A POLITIKA SZEREPE

Noha habozó léptei elárulták kényelmetlenségét, Jacen Solo követte Luke nagybátyját a Belső Tanács termébe. Természetesen ismerte a jelenlegi államelnököt és a tanácsosokat, de eddigi találkozásaik társadalmi eseményekre korlátozódtak. Ez a mostani azonban üzlet volt, mégpedig komoly, ahogy arról Luke Skywalker feszült léptei is árulkodtak. Azért hívták őket a Coruscantra, hogy Luke tárgyalhasson a Jedi Tanács életre hívásáról, de a Jedi-mester nem kételkedett benne, hogy helyenként kemény ellenzésre számíthat a tanácsosok részéről – esetleg azoktól is, akiket a barátjának mondhatott.

Ami még rosszabb volt; Jacen ezúttal titkon remélte, hogy Luke ellenfelei kerülnek ki győztesen a vitából.

A hat tanácstag és az államelnök Borsk Fey’lya egy félkör alakú asztalnál foglaltak helyet, amit pontosan az ajtóval szemben állítottak fel. Az asztal előtt két széket helyeztek el – de egy picivel alacsonyabban, és Jacennek nagyon úgy tűnt, mindez nem más egy ostoba kísérletnél, hogy a tanács tagjait a vendégeik fölé helyezze.

Ebben a helyzetben mindez nevetségesnek tűnt.

Különösen Borsk Fey’lyával. Jacen épp nagybátyjával és édesanyjával volt, mikor Leia megkapta a híreket, hogy Borskot, mint a Tanács legrégebb óta szolgáló tagját, az Új Köztársaság legidősebb államférfiját megválasztották államelnöknek – és a bothan kétségkívül élvezte új pozícióját.

Alig néhány éve Borsk csak nagylelkű megbocsájtás újtán úszott meg egy hosszú börtönbüntetést. A klasszikus politikusok mintaképe volt, aki információkat szivárogtatott ki, hogy gyengítse ellenfeleit, egyszer majdnem elérve Leia visszahívását, hamis vádakat terjesztve. Noha állandóan ilyen szituációkban érték tetten, Borsk mindig meg tudta vetni lábát a politikában. Egyszer már karnyújtásnyira került a csúcstól, Mon Mothma elnök asszony bizalmas tanácsadójaként dolgozott, majd lezuhant, olyan vádakkal szembesítve, amik börtönbe, vagy az árulás lehetőségét figyelembe véve akár örökös száműzetésbe is taszíthatták volna.

Most pedig újra itt volt, a tanácsosok legfrisebb generációja között, akik úgy tekintettek rá, mint az Új Köztársaság hősére.

Legutolsó felemelkedésének hírére Jacen édesanyja komolyan eltűnődött, vajon helyes döntést hozott-e a visszavonulással. Leia nyíltan is megjegyezte, hogy elképzelhető a visszatérése a politikába.

Erről aztán végül Luke beszélte le, emlékeztetve, hogy a kormányzat arca nagyban megváltozott, mióta lemondott, az ismerős és barátságos arcok egyre inkább eltűntek. Még a mélyen tisztelt és kötelességtudó Ackbar és Drayson admirálisok sem voltak hajlandóak tovább folytatni politikai vagy katonai szerepvállalásukat, és visszavonultak.

Ahogy Borsk megnyitotta a tanácskozást, udvariasan köszöntve vendégeit, Jacen végighordozta tekintetét a tanácsosokon, emlékezve arra, amit Luke mondott mindegyikükről, próbálva kifürkészni álláspontjukat.

Jacen jobb keze felé, az asztal szélén a Sullust bolygó szenátora, Niuk Niuv foglalt helyet. Jellegzetes sullusti vonásaival, túlméretezett, kerek füleivel és széles orcájával sokkal inkább tűnt egy kisgyerek játékszerének, mintsem tanácsosnak, de Jacen már épp elég jól ismerte a sullustiakat ahhoz hogy tudja, milyen szilárd szövetségesek és veszélyes ellenfelek tudnak lenni. Luke szerint ráadásul egyik nagy ellenlábasukat tisztelhették benne.

