-Kenobié.

 - Jó! Rendben! De még nincs itt!. És most, össze kell még pakolnom – zárta le Leia a vitát.

                                                                      *

 - Kész vagyok – jelentette be Leia, amint leért a lépcsőről az udvarra. Han egy szárnyas teremtmény mellett várt rá, amire egy kétüléses nyereg volt rakva.

 - Nahát hercegnő! Már azt hittem elfelejtettél! – mondta Han.

 - Azt nehéz lenne – mosolygott Leia, és Han háta mögé sandított, ahol az állat békésen legelészett.

 - Akkor pattanj fel – mondta Han. Rálépett az állat lábára, majd Leia kezéért nyúlt. A hercegnő vett egy mély lélegzetet és odaadta. Han megfogta a derekát és feltette az állat hátára, majd a nő mögé mászott. Átölelte Leia derekát, és megfogta a kantárt.

 - Indulhatunk? – kérdezte, majd választ nem várva megrántotta a kantárt, amitől az állat felszállt a földről.

 - Uhh…Ez egész jó – mondta Leia meglepetten – Ez gyönyörű!

 - Na ugye! – mondta Han büszkén.

 - Milyen állat?

 - Worsh. Egy régi haveromtól kértem kölcsön. Régen rengeteg élt Korélián, most viszont már sokkal kevesebb. Ő Dib.

 - Hová megyünk?

 - A tengerhez. Voltál már? – kérdezte Han. Átértek az erdőn, és most már látni lehetett a tengert.

 - A tengernél nem – sóhajtott Leia – Apámmal… Baillel voltam itt úgy 9 évesen. Azóta nem.

A homokos tengerparton szálltak le. Dib arrébb araszolt az árnyékba, ahol fű volt és tudott legelészni. A nap szépen sütött. Leterítettek egy pokrócot, és arra telepedtek. Han egy hatalmas piknikkosarat vett le a Worsh hátáról, amikben gyümölcsök voltak. Miután ettek bementek fürdeni, a gyönyörű, kék tengerbe. Leián egy egyrészes fehér fürdőruha volt, Hanon pedig egy király-kék fürdőnadrág. Kergetőztek a hullámokban, ölelkeztek, elbújtak egymás elöl… Miután elfáradtak, kifeküdtek a pokrócra szárítkozni, és beszélgettek. Vader még csak véletlenül sem került szóba.

Valami reccsent.

 - Mi ez? – kérdezte Leia hirtelen felülve. A veszélyérzéke figyelmeztette. Még épp időben. Ahol pár másodperccel azelőtt a feje volt, most egy lézer ütötte folt tátongott.

 - Birodalmiak! – üvöltötte Han, és ugrott is föl. Leia felkapta a kosarat és Han után rohant.  Most már az összes rohamosztagos tüzelt rájuk. Han fedezte Leiát, míg sikerült felszállnia Dibre. Leia hallotta, hogy Han felszisszen, de mire lenézett, érezte, hogy Han már mögötte ül. A nő habozás nélkül megrántotta gyeplőt, mikor már biztonságos távolságban voltak, hátrapillantott.

 - Jól vagy? – kérdezte aggódva.

 - Persze – hangzott a tömör felelet – Most nem mehetünk vissza, mert biztos figyelik az utat. Az erdőbe megyünk, és ott elrejtőzünk éjszakára – folytatta. Érezte, hogy Han karja, ami a dereka körül volt remeg. Nedvességet érzett a ruháján.

 - Han! Hiszen te vérzel! – sikkantott Leia.

 - Jól vagyok, ne aggódj – hangzott a tömör felelet – Nem vészes. Gyerünk Dib! – fordította oldalra az állatot Han – Ott leszállunk – mutatott az erdő egy pontjára. A birodalmiak közül, már csak egy-ketten lőttek rájuk, de azok a lövések is elhaltak már.

Miután leszálltak egy tisztáson, Leia könnyedén leugrott a Worshról, Han viszont épp nekikészült az ugrásnak, de e helyett leszédült az állatról. Leia odarohant hozzá, és gyengéden megfordította. Oldalán egy lyuk tátongott, mely eléggé vérzett. Han ránézett Leia aggodalmas arcára.

 - Nyugi szívi. Semmi bajom – nagy nehezen megállt – Induljunk! Be kell mennünk az erdőbe, nehogy ránk találjanak.

