2. fejezet: Készülő káosz

A Coruscant bolygó egy másik pontján, a Köztársasági Börtönben, Disra, az egykori birodalmi moff sötét képpel üldögélt cellájában, és az árnyékokat nézegette. Pár hete majdnem sikerült kijutnia innen, nagy pénzeket ígért az akkori fiatal biztonsági őrnek. De az áruló Ardiff kapitány gyorsan kapcsolt, és elkapta őt, Disrát, mielőtt elhagyhatta volna a Coruscantot. Akkor pedig a veterán köztársasági katonát, Garm Bel Iblis tábornokot nevezték ki biztonsági őrnek. Bel Iblis pedig éjjel-nappal az ajtó előtt őrködött. Disra tudta, hogy Bel Iblist nem tudná megvesztegetni. A tábornok már a Lázadók Szövetségét is szolgálta, és amikor Palpatine Birodalma megbukott, az Új Köztársaság tisztje lett. Disra elmosolyodott. Van még azért egy trükk a tarsolyában. Nem fogja ebben a hitvány cellában leélni az életét. Utólag visszagondolva Palpatine bukása megérdemelt volt, mert az elbizakodottság csapdájába esett.

Ő, Disra azonban nem becsülné le ellenfeleit. Az ő Birodalma nem bukna meg.

Disra biztos volt benne, hogy lesz alkalma ezt bebizonyítani.

Mara Jade hátradőlt űrhajója pilótaülésében. Miután a Jedivé válás nagy áldozatában feláldozta saját hajóját, a Jade Fire-t, jobb híján Luke Jedi-Explorerjét használta. A számítógép jelezte, hogy, hogy nemsokára eléri úti célját. Egy eladdig ismeretlen bolygó felé tartott, ami egy isten háta mögötti kvadránsban, a Ryloth bolygótól egy parszeknyire helyezkedett el. A Ryloth-on twi’lekek (humanoid, általában kék bőrű, fejükön két nyúlványt, lekkut viselő lények) lakták, így könnyen megtörténhetett, hogy itt is twi’lekeket fog találni.

Először is azonban pihenni fog. A Jedi-Explorernek félúton bedöglött a hiperhajtóműve, ezért Mara három napon keresztül manuálisan irányította a hajót.

Ráfér egy kis pihenés.

Luke belépett a Császári Palota ajtaján. Leia szaladt felé.

- Ó, Luke! De jó, hogy itt vagy! Mi történt?

- A Sötét Oldal megmozdult. Ugyanaz az érzés volt, mint amikor Palpatine, Kueller, vagy Exar Kun a közelemben tartózkodott, de sokkal erőteljesebb volt a hideg hullám. Attól tartok, hogy a Sith Lordok valamiben mesterkednek. Apropó… hol van Han?

- Han elment. – felelte Leia.

- Hová? Miért?

- Mara után ment. Utol akarja érni, és visszahozni, hogy segítségedre lehessen a Sith Lordok tervének kifürkészésében.

- Nincs szükségem segítségre! – tiltakozott Luke.

- Tényleg? És ha majd ott állsz egy rahedli Sith Lord között, akkor is ilyen magabiztos leszel? Attól, hogy te vagy az Új Köztársaság leghatalmasabb Jedi-lovagja, nem kell mindent segítség nélkül elvégezned.

Luke annyira ideges volt, hogy már a düh is átjárta.

- Szóval nem hiszitek, hogy egyedül is meg tudom védeni a Köztársaságot! – fortyant fel.

- Az Erőre Luke! Mi ütött beléd? Csak azt akarjuk, hogy ne egymagadban állj ott, ha túl nagy fába vágod a fejszédet. És különben is nem egy idegen embert akarunk elküldeni veled, hanem a feleségedet.

- Épp ez a bajom. – morogta Luke.

- Ah, Luke. Te is tudod, hogy Mara tud vigyázni magára. Azonkívül ő is Jedi-lovag, akinek a képességeiben megbízhatsz. Hiszen te képezted ki. Te faragtál belőle Jedit.

- Jó, igazad van. – adta meg magát Luke. – De amíg Han és Mara vissza nem tér, addig én mit tegyek? Utálom a tétlenséget, csak az időmet vesztegetem.

Leia idegei kezdték felmondani a szolgálatot.

- Luke! Nem emlékszel mit tanított neked Yoda és Obi-wan? A Jedinek a türelem és a nyugalom a legfőbb erénye. Te tanítottál engem, és most nekem kell elmondanom neked az összes régi Jedi-bölcsességet?

Luke a tenyerébe temette az arcát, és felsóhajtott.

- Bocsáss meg! Tudom, hogy nagyon ostobán viselkedtem, de nem szeretem, ha nem tehetek semmit a Köztársaságért. Tétlenségre vagyok ítélve.

- Ha mindenáron tenni akarsz valamit. – lépett oda a fivére mellé Leia – Akkor figyelmeztesd a tanítványaidat a Yavin-4-en. Jobb, ha felkészülsz minden eshetőségre.

- Igen. – mormolta Luke. – Megyek is.