Niuk Niuv mellett az alderaani Cal Omas foglalt helyet, egy Luke terveivel szimpatizáló férfi, és talán a Jedi-mester legerősebb szövetségese. Miután a Birodalom elpusztította szülőbolygóját, Cal Omas a Lázadó Szövetség oldalán küzdött tovább, így jól ismerte a Jedik értékét.

A vuki Triebakk, Luke egy másik potenciális szövetsége Cal és Borsk között ült, de az államelnök másik oldalán helyet foglaló tintahalfejű kreatúra, a quarren Pwoe a Jedi-mester talán legnagyobb ellensége volt a csoportban. A Mon Calamari bolygó többi vízalatti lényéhez hasonlóan ő is szigorú-savanyú kinézetű volt – az első quarren, aki valaha a Belső Tanács tagja lehetett. Mon Calamari persze állandó hellyel bírt a szervben, nem utolsósorban a folyamatosan érkező csatacirkálóknak, és a Birodalom ellen oly értékes támogatásnak köszönhetően, de ezt megelőzőleg – és sokáig azt gondolták, ez így is marad – mindig kalamári és nem quarren töltötte be a posztot. Ackbar admirális volt a logikus döntés, mint az első ideglenes kormány idejében, de mikor Pwoe emelkedni kezdett a ranglétrán – ebben gyaníthatóan Borsk keze is benne volt – Ackbar elvetette a visszatérés gondolatát is, és inkább hazatért.

A másik két tanácstag két ember volt, a Commenor bolygóról Fyor Rodan, Koréliáról pedig Chelch Dravvad. Fyor Rodan ragaszkodott Luke megjelenéséhez, és nagybátyja figyelmeztette Jacent, hogy Rodan nem barátjuk, és nem szabad megbízni benne.

Mindezt figyelembe véve Jacen hátradőlt székében, és feszülten figyelt minden egyes rezdülésre.

A szinte véget nem érő álszent kellemkedések és formaságok után Borsk Fey’lya egyenesen Luke szemébe nézett, és a lehető legkomolyabb hangon szólította meg. – Hallott a Mediator jelentéséről?

- Úgy értesültem, hogy Leia hamarosan találkozhat Nom Anorral – felelte Luke, kikerülve a nyilvánvaló kérdést.

- A helyzet bonyolódott – jelentette ki Borsk.

- Kérek minden meglepett tanácstagot, hogy emelje fel a kezét! – szólt közbe Fyor Rodan, rosszindulatú szarkazmussal a hangjában, ami Jacen számára nagyon oda nem illőnek tűnt.

- Hallottam a… beavatkozásunkról – ismerte be Luke.

- Hiba volt az osarianok részéről, hogy megpróbáltak megállítani egy köztársasági képviselőt – jegyezte meg Cal Omas.

- Ez kényelmes mentség a Jedi hősünk számára, hogy a megmentésükre siessen – vágott vissza Fyor Rodan.

- Előszeretetettel ugrálnak az ágyúkhóz – szólt Pwoe is, vádló tekintetét Luke-ra vetve.

Jacen nehezen tudta elhinni a tiszteletlen hozzállást, és a mögötte rejlő szándékokat. Az Új Köztársaság bajnokkal küszködött, mindenhol apróbb viták ütötték fel a fejüket, közöttük több ókori ellentét, amiket a Birodalom takarója egy jó ideig maga alá temetett, és a mostani szabadság tette ismét lehetővé felszínre kerülésüket. Így hát a Köztársaság tanácsosait és képviselőit, a Jedi Renddel egyetemben sok támadás érte az elmúlt időben, így hát ez a két csoport is elkezdett egymásra mutogatni.

Állandóan erről szólt a fáma, egyik polgárháború a másik után, egy vérbosszú itt, egy agrárbolygó panasza amott, a több bolygóra kiterjedő bányászsztrájkról nem is beszélve, még a vuki Triebakk is a legújabb mon cal csatacirkálók navigációs rendszereinek meghibásodásáról vitatkozott Pwoe tanácsossal.

Mindez olyan értelmetlennek tűnt Jacen számára, egy fél tucat dumagép, sok panasszal, de kevés megoldással, és ez ismét előtérbe hozta félelmeit, mikor arra gondolt, hogy nagybátyja éppen ellenőrzés alá akarja vonni a Jedi-lovagokat. Kikapcsolta magában a gyűlés hangjait néhány percre, néhány meditációs technikát próbálgatva, amik tökéletesítésen fáradozott, egészen addig, amíg Borsk végre kereken Luke-hoz fordult, és a Jedi Tanácsról kérdezte.