Leia megfogta a kosarat, amiben az étel volt, rakott bele néhány ruhát és a pokrócot, majd odament Dibhez és hazaküldte.

 - Gyere – mondta, és Han válla alá nyúlt. Bár a férfi igyekezett a saját erejéből menni, Leia így is tudta, hogy Hannak nagy fájdalmai vannak.

15 percet gyalogoltak az erdő sűrűjébe, mikor Leia meg ájjt parancsolt.

 - Menjünk tovább – mondta Han sápadtan.

 - Nem – jelentette ki Leia határozottan – Pihenned kell! Eléggé bent vagyunk már. A sebed is egyre jobban vérzik – letette a pokrócot, és Han ráült. Útközben szedett néhány növényt, amitől javulást remélt. Levette Hanról az ingét. Mikor meglátta a férfi jobb oldalán lévő sebet összeszorult a torka. Annyira nem vérzett, mint gondolta volna, de csúnyán megégett a bőr. Néhány növényt szedett útközben. Ezeket most összemorzsolta, és a sebre tette. Jelenleg többet nem tudott tenni. Bármennyire is óvatos volt Han felszisszent a fájdalomtól. Leia a homlokára tette a kezét, és érezte, hogy sebláza van.

 - Úgy érzem, hogy nemcsak a birodalmiak akarnak megölni, hanem te is! – sziszegte a fogai között Han – Ez az izé fenemód csíp!

 - Tudom – mondta Leia együtt érzően. Letépett egy csíkot Han ingéből, és azzal kötözte be a sebét. A termoszban volt egy kis stimmtea, amit most belerakott, egy miniatűr, hordozható melegítőbe. Betakarta Hant és a kezébe adta a meleg teát.

 - Köszönöm – mondta Han hálásan. Felnézett az égre – Ideje indulnunk. Jobb lenne, ha sötétedésre még beljebb mennénk – Felkerekedtek, és hat óra tájékán, már az erdő sűrűjében voltak. Leia átkötözte Han sebét, és egy fa tövébe fektette.

 - Hol laktál? Hol laktatok a szüleiddel? – kérdezte végül Leia.

 - Sehol – mondta Han szomorúan – Még kicsi voltam, amikor megölték a szüleimet.

 - Akkor ki nevelt fel? – kérdezte Leia kíváncsian.

 - Egy Dewlana nevű vuki. A férje Garris Shrike hajóján volt rabszolga – ezután sokáig volt csönd. Leia látta, hogy Han nehezen beszél ezekről az időkről – Úgy két éves lehettem, amikor megtalált az utcán. Lopásra, csalásra, koldulásra kényszeríttet. Az egyetlen, aki törődött velem, az Dewlana volt. De Shrike megölte őt – Leia látta Han szemében a fájdalmat, és elátkozta magát, amiért épp most jutott eszébe erről kérdezni – Akkor elszöktem. Később hadnagy lettem a birodalmi akadémián. Ott egy rabszolga-hajcsár halálra akarta verni Csubit. Én megmentettem. Megígértem Dewlananak, mielőtt meghalt, hogy segítek egy bajtársának, ha alkalom nyílik rá – és megnyílt a szerelme előtt. Ahogy visszagondolt a korábbi énjére Han, elszégyellte magát. Sok mindent elmondott Leiának, de persze a barátnőit nagyrészt igyekezett kihagyni a történetből. Minél többet beszélt, annál rosszabbul lett, végül pedig két könnycsepp gurult le az arcán.

 - Sajnálom – mondta Leia, és vigasztalóan megcsókolta. Leia látta a fájdalmat az arcán. A fizikait is…és a lelkit is. Leia szorosan Han ép oldalához simult, és megsimogatta az arcát. Így vigyázták egymás álmát.

                                                                       *

V. Fejezet:

 - Hol lehetnek? – kérdezte aggódva Neil Grissom ezredes – Parancsnok, mit mondott önnek Solo tábornok, mikor jönnek vissza?

 - Han azt mondta, hogy ne várjuk őket, nem sietnek. Azt mondta délután-fele hazajönnek – leült a kanapéra, és kényelmesen elhelyezkedett – Kérem maradjanak csendben. Megkeresem őket az Erővel – mondta és Jedi meditációba mélyült. Lélegzetét és szívverését lelassította, és koncentrált. Megtalálta Leiát, és belenyúlt az elméjébe. Megremegett.

