Már messze-messze onnan Danni Quee visszanézett a Spacecaster ablakán keresztül Belkadanra, és arckifejezése sóvárgóról kíváncsira változott. – Fordítsd meg a hajót! – utasította Bensin Tomrit, aki épp a műszereknél ült. - Nem kéne. Minél egyenesebb az út a Helskáig, annál jobb – felelte Bensin, bizonytalanul a hajó állapota miatt. – Éppen készültem a hiperűrugrásra. - Nem, ezt látnotok kell – felelte Danni. Kis csapatuk harmadik tagja, egy alacsony, sötét börű férfi, gyapjas hajjal, Cho Badeleg odalépett mellé. – Szép kis vihar – jegyezte meg, midőn észrevette a Belkadanon dúló felhőket. Bensin Tomri is felhördült, mikor végre megfordította a Spacecastert, és mindhárman meglátták a vihar kiterjedését, és benne azokat a zöldessárga sávokat, amik Dannit a mostani naplementékre emlékeztették. - Hívjátok fel a bázist, és figyelmeztessétek őket, hogy zárjanak le mindent! – utasította társait a nő. - Nem valószínű, hogy már kész a torony – emlékeztette Cho Badeleg. Danni elővette saját kommunikátorát. – Vigyél közel – szólt oda Bensinnek, és Tomri úgy is tett, noha mindhármuk agyában hátsó gondolatok zakatoltak, mikor visszatértek a belkadani atmoszféra széléig, és a Spacecaster úgy rázkódott, mintha darabokra készülne esni. - Tee-ubo? – kérdezte Danni, és megrándult az arca, mikor meghallotta, mekkora a statikus zörej az általában tiszta komlinkben. – Hallasz engem? - Danni? – érkezett egy alig érthető válasz, aztán Tee-ubo mondott valamit, amit egyikük sem értett. Mindhárman hallani vélték Garth Breise nevét, de egyikük sem tudta kivenni, mi más hangzott el. - Van egy nagy vihar tőletek délre – Danni lassan és jól érthetően beszélt. – Egy nagyon nagy. Halljátok? – többször is megismételte az üzenetet, és Tee-ubo válaszolt is, noha néha csak szavak, máskor még rövidebb hangok törtek át a zörejen. - Talán a vihar az oka – jegyezte meg Cho Badeleg. Végül Danni is feladta, és sóhajtva kikapcsolta a komlinket. Kérdő tekintete megtalálta magának a másik kettőt. - Vissza akarsz fordulni – értette meg Cho Badeleg. - Ha visszamegyünk, alighanem nem szállunk fel egyhamar – szólt közbe Bensin Tomri. – Főleg ha befut az a vihar. Már szerencsések vagyunk, hogy ez a vacak kijutott a légkörből. Cho Badeleg hosszasan figyelte a vihar alakját. – Nem tűnik túl fejlettnek – mondta. – Nincsenek látható hullámai, sem szeme. - Gondolod, hogy nem lesz bajuk? – kérdezte Danni. - Ha kiérünk ebből a statikus zörejből, használhatjuk a hajó kommunikátorát – javasolta Bensin Tomri. – Neked kell dönteni. Folytassuk az utat, vagy menjünk vissza? Danni hosszasan gondolkodott ezen. Végeredményben azonban egy elkötelezett tudós maradt, és úgy vélte, ők hárman nagyobb kockázatot vállalnak, mint a hátramaradottak. – Tee-ubo mondott valamit Garthról – jegyezte meg. – Talán helyreállította a tornyot. - Akkor gyerünk tovább! – vágta rá Bensin Tomri. Megfordította a Spacecastert, és elölről kezdte az ugrás kalkulálását. Ahogy maguk mögött hagyták a bolygót, Danni a hajó kommunikátorához lépett, és részletes jelentést adott a viharról, majd várt egy pillanatig, hogy jön-e válasz. Mikor nem jött, remélte, hogy hallották őt, csak a torony javítása még nincs olyan stádiumban, hogy válaszolni is tudjanak. Nom