Luke hosszú ideig hallgatott. – Nem hoztam még meg a végső döntést – felelte végül, és ez kissé meglepte Jacent, mert eddig az volt a benyomása, hogy szándékai egyértelműek.

- Nos, tanáccsal vagy anélkül, de meg kell fékeznie ezeket a vándorló Jediket – szólt a fajára nem jellemző szenvedéllyel Niuk Niuv.

Triebakk tiltakozóan felhördült, Cal Omas pedig szavakba öntötte véleményét. – Megfékezni? – visszhangozta hitetlenkedve. – Emlékeztetném rá, hogy a Jedi-lovagokról beszél.

- Egy veszélyes csoport – szólt Pwoe, teljes komolysággal, hangjának visszhangzó zengése csak nyomatékot adott szavainak.

- Az egész galaxisban problémákat okoznak – tette hozzá Fyor Rodan gyorsan.

Jacennek feltűnt, hogy nagybátyja a Tanács legcsendesebb tagját figyeli. Chelch Dravvadé lehetett a döntő szavazat a Jediket illető kérdésekben, de a koréliai a leghalványabb jellel sem árulta el szándékait.

- Miért, a Külső Perem világairól is hallottam jelentéseket, még olyan távolról is, mint az Angor-rendszer – folytatta Fyor Rodan immár talpon, az öklét rázva. – Jönnek a Jedik, repkednek a torpedók, halnak az ártatlan állampolgárok.

- Úgy érti csempészek – így Cal Omas.

- Sokan segítettek a Birodalom megdöntésében – vágott vissza Fyor Rodan.

- És ez mentség a jelenlegi illegális tevékenységükre?

- A Jedi-lovagok nem egyenlők a törvénnyel – mutatott rá Niuk Niuv.

- Ezt pedig ideje lenne közölni velük – szólt Fyor Rodan. – Fey’lya elnök, talán el kellene gondolkodnunk egy megoldáson a kérdésben. Kiadhatnánk egy hivatalos nyilatkozatot, miszerint be kell fejezniük minden rendőri tevékenységet, amelyekre nem hatalmazták fel őket a helybéli hatóságok, vagy pedig mi.

Borsk Fey’lya ismét Luke szigorú vonásaira pillantott, majd megdörgölte szőrös arcát. – Ne döntsünk elhamarkodottan – javasolta.

Jacen figyelmét nem kerülte el, hogyan hőkölt hátra a bothan Luke erőteljes aurájától.

- Elhamarkodottan? – visszhangozta Fyor Rodan egy nevetés kíséretében. – Ezek a vadorzók már így is túlzottan beleélték magukat a galaktikus rendőrség szerepébe. Talán tolerálnunk kéne ezt?

- Talán meg kéne tagadnunk a segítségüket azon területeken, amelyeken ők a legjobbak? – vágott vissza Cal Omas. Rodan erre csak gúnyosan felhorkant, Triebakk egyetértően bömbölt, Pwoe felmordult, a magát még jobban beleélő Niuk Niuv pedig tiltakozások egész tárát zúdította az alderaanira.

És újra elkezdődött a kiabálás, újult erővel, Jacen pedig gyorsan visszavonta magát belőle. Úgy tűnt, a Jedik minden lépése felett ítélzeni akartak olyanok, akiknek Jacen véleménye szerint semmi joguk nem volt az ítélkezésre.

Ő és Luke nem sokkal később távoztak is a teremből, maguk mögött hagyva a mindenről és semmiről szóló szavak háborúját. Jacen meglepetten vette észre, hogy Luke arcán elégedett mosoly ült.

- Mind Fyor Rodan, mind Niuk Niuv elárulták magukat az utolsó körben – magyarázta el a zavarodott Jacennek.

- A csempészekkel?

Luke bólintott, és újra elmosolyodott.

- Azt gondolod, kapcsolatban állnak a csempészekkel? – kérdezte hitetlenkedve Jacen.