 - Mi történt? – kérdezte azonnal Tia.

 - Bajban vannak – mondta Luke verejtékezve – Birodalmiak egy csapata rájuk támadt, és Han megsérült. Meg kell keresnünk őket – kiáltott fel – Leia nagyon aggódik érte.

 - Huhh! Azok az átkozott birodalmiak. Azonnal szervezek egy csapatot, bár mindjárt teljesen sötét lesz. Addig is kérem próbáljon kapcsolatba lépni a hercegnővel, és mondja meg, hogy a segítség úton van – mondta az ezredes, és a kommunikátoráért nyúlt, hogy máris szervezkedhessen. Luke közbe visszasüllyedt a meditációs transzába, hogy szóljon Leiának.

„Leia, Leia” szólongatta húgát. Először csak reményt és aggodalmat érzett a nő felöl, de aztán megérkezett a halk válasz „Luke”. „Leia a segítség úton van! Ne aggódj”

Tia odalépett Lukehoz, aki megremegett az érintéstől. A lánynak csodálatosan sima, és finom bőre volt. Tia belenézett Luke kék szemeibe, és megszorította a kezét. Mielőtt Luke egy szót is szólhatott volna, a lány kilibbent a teremből.

                                                                       *

 - Han! Han ébren vagy? – kérdezte Luke, miközben lecserélte a hidegvizes-borogatást Han homlokáról.

 - Igen.

 - Luke üzent. Úton van a segítség.

 - Oh a remek. A kölyök mindent elintéz – mondta Han kábán, és lekókadt a feje. Halkan hortyogott. Leia aggódva figyelte.

Már éppen elkezdett hajnalodni, mikor Leia meghallotta a légi-robogók hangját. Nem sokkal később meg is látta a két közeledő járművet, maguk mögött egy légpárnás hajóval. Luke levette a sisakját, csakúgy, mint Csubi. Leia mindkettőjüket megölelte.

 - Hála legyen a csillagoknak, hogy megtaláltatok minket! – mondta Leia

 - Hála az Erőnek is! – javította ki Luke – Te jól vagy?

 - Semmi bajom, csak fáradt vagyok.

 - Gyere. Hant beviszik a korház-részlegre, és ott téged is megvizsgálhatnak – mondta Luke és odamentek a siklóhoz. Leia hálásan nézett rá, majd bemászott Han mellé. Luke követte.

 - Köszönöm öcskös – mondta Han – Jövök neked eggyel.

  - Kiegyenlítettünk – mondta mosolyogva a Jedi. Hirtelen felrémlett neki, amikor kiszabadították Hant Jabba fogságából.

                                                                       *

 - Nos kapitány, sikerrel jártak? – kérdezte Gowron admirális.

 - Az egyik lázadót megsebesítettük, a nőt viszont nem uram. Sikerült elmenekülniük.

 - Felismerték a nőt, vagy a férfit?

 - Igen uram. A nő Leia Organa Hercegnő, a férfi pedig egy csempészből lett lázadó, Han Solo.

 - A hercegnő?! Úgy látszik, hogy az a nő sose tanulja meg, hogy ne húzzon ujjat a birodalmiakkal. Biztos nem volt neki elég, mikor a nagyra becsült Tarkin kormányzó felrobbantotta az Alderraant. Most megfizet az árulásáért.! – füstölgött – A delegáció többi tagját sikerült azonosítaniuk?

 - Igen uram. A másik férfi Luke Skywalker parancsnok.

 - Az a senkiházi kölyök! Az a semmirekellő parasztfiú ölte meg a Császárt! Ezért még nagyon drágán megfizet.

 - Igen uram – mondta feszengve a rohamosztagosok kapitánya, és tisztelgett. Örült, hogy nem személyesen kellett jelentenie.

                                                                       *

 - Ne aggódjon Organa hercegnő – mondta az orvos – Solo tábornok hamarosan kijöhet. Szintetikus húst tettünk a sebére, miután baktával kezeltük. Bemehetnek hozzá, de vigyázzanak, mert a kedve nem a legjobb, főleg mióta a vuki besurran hozzá – mondta az orvos. Arcán látszott, hogy ez amolyan mindennapos eset. Elvégre Korélián voltak – Este kiengedem, de ne engedjék felkelni, meg birkózni, szóval ilyenek. Addig figyeljük.