Anor szemeiben ott tükröződött az Osa-Prime ellen induló rakéták ragyogása. Már hetek óta tervezte az extraplanetáris támadást. Tamaktis Breetha ellenezte a támadást, tudva, hogy ez elkerülhetetlenül háborúhoz fog vezetni a két bolygó között, de miután több magas rangú rhommamooli tisztviselőt is holtan találtak szobáikban, Redhaven korábbi polgármesterének nem sok támogatója maradt. Nom Anor remélte, hogy a Mediator nem veszi észre időben a rakétákat, máskülönben a vadászgépei elpusztíthatták őket. Persze ezt sem bízták a véletlenre. A végrehajtó és Shok Tinoktin órákig tanulmányozták a planetáris vektorokat és az Új Köztársaság hajójának pozícióját. Olyan helyről indították a rakétákat, ahonnan a robbanászerű emelkedés és az állandó égés nem volt olyan könnyen észrevehető. Ahogy kiértek a légkörből, a rakéták lekapcsolták önmagukat, mintha csak szemét sodródna a világűrben. Mire újra bekapcsolnak – Osarian légkörénél – a Mediator már tehetetlen lesz. Hogy tovább növelje a siker esélyeit, aznap reggel Nom Anor órákig tárgyalt Ackdool parancsnokkal, békülékenynek mutatta magát, és azt sejtette, hogy a kotnyeles Leia Solo távozásával lehetőség adódott rá, hogy ő és a parancsnok alkut kössenek a konfliktus befejezéséről. Már meg is egyeztek egy találkozóban a Mediatoron, Nom Anor delegációja és az Osarian diplomatái között. Nom Anor tudta, hogy Ackdool parancsnoknak tetszett a váratlan diplomáciai győzelem lehetősége. Sokan azt suttogták, hogy Ackdool csak azért kapta meg a cirkálót, mert kalamári volt, és a faj Ackbar visszavonulásával kevés képviselőt nyújtott a flottának. Ackdool hallotta ezeket a hangokat, és lelkesen akarta bizonyítani képességeit. Amúgy is biztos volt benne, hogy az erős hajó bőven elegendő a két gyengécske haderő ellenében, és soha nem gyanakodott volna egy ilyen trükkre. Persze ez a támadás következményekkel járt, és Nom Anor tudta, hogy nagy valószínűséggel el kell menekülnie a Rhommamoolról. De nem volt problémája ezzel, a küldetése itt a vége felé járt, és ha rakétái eltalálták Osa-Prime-ot, kirobbantva ezzel a háborút, ő már itt sem volt többé. Az ő dolga a figyelem elterelése volt, hogy az Új Köztársaság annyira aggódjon a Mag közeli ellentétekkel, hogy ne jusson eszükbe kifelé tekintgetni. Minél tovább dolgozhatott Da’Gara zavartalanul, annál jobban beásnák magukat oda a harcosaik, és annál több világhajó foglalhatná el új helyét. Három órával később Nom Anor megkapta Ackdool parancsnok dühödt hívását. Rakétákat észleltek Osarian légkörében. Nom Anor teljesen magára vállalta a felelősséget, arra hivatkozva, hogy bosszúból teszi mindezt, amiért meggyilkolták magas rangú tisztviselőit – akiket mellesleg saját maga tetetett el láb alól. Aztán megszakította a kapcsolatot. Ő és Shok Tinoktin egy osariai holoadást néztek. Hallották a kétségbeesett bemondót, aki részletezte az Osa-Prime-ban uralkodó zavart és pánikot, aztán komolyan leírta a rakétasugarak látványát. A holokamerát az ég felé fordították, hogy láttassák a tűz vonulatait. Osarian rakétákat és vadászgépeket küldött fel, hogy elpusztítsák őket. De nem sikerülhetett mindet. Pár pillanattal később Osa-Prime lángokban állt. Nom Anor úgy vélte, dicső perceket élhettek meg aznap.