- Ez nem olyan ritka – felelte Luke. – Kérdetd csak apádat – tette hozzá, egy olyan vigyor kíséretében, ami valahol rosszul esett Jacennek. Han Solo múltja nem volt titok előtte.

- Tehát úgy véled az a bajuk, hogy megtépázzuk a profitjukat? – kérdezte. – Lehet, hogy némelyik tanácsos azokkal a csempészekkel áll kapcsolatban, akiket a Jedik hajkurásznak odakint?

Luke vállat vont. – Nem tudhatom biztosra – ismerte be. – De stimmelni látszik.

- Mit akarsz tenni ellene?

Luke megtorpant, így aztán Jacen is, és szembefordultak egymással.

- Van száz Jedi-lovagunk, akik a saját fejük után rohangálnak szerteszét a galaxisban – magyarázta Luke. – Ez a fő probléma.

- Nem gondolod, hogy ezek a Jedik a Külső Peremen igazságot tesznek a csempészek üldözésével? – kérdezte Jacen.

- Nem ez a gond – felelte Luke. – A gond az, hogy ez a szétszóródás ellehetetleníti a közös cselekvéseket.

Jacen tekintete a távolba révedt, mintha nem tudná követni.

- Itt van nekünk Wurth Skidder, aki ostobán viselkedik az osarianokkal szemben, mások pedig bosszúállási vágyból a csempészeket üldözik a Külső Peremen, és nem ezek az egyetlen történetek, amiket hallottam. Nehéz mindet követni, és gyakran az az érzésem, hogy csak a tüneteket kezelem, anélkül, hogy egy ujjal is hozzányúlnék a valódi betegséghez.

Szóválasztása ismét megállította Jacent, és aztán Luke-ot is, ahogy a szavakat a felesége vonatkozásában mérlegelte.

- Ezért van szükségünk a Jedi Tanácsra – folytatta Luke egy pillanattal később. – Hogy legyen egy egységes cél és irányzat.

- Ezt jelenti egy Jedi-lovagnak lenni? – kérdezett rá egyenesen Jacen, megismételve, amit Luke már többször hallhatott az elmúlt hónapokban – Jacentől, nem pedig másik tanítványától, Anakin Solótól.

- Miért érdekel egyáltalán, hogy mit gondolnak a tanácsosok? – kérdezte Jacen, részben, hogy témát váltson, részben mert tényleg érdekelte a válasz. – Nincs szükséged rájuk, hogy újra életre hívd a Jedi Tanácsot. Miért pazarolsz időt rájuk és az ostoba vitáikra?

- Nincs szükségem rájuk – ismerte be Luke. – Függetlenül attól, amit Fyor Rodan, Niuk Niuv, vagy Borsk Fey’lya gondol, a Jedik nem felelnek a Szenátusnak. De ha nem adják áldásukat a dologra, akkor az Akadémiával és a Tanáccsal való terveimet nehezebb lesz kivitelezni, legalábbis ami a nyilvános kapcsolatainkat illeti. Majd megtanulod te is ezt a játékot, Jacen. Úgy hívják, hogy diplomácia.

Helyben voltak, gondolta Jacen, de megtartotta véleményét magának. Minden Jedikhez kapcsolódó formalitás, legyen az az Akadémia vagy a Tanács, nem volt más, mint bürokráciai rétegek hozzáadása szellemi és személyes dolgokhoz, amiket nem lett volna szabad kormányozni, irányítani. Az idealista Jacen tizenhat éves szemeiben a független Jedi-lovagoknak tudniuk kellett elfogadni és megérteni azt a filozófiát az Erőről, melynek segítségével önmaguk urai lehettek. Egy jól képzett Jedi-lovag, akinek megtanították, hogyan kerülje el a Sötét Oldalt, és bizonyította, ellent tud állni ilyen hatalmi kísértéseknek, nem igényelt bürokratákat, hogy kísérjék akcióit. Attól félt, hogy ha mégis beengedik a kormányzat rétegeit a Rendbe, elveszik a teljes misztérium az egészből.