 - Köszönjük doktor úr – mondta Luke, és az ajtó érzékelője elé állt, hogy amaz kinyíljon. Csubi már Han mellett strázsált, és halkan mormogott neki. A koréliai arckifejezéséből látván, Luke is és Leia is biztosra vette, hogy a nagyranőtt vuki épp megdorgálja védelmezettét, amiért ilyen ügyetlen volt.

 - Han! Hogy vagy? – kérdezte mosolyogva Leia. Az édes mosoly láttán a férfi arca felderült.

 - Most hogy itt vagy hercegnőm, jól.

 - Látom Han a humorodat nem lőtték le – mondta Luke, mikor úgy érezte, hogy már rá is tudnak figyelni.

 - Kössz Öcsi. Jövök neked eggyel – mondta Han hálásan – Hol is tartunk éppen? – kérdezte.

 - Nem tudom, most merre mozog a mérleg.

Halk figyelmeztető-csengő hallatszott, majd Neil Grissom lépett be a lányával.

 - Tábornok! – köszöntötte az ezredes – Hogy érzi magát?

 - Köszönöm, megvagyok. Este szerencsére kiengednek. De ez a majdnem egy nao is sok volt.

 - Hát a rohamosztogosoknál jobban néz ki, akiket lelőttek. Velük ugyanis nincs az a híres Solo-szerencse, mert ők belehaltak a sérüléseikbe.

 - Én is örülök Han – mondta Tia – Egyébként igazad volt – mondta sejtelmesen, és kiment.

Mielőtt Leia bármit is kérdezhetett volna, egy orvosdroid lépett be, és mindenkit kitessékelt a szobából.

                                                                       *

 - Navigátor – mondta Gowron admirális.

 - Igen uram?

 - Mennyi idő múlva érünk a Koréliai rendszerbe?

 - 5 szabvány óra múlva uram. Ottani idő szerint körülbelül 9 órakor – mondta a fiatal tiszt.

 - Helyes – mondta az admirális – Helyes. Minden Hajónak, itt Gowron admirális. Irány a Koréliai rendszer! Mi egy standard órával később megyünk. Tisztítsák meg a terepet – mondta Gowron  a közös frekvencián, várva a nyugtákat. Megkapta.

                                                                       *

Valaki kopogott Tia Grissom ajtaján.

 - Tessék – mondta visszafordulva az erkélyről.

 - Jó estét kisasszony – mondta Luke Skywalker.

 - Ah Luke üdvözlöm. Mit tehetek önért?

 - Megígértem, hogy folytatjuk a beszélgetést. És kérdezni is szeretnék valamit – vallotta be.

 - Csak tessék.

 - Önből valami furcsát érzek. Nem is tudom hogy mit. Valami halvány Fényt. Nem volt lovag véletlenül az édesanyja vagy valamelyik rokona?

 - Nem tudom. Vader és a Császár hamarabb megölte őket, minthogy ezt megkérdezhettem volna tőlük.

 - Ne haragudjon kisasszony, nem akartam megbántani – mondta Luke és bűntudatot érzett, mert látta, hogy a lány szenved.

 - Maradjunk a Tiánál – mondta a nő.

Luke felemelte a lány állát, és látta, hogy könnyek csillognak a gyönyörű zöldesbarna szemében. Lukeot elfogta a szenvedély. Odahajolt és megcsókolta a lány ajkát. Tia nem húzódott el, sőt visszacsókolt. Mikor ajkaik kettéváltak tekintetük egymásba-nevetett.

Vacsoránál már egymás mellett ültek. Ez a frissen gyógyult Hannak egyből feltűnt. Odahajolt Leiához:

 - Mik vannak hercegnőm! – suttogta – Úgy látszik, hogy Luke is túlojtott a válságon – Leia tudta, hogy a szüleikre céloz – És máris becsajozott!