- Tudjuk, hogy Rodan és Niuk Niuv ellenünk vannak – folytatta továbbsétálva Luke. – Kétlem, hogy Pwoe bármire vevő lenne, ami veszélyeztethetné a pozícióját – a quarrenek sokáig vártak egy ilyen lehetőségre. Triebakk támogatni fog, bárhogy döntök is. Cal Omas ugyancsak, ő már régen megtanult bízni bennem és a Jedikben. Ezek szerint Chelch Dravvad dönthet, és azt hiszem, meg tudom majd szerezni, ha választ tudok adni néhány olyan problémára, amit Rodan és Niuk Niuv rendre felemleget.

- Mi van Fey’lya elnökkel? – kérdezte Jacen.

Luke csak legyintett, mintha a bothan nem számítana. – Borsk mindig azt teszi, ami a legjobb neki – magyarázta. – Ha Chelch Rodanék csoportjába áll, és négy-kettő lesz ellenem, akkor Borsk támogatni fogja őket. De ha három-három lesz a vége, akkor Borsk vagy leállítja az ügyet, és rámbízza a döntést, vagy pedig támogatni fog minket, remélve, hogy valamikor viszonozni fogjuk a szívességet.

- Anya sosem támogatná ezért – jelentette ki Jacen szárazon, és Luke nem cáfolta meg. – Borsk Fey’lya bolond, ha azt hiszi, igen.

- Ő most egy olyan világban él, ahol a szövetségek pillanatról pillanatra változnak – magyarázta Luke. – Borsk megtesz mindent, amiből egy adott helyzetben hasznot húzhat. És annyira el van ragadtatva ettől a filozófiától, hogy azt hiszi, mindenki ezen játékszabályokat követi.

Ezúttal Jacen torpant meg hirtelen. – És ezeknek akarsz te örömet szerezni? – kérdezte szkeptikusan. – Ezeket akarod utánozni a saját tanácsoddal?

- Természetesen nem – felelte Luke.

- De ez fog történni! – vitatkozott vele Jacen.

Luke hosszan és keményen rámeredt, a fiatalember pedig állta tekintetét. Nagyon sokszor jártak már ezen a talajon, de megoldást nem találtak. Jacen gyakran keveredett ellentmondásba önmagával, ezért nem tudta meggyőzni nagybátyját. Jacent az Akadémián képezték ki Jedi-lovaggá, mégis, újabban meg volt győzödve róla, hogy az Akadémia nem jó dolog, mert túl formális és rendszerezett, és az Erőben való fejlődés sokkal inkább benső tapasztalat. Noha az Akadémia a mai napig létezett, Luke ezzel hajlott egyetérteni. Ő úgy vélte, hogy az Akadémia egy szükséges lépcsőfok volt a régi módszerekhez való visszatérés előtt. Régen a fiatal Jedik egy az egyben tanultak a mestereiktől. Most Jaina Marával volt, Jacen és Anakin pedig vele. Ez korábban nem lett volna lehetséges, mert Luke volt az egyetlen, aki elérhette a mesteri státuszt. Most már mások is elértek oda, és egyre inkább felfedezték a régi módszereket, de Luke megértette, hogy ez a folyamat időt igényel.

De Jacen mégis szinte már könyörgött, hogy haladjanak gyorsabban, és menjenek távolabb, alkalmazzák a régi mester-tanítvány rendszert, de vigyék még tovább egy lépéssel – ahelyett, hogy megkeresnék az Erő-szenzitív fiatalokat a galaxisban, azt akarta, hogy ők találják meg az utukat a Jedikhez. Néhány ötlete még Luke számára is meredek volt, de Jacen még ennél is tovább ment, azt kérdőjelezte meg, hogy mi egy Jedi-lovag szerepe az életben.

- Az ötleteim még nem állnak szilárd talajon – mondta végül Luke, és Jacen tudta, ez a legudvariasabb válasz, amit kaphatott. Tudta mitől tartott nagybátyja, hogy a fiatal Jedi-jelölteket elcsábítaná a Sötét Oldal, még mielőtt a Jedi-mesterekhez kerültek volna. Jacen számára viszont ez az egész Erő-dolog személyes ügy volt, és személyes döntés kérdése.

Több szót már nem váltottak egymással, ahogy elhagyták a Szenátus épületét, és a dokkok felé vették az irányt, ahol Han, Anakin és Csubakka épp a Millennium Falcon-on dolgoztak.