Leia a bordái közé bökött. Ő is észrevette. Mostanában ritkán lehetett Lukeot vidámnak, vagy mosolygósnak látni. Örült, hogy fivére is boldog. És annak is örült, hogy Tiával. Több okból is. Először is már aggódott Lukért, mert mióta ismerték egymást tudta, hogy a fiú szerelmes belé. Még jó, hogy egy belső késztetés miatt mindig elutasította Lukeot. Leiát viszont az a tény nagyon zavarta, hogy azért is örül annak a kapcsolatnak, mert tudta, így Tia már nem kerülhet közelebb Hanhoz. Le ia szidta magát, amiért nem csak a fivérére gondolt, hanem saját érzelmeire, mert főleg saját érzelmeire, de ekkor Luke ránézett. Megérezte testvére örömét, és bíztatását. Leia tekintete Hanra vándorolt, aki furcsa, töprengő arccal meredt maga elé. Meghallotta Luke hangját a fejében: Ne aggód, szeret téged. Ezt te is tudod Leia. Ekkor Leia vállai leereszkedtek, mert megnyugodott. Eddig észre sem vette, hogy feszült volt.

Grissom ezredes adóvevője csipogni kezdett. Azzal egy időben egy hadnagy futott be:

 - Uram! Elnézést a zavarásért, de megtámadtak minket! Két birodalmi csillagromboló! Most léptek ki a hipertérből.

 - Oh, hogy a fene enné meg őket! Készítsék a csapatokat – beledobta ételmaradékába a szalvétáját – Mondja csak Solo tábornok, elég erős már egy kis mulatsághoz?

 - Hogyne ezredes. Arra mindig kapható vagyok.

 - Grissom ezredes, nincs véletlenül egy használaton kívüli x-szárnyú vadász? – kérdezte Luke.

 - De van parancsnok kettő is. A pilóták meghaltak. Rendes emberek voltak, mert előbb lehozták a gépeiket, és csak utána haltak meg.

 - Rendben, és köszönöm. Csubi! Nem szállsz be a másik Szöcskébe?

 - Hrrrrrrw – érkezett az igen felelet.

 - Én az A-szárnyúmmal megyek apám. – mondta Tia és felállt az asztaltól.

 - Ne! Te inkább maradj itt és… - kezdte Luke.

Tia elmosolyodott – Nyugi Luke, nem először megyek csatába. Egyébként is, az A-szárnyú módosított, úgyhogy nem kell aggódnod. Mivel koréliai vagyok, a vezetésben jobb vagyok nálad – mosolyodott el a lány, és elindult a lépcső felé.

 - Én is megyek – mondta Leia és szintén a szobája felé vette az irányt – Készítsétek fel a hajót. Ha jól számolom körülbelül három óra múlva érnek ide a csapatok. Amit Ackbartól kértem az valószínűleg öt óra múlva ér ide. Legalább addig ki kell tartanunk.

                                                                          *

Kopogtattak Leia ajtaján, aki épp a haját tűzte fel harcoláshoz praktikusabb frizurába. Gyönyörű fehér ruháját átcserélte, egy harci overállra.

 - Tessék.

 - Jó estét! Zavarok? – kérdezte Tia Grissom, aki kék kis overállját átcserélte pilótaruhára.

 - Nem. Őszintén szólva már vártam magát. Úgy érzem, hogy egy kérdés foglalkoztatja. Mi a véleménye Lukeról? – kérdezte Leia hírtelen.

 - Oh! Ő olyan kedves, szelíd, okos, jóképű és … - de itt abbahagyta, mert Leia elkezdett nevetni – Valami rosszat mondtam? Kihagytam valamit?

 - Igen – vágta rá Leia mosolyogva.

 - Mit?

 - Azt, hogy szerelmes magába.

 - Oh. És ez zavarja önt? – kérdezte Tia.

 - Hogy engem? Dehogy is. Luke megérdemli a boldogságot.

 - Igen, azt tudom. De Ön és Ő… - mondta Tia kínosan.

 - Hogy mi? Nem, csak barátok vagyunk. És ő különben is… - kis szünetet tartott, amit Tia is észrevett – Luke – fejezte be a mondatot. Leia, hogy elkerülje a figyelmét kényesebb témára tapintott. Arra a dologra, amit már megérkezésül után is fel szeretett volna tenni a lánynak. – Maga és Han, szóval több  volt köztetek mint barátság igaz?

 - Fogjuk rá – bólintott – De az már nagyon régen volt, és már réges-rég vége – biztosította az aggódó hercegnőt Tia.

                                